Sokan érezzük úgy, hogy kutyánk minden rezdülésünket figyeli, ám eddig kérdéses volt, vajon valóban a gazdájukra koncentrálnak-e, vagy csak a jutalomfalat reményében várják a következő lépésünket. Az SA beszámolója szerint egy friss kutatás rávilágított arra, hogy a kutyák rendkívül érzékenyek az emberekre, még az olyan apró, automatikus mozdulatokra is, mint a pislogás. A Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmány alapja az a megfigyelés, hogy a kutyák pislogási gyakorisága megváltozik attól függően, hogy a megfigyelt ember pislog-e, és ami még fontosabb, hogy az illető a saját gazdájuk-e.
Nem morze-kód, de fontos jelzés
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez az eredmény nem jelenti azt, hogy a kutyák elsajátították volna a szemkontaktus művészetét, vagy hogy titkos „szemhéj-morze-kóddal” kommunikálnának velünk. Ugyanakkor az eredmények azt sugallják, hogy a kutyák érzékenyek az olyan múlékony jelzésekre is, mint a pislogás, különösen akkor, ha az egy számukra társadalmilag fontos személytől érkezik.
Az olaszországi Pármai Egyetem kutatói 38 kutyát vontak be a vizsgálatba, amelyek közül 35 felelt meg a szigorú kritériumoknak; a többiek túlságosan elterelődtek az ismeretlen környezet miatt. A szakemberek azért választották a pislogást, mert az „egy ősi, automatikus élettani viselkedés, amely eredetileg nem társadalmi jelzésként fejlődött ki” – magyarázta Eleanora Biffi, a tanulmány társszerzője. A kutatócsoport feltételezte, hogy a pislogás finom információkat szolgáltathat a figyelemről, az elkötelezettségről vagy a kötődésről.
A gazdi jelenléte mindent megváltoztat
A kísérlet során a kutyák rövid videókat néztek három különböző emberről: a saját gazdájukról, egy ismeretlen nőről és egy ismeretlen férfiról. Kétféle videó készült: az egyiken az illető három másodpercenként pislogott, a másikon pedig semleges arckifejezéssel, pislogás nélkül bámult a kamerába. A kutyák 40 másodpercig figyelték a képernyőt, miközben a kutatók rögzítették a viselkedésüket.
Az eredmények egyértelműek voltak: a kutyák szignifikánsan többet pislogtak, amikor pislogó embereket láttak, mint amikor mozdulatlan tekintettel nézőket. A legérdekesebb rész azonban az volt, hogy a hatás akkor volt a legerősebb, amikor a képernyőn lévő arc a gazdájuké volt. Az ismeretlen személyek esetében ez a fokozott pislogási reakció elmaradt, ami arra utal, hogy nem csupán a mozgó szemhéj váltotta ki a reakciót, hanem a személy kiléte is döntő fontosságú volt.
Érdekes nemi különbségek
A vizsgálat során egy váratlan nemi különbség is megmutatkozott: a kutyák többet pislogtak, amikor női gazdáikat figyelték, mint amikor ismeretleneket vagy férfi gazdáikat látták a videókon. A kutatók azonban óvatosságra intenek: a tanulmányt nem úgy tervezték, hogy elválasszák a gazda nemét az olyan tényezőktől, mint a gondozási előzmények vagy a kutya-ember kapcsolat természete. Ez a megfigyelés további kutatásokat igényel, hogy pontosan megértsük, milyen szerepet játszik a kötődés a vizuális jelzések feldolgozásában.
A pislogás mint társadalmi ragasztó
Bár a pislogásnak egyértelmű élettani célja van – a szem felszínének nedvesen tartása és védelme –, a tudósok egyre inkább érdeklődnek az iránt, hogy ez a mozdulat milyen információkat hordozhat a figyelemről vagy a társadalmi kapcsolatokról. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a kutyák gyakrabban pislognak, ha más pislogó kutyákat látnak, és más tanulmányok szerint az élő interakciók során is szinkronizálhatják pislogásukat az emberekkel. A viselkedési szinkronizációt a kutyáknál egyfajta „társadalmi ragasztóként” írják le, amely erősíti az ismerős egyedek közötti kapcsolatot.
Érdekesség, hogy más fajoknál, például a macskáknál és egyes főemlősöknél is megfigyeltek már hasonló pszichológiai jelentőséget a pislogás kapcsán, ami arra utal, hogy ez a fajta nonverbális kommunikáció szélesebb körben is elterjedt lehet az állatvilágban.
A szinkronizáció kérdése
A mostani kísérlet azonban némileg árnyalta azt az elképzelést, hogy a kutyák szó szerint utánoznák a mi pislogásunkat. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutya pislogása 1,5 másodpercen belül követi-e az emberét. A 96 megfigyelt eseményből 57,3 százalék esett ebbe az időablakba, ami statisztikailag nem tért el jelentősen a véletlentől. Tehát bár a kutyák többet pislogtak, amikor a gazdájuk tette ezt, nem követték megbízhatóan a ritmusunkat.
A kutatók szerint a megnövekedett pislogási arány egyértelműen azt mutatja, hogy a kutyák figyelnek a gazdájuk szemmozgására. Hogy ez a viselkedés automatikus utánzás-e, vagy egy szélesebb társadalmi folyamat része, egyelőre nem tisztázott. Mivel a kísérlet előre rögzített videókkal zajlott, hiányzott a valós idejű visszacsatolás, amely elengedhetetlen lehet a valódi viselkedési szinkronizációhoz.
A jövőbeli kutatásoknak részletesebb viselkedéskódolással, valamint a tekintetirány, az izgalmi szint és az élettani állapot mérésével kellene választ adniuk a nyitott kérdésekre. Biffi szerint még nem tudjuk, mit jelent ez a moduláció: vajon a pislogás visszajelzést ad a figyelemről vagy az elkötelezettségről? Esetleg egy nyugodt, nem fenyegető interakció része? Ezek a kérdések segíthetnek feltárni, hogyan alakult ki ez a különleges, évezredes kapcsolat ember és kutya között.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
