A Deutsche Welle beszámolója szerint alig néhány nappal azután, hogy Washington újabb gazdasági szankciókat jelentett be Irán ellen, az országban kialakult súlyos benzinhiány már a mindennapi élet részévé vált. A városokban a sofőrök órákig tartó várakozásról számolnak be a töltőállomásokon. A közösségi médiában terjedő videók azt mutatják, hogy sokan már éjfél előtt érkeznek, vagy az autójukban alszanak, hogy másnap reggel üzemanyaghoz jussanak. Egyes kutak már azelőtt bezárnak, hogy mindenkit kiszolgálnának.
A helyzet a dízel esetében még drámaibb. A teherautó-sofőrök elmondása szerint a nagyvárosok közelében lévő töltőállomásokon a sorok kilométereken át kígyóznak, így kénytelenek éjszakákat várakozással tölteni, csak hogy elegendő üzemanyaghoz jussanak a munkájuk folytatásához. Irán jelenleg napi körülbelül 15 millió literes (kb. 4 millió gallon) benzinhiánnyal küzd. A háborús károk, az import nehézségei és az amerikai blokád szigorodása egy régi strukturális problémát tett szinte kezelhetetlenné.
Karaj városában, Teherántól nyugatra, egy lakos arról számolt be, hogy egyes töltőállomások az egyéni vásárlásokat körülbelül 5 literre (kb. 1,3 gallon) korlátozzák. „Éppen a benzines sorban állok. Körülbelül 45 percbe telt, mire idáig eljutottam” – mondta. Hozzátette, hogy előző nap több kutat is felkeresett, de azok vagy zárva voltak, vagy kifogytak a készletből. Bár reggel 6-kor visszatért, hogy elkerülje a tömeget, ismét hosszú sor fogadta. A sofőrök gyanítják, hogy a hiányt részben arra használják fel, hogy felkészítsék a közvéleményt a magasabb benzinárakra, bár ezt az állítást független források nem tudták megerősíteni.
A teherfuvarozók számára a várakozás közvetlen jövedelemkiesést jelent. „Az egész életünk vagy a dízeles sorban, vagy az utakon telik” – fogalmazott egyikük. Leírta, hogy gyakran a kúton alszik, várva a tartálykocsit, amely esetleg dél körül érkezik, és csak néhány tucat teherautót tud ellátni. Egy másik sofőr arról számolt be, hogy reggel 8 óta várakozott, miután előző nap nem sikerült dízelt vételeznie. Minden elvesztegetett nap növeli a biztosítási, gumiabroncs-, olaj-, javítási és karbantartási költségeket, ami tovább rontja a fuvarozók anyagi helyzetét.
A hiány egybeesik azzal a gyakorlattal, hogy a belföldön előállított benzinhez metanolt adagolnak. Vahid Ghaneifard, a Persian Gulf Star Oil Company vezérigazgatója megerősítette, hogy a finomító teszteli a metanolt oxigénforrásként a benzinben. A vállalat szerint a metanol aránya a keverékben körülbelül 0,5%. Az iráni hatóságok szerint a nemzeti üzemanyag-szabvány akár 3%-os metanolkoncentrációt is megenged, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a kísérlet megfelel a technikai követelményeknek.
A lakosság körében azonban bizalmatlanságot szült a folyamat, különösen a közösségi médiában terjedő videók miatt, amelyeken a sofőrök szokatlanul tiszta üzemanyagot mutatnak, és a minőség romlására panaszkodnak. Egyesek azt állítják, hogy vizet vagy túlzott mennyiségű alkoholt kevernek az üzemanyaghoz, bár ezeket az állításokat független források nem erősítették meg. Rafsanjan városában azonban a helyi hatóságok elismerték, hogy víz került a benzinbe egy töltőállomáson, miután videók bizonyították, hogy autók és motorkerékpárok meghibásodtak a tankolást követően.
A hatóságok szerint az említett eset technikai hiba következménye volt, és vizsgálat indult az ügyben. A már amúgy is hiánnyal küzdő autósok számára azonban az ilyen elszigetelt esetek felerősítik a szélesebb körű félelmeket. Egy teheráni lakos elmondta, hogy körülbelül 1 milliárd tomant – ami a jelenlegi árfolyamon kb. 5250 dollár (kb. 1,9 millió forint) – költött autója javítására, miután a főtengely meghibásodott. Bár a rossz minőségű benzin és a kár közötti összefüggést nem bizonyították függetlenül, a sofőrök körében egyre nő a bizalmatlanság.
Rey városában, Teherántól délre, lakosok gyűltek össze egy töltőállomás előtt, miután több autó is meghibásodott a tankolást követően. A probléma nem csupán technikai jellegű, hanem a fogyasztók és a hatóságok közötti bizalom mélyebb összeomlását tükrözi egy olyan időszakban, amikor a kormányzat a benzin- és dízelárak emeléséről tárgyal. Teherán azzal érvel, hogy a jelenlegi támogatási rendszer túlzott fogyasztásra és csempészetre ösztönöz, és fenntarthatatlan terhet ró az államháztartásra.
A fogyasztók ezzel szemben a nem hatékony autókra, a nem megfelelő tömegközlekedésre és az inflációval lépést tartani nem tudó jövedelmekre mutatnak rá. Hassan Mansour közgazdász szerint a kormány a politikai terepet készíti elő az energiaárak emelésére. A hivatalos álláspont szerint az iráni benzinárak mesterségesen alacsonyak, ami csempészethez vezet, és a gazdaság sokkal több energiát fogyaszt az egységnyi kibocsátáshoz képest, mint a hasonló országok.
A megoldást a belföldi árak nemzetközi szintre emelésében látják. „A kormány ismét azon dolgozik, hogy előkészítse a terepet az energiahordozók árának emeléséhez” – mondta Mansour. A probléma azonban mélyebb: az iráni olajipar pénzügyi állapota kritikus. A költségvetési dokumentumok szerint a National Iranian Oil Company több tízmilliárd eurós (több ezer milliárd forintos) adóssággal rendelkezik a központi bank és a kereskedelmi bankok felé, miközben jelentős adótartozásai is vannak a Nemzeti Fejlesztési Alap felé.
Amikor ezek az adósságok reálisan nem törleszthetők, az gyengíti az államháztartást, és közvetve hozzájárul a valuta instabilitásához és az inflációhoz. A benzinárak emelése így nemcsak a kereslet csökkentését, hanem a költségvetési bevételek növelését is szolgálhatná. A kormányzatnak azonban kevés könnyű választása van. Míg az import finanszírozása és szállítása egyre nehezebb, a belföldi termelés nehezen tart lépést a fogyasztással.
A termelés gyors növelése befektetést és technológiát igényelne, míg a fogyasztás csökkentése vagy agresszívebb jegyrendszert, vagy áremelést jelentene. Mindkét út jelentős politikai kockázatokat hordoz. Az iráni hatóságok jól emlékeznek a 2019. novemberi eseményekre, amikor a hirtelen benzináremelés országos tiltakozásokat váltott ki, amelyet véres hatósági fellépés és internetblokád követett.
A mai gazdasági környezet azonban sokkal törékenyebb: a háború károsította az infrastruktúrát, a nemzetközi szankciók szigorodnak, a háztartások vásárlóereje pedig drasztikusan csökkent. A hosszú üzemanyag-sorok csak tovább fokozzák a lakossági frusztrációt. Teherán számára az áremelés segíthetne a benzinhiány csökkentésében, de ha ezt akkor teszik meg, amikor az emberek már éjszakákat töltenek várakozással, az az energiahiányt egy könnyen kezelhetetlen társadalmi válsággá változtathatja.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
