A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál korábban az Oscar-szezon előszobájaként, a vörös szőnyeges csillogás és a hollywoodi sztárok találkozóhelyeként volt ismert, ám a Deutsche Welle beszámolója szerint idén a rendezvény inkább egyfajta „hadiszobára” emlékeztet, ahol a politika és a politikai töltetű filmművészet dominálja a programot. A szeptember 2-án kezdődő 83. fesztivál nyitófilmje Danny Boyle „Ink” című alkotása, amely Rupert Murdoch 1969-es brit sajtópiaci terjeszkedését és a jobboldali médiabirodalom születését dolgozza fel. A 11 napos esemény során a közönség olyan fajsúlyos témákkal találkozhat, mint az izraeli-gázai konfliktus, az ukrajnai háború, a chilei puccs vagy éppen Elon Musk tevékenysége. Alberto Barbera fesztiváligazgató szerint ez a rendezvény történetének legpolitikusabb kiadása.
A versenyprogramban helyet kapott a „Naza” című dokumentumfilm, amelyet Yuval Abraham és Rachel Szor izraeli filmesek jegyeznek, és amely az izraeli hadsereg gázai akcióit vizsgálja. Julia Loktev amerikai-orosz rendező „My Undesirable Friends Part II — Exile” című alkotása Vlagyimir Putyin orosz elnök független újságírókkal szembeni fellépését mutatja be. Emellett Andrei Kutsila „Letters From the Silenced Country” című filmje a fehéroroszországi elnyomásról szól, míg Alex Gibney négyórás dokumentumfilmje, a „Musk” a világ leggazdagabb emberének életét és üzleti birodalmát veszi górcső alá. A film kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a dokumentumfilm alanya már a bemutató előtt „lejárató kampánynak” nevezte az alkotást.
Laura Poitras Oscar-díjas rendező pedig a „They’re Here” című rövid horrorfilmjével jelentkezik, amely a minneapolisi ICE-razziákról készült eddig nem publikált felvételeket dolgozza fel. Ez a tematikus irányvonal jelentős váltást jelent a fesztivál életében. Korábban a velencei fesztivál a sztárok és az Oscar-kampányok otthona volt, ahol a közönség olyan hírességeket láthatott a vörös szőnyegen, mint Timothee Chalamet, George Clooney vagy Brad Pitt. A politikai viták és a polemikus témák korábban inkább a berlini vagy a cannes-i fesztiválok sajátosságai voltak, ám a Berlinale az elmúlt években komoly nehézségekkel küzdött a politikai megosztottság miatt.
A berlini fesztiválon az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán kialakult heves viták már a rendezvény jövőjét is kérdésessé tették. Az idei Berlinalén a zsűrielnök Wim Wenders online bírálatok kereszttüzébe került, amiért azt javasolta, hogy a filmeseknek „ki kell maradniuk a politikából”. Később, amikor Abdallah Al-Khatib szíriai-palesztin rendező a díjátadó ünnepségen a német kormányt azzal vádolta, hogy „Izrael gázai népirtásának partnerei”, a kialakult visszhang majdnem Tricia Tuttle fesztiváligazgató állásába került. Ezzel szemben Velence tudatosan vállalja a politikai témájú filmek programba emelését.
Tavaly például Kaouther Ben Hania „The Voice of Hind Rajab” című alkotása 22 perces álló tapsot kapott, ami rekordnak számít a Lidón. Bár Barbera igazgató óvatosan fogalmaz a politikai minősítésekkel kapcsolatban, és inkább „hatalmas szomorúságáról” beszélt a Gázában és Palesztinában tapasztalt szenvedések kapcsán, a fesztivál nem riad vissza a legvitatottabb témák bemutatásától sem. A fesztivál orosz vonatkozású filmjei is kiváltották az ukrán hatóságok tiltakozását. Az ukrán külügyminisztérium, a kulturális tárca és az olaszországi ukrán nagykövetség hivatalos panaszt nyújtott be Ilya Khrzhanovsky „DAU” című alkotásának versenybe válogatása miatt, hivatkozva a film orosz kapcsolataira.
Barbera igazgató ugyanakkor visszautasította a kritikákat, „lejárató kampánynak” nevezve azokat, mondván, a bírálók még nem is látták a filmet. Khrzhanovsky a közösségi médiában hangsúlyozta, hogy műve nem az orosz állami politika eszköze, hanem egy művészi állásfoglalás a totalitárius gonosz természetéről. A politikai feszültségek ellenére a sztárvilág sem marad távol: Robert Pattinson a „Primetime” című filmben tűnik fel, míg John Malkovich és Sam Rockwell a chilei puccs idején játszódó „Wild Horse Nine”-ban szerepelnek.
Javier Bardem és Penelope Cruz Florian Zeller „Bunker” című filmjében láthatóak, amely egy építészről szól, akit egy milliárdos atombunkerének megtervezésével bíztak meg. A fesztivál emellett tiszteleg a filmművészet nagyjai előtt is: George Clooney és a 93 éves Ellen Burstyn életműdíjat vesznek át. A veterán alkotók közül Wim Wenders egy 3D-s dokumentumfilmmel, Werner Herzog pedig a „Bucking Fastard” című narratív filmmel tér vissza. A könnyedebb kikapcsolódásra vágyók számára pedig az Oasis zenekar újraegyesüléséről szóló dokumentumfilm, a „Don’t Look Back in Anger” nyújt majd lehetőséget. A fesztivál idei programja tehát egyfajta egyensúlyt keres a globális politikai valóság és a filmművészet hagyományos értékei között, miközben a szakma és a közönség is fokozott figyelemmel kíséri az eseményeket.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
