A BBC beszámolója szerint az Aranylabda jelöltjeinek keddi bejelentése előtt Harry Kane vezeti a mezőnyt a fogadóirodák listáján, miután klubszinten és a válogatottban is rendkívül eredményes szezont tudhat maga mögött. A történelem azonban arra figyelmeztet, hogy a labdarúgás legrangosabb egyéni elismerése ritkán dől el kizárólag a lőtt gólok alapján.
Az 1956-os alapítás óta a legnagyobb tornákon nyújtott teljesítmények következetesen meghatározták a végeredményt. Különösen a világbajnoki évek követtek egyértelmű mintázatot, és a közelmúlt eseményei is azt igazolják, milyen nehéz elnyerni az Aranylabdát egy jelentős globális vagy kontinentális trófea nélkül.
A jelöltek kihirdetését követően egy nemzetközi újságírói zsűri adja le voksát, ahol a férfiak top 100-as listájáról országonként egy-egy képviselő dönthet. A kérdés tehát az, hogy Kane, aki eddigi pályafutása során még sosem végzett a 10. helynél előrébb a világ legjobb játékosáért folytatott küzdelemben, képes lesz-e kivételt képezni a szabály alól.
A világbajnokságok hatása a szavazatokra
A France Football újságírója, Gabriel Hanot által életre hívott díjat először 1956-ban adták át, az első győztes az angol Sir Stanley Matthews volt. Kezdetben csak európai játékosok részesülhettek az elismerésben, a jogosultságot csak 1995-ben terjesztették ki minden nemzetiségre.
Raymond Kopa volt az első, aki világbajnoki évben nyert, miután segítette Franciaországot az 1958-as elődöntőbe. A díj 60. évfordulóján a France Football felülvizsgálta az 1995 előtti kiadásokat, és arra a következtetésre jutott, hogy Pelé már 17 évesen megérdemelte volna az elismerést, miután világbajnoki címhez segítette Brazíliát.
Négy évvel később Josef Masopust hivatalosan is elnyerte az Aranylabdát, miután csapatkapitányként döntőbe vezette Csehszlovákiát. A lap szerint Garrincha és Pelé 1970-ben is méltó lett volna a címre. A minta egyértelművé vált: Bobby Charlton 1966-ban, Paolo Rossi 1982-ben, Lothar Matthäus 1990-ben, Zinédine Zidane 1998-ban, Ronaldo 2002-ben és Fabio Cannavaro 2006-ban is világbajnoki győzelmük után emelhették magasba a trófeát.
A kivételek és a következetesség
Még a hivatalos kivételek esetében is igaz volt, hogy a játékosok mélyen meneteltek a tornán, mint Johan Cruyff 1974-ben, aki a döntőig vezette Hollandiát, vagy Luka Modrić, aki 2018-ban megismételte ezt a bravúrt Horvátországgal.
A világbajnoki siker ugyanakkor sosem volt abszolút követelmény. Kevin Keegan 1978-ban nyerte el az Aranylabdát annak ellenére, hogy Anglia ki sem jutott a világbajnokságra, bár a France Football későbbi elemzése szerint az argentin Mario Kempes lett volna a méltó győztes, aki gólkirályként segítette a házigazdákat a trófea elhódításában.
Hasonló véleményre jutott a lap Diego Maradona 1986-os és Romário 1994-es győzelme kapcsán is. A France Football felülvizsgálata végső soron megerősítette a világbajnokság befolyását az Aranylabdára: ha a díj mindig nyitott lett volna minden nemzetiségű játékos számára, az 1958 és 1994 közötti összes világbajnok dél-amerikai csapat adta volna a győztest.
A nagy tornák jelentősége
A világbajnokság nem az egyetlen verseny, amely formálja a szavazást. A közelmúlt történelme azt sugallja, hogy a legnagyobb tornák valamelyikén elért siker szinte előfeltétellé vált.
Az elmúlt 19 Aranylabda-győztes közül mindössze négyen nem nyerték meg a Bajnokok Ligáját, a világbajnokságot, az Európa-bajnokságot vagy a Copa Américát a győzelmük évében. Ezek a kivételek Lionel Messi és Cristiano Ronaldo rendkívüli teljesítményét húzzák alá.
Messi 2010-ben, 2012-ben és 2019-ben is nyert nagy trófea nélkül, míg Ronaldo 2013-ban érdemelte ki az elismerést, annak ellenére, hogy Portugália nem jutott tovább a világbajnoki pótselejtezőkből.
Ezzel szemben Wesley Sneijder triplázása az Inter Milannal és a 2010-es világbajnoki döntőig tartó menetelése, Franck Ribéry szerepe a Bayern München 2013-as triplázásában, vagy Mohamed Salah rekordokat döntögető 2017–18-as szezonja mind elégtelennek bizonyult, amikor a szavazók más narratívákat részesítettek előnyben.
Kane kihívásai és a 2025–26-os szezon
Ez a tendencia újabb akadályt jelent Kane számára. A 2014-es Ronaldóval vagy a 2018-as Modrićcsal ellentétben ő nem büszkélkedhet Bajnokok Ligája-győzelemmel, hiszen a Bayern München európai menetelése az elődöntőben ért véget a későbbi győztes Paris Saint-Germain ellen.
Nem ő az egyetlen, aki ezzel a nehézséggel küzd: Erling Haaland, Kylian Mbappé, Michael Olise, Declan Rice és Jude Bellingham szintén potenciális riválisok, akik megpróbálják megtörni az Aranylabda egyik legerősebb közelmúltbeli trendjét.
Bár a történelem a nagy tornák fontosságát hangsúlyozza, Kane 2025–26-os szezonja azt sugallja, hogy ez a verseny nem a megszokott mederben zajlik. Az angol csapatkapitány 73 gólt szerzett klubszinten és a válogatottban – 61-et a Bayern München színeiben és 12-t Anglia mezében –, miközben csapata megnyerte a Bundesligát és a DFB-Pokalt, a válogatott pedig harmadik lett a világbajnokságon.
A statisztikák és a riválisok
Az európai top öt bajnokság játékosai közül csak Messi ért el ennél többet egyetlen szezonban, aki 2011–12-ben 82 gólt szerzett a Barcelona és Argentína színeiben.
Kane ezzel olyan legendákat előzött meg, mint Gerd Müller 72 góllal 1972–73-ban, Cristiano Ronaldo 66 góllal 2011–12-ben és 2014–15-ben, a brazil Ronaldo 66 góllal 1996–97-ben, Erling Haaland 64 góllal 2022–23-ban és Luis Suárez 64 góllal 2015–16-ban.
A szavazók azonban nehéz dilemma előtt állnak. Rodri tűnik Kane legerősebb riválisának, aki korábbi Aranylabda-győztesként a torna egyik kiemelkedő játékosa volt, és elnyerte az Aranylabdát, miután segítette Spanyolországot a második világbajnoki címéhez.
Lamine Yamal szintén világbajnoki aranyérmet szerzett, miközben segítette a Barcelonát a La Liga-cím visszahódításában, bár a FIFA legjobb fiatal játékosának járó díjat csapattársa, Pau Cubarsí kapta.
A végső döntés előtt
Mbappé és Messi szintén előkelő helyen szerepelhetnek a szavazáson. Mbappé a világbajnokság gólkirálya lett 10 találattal, emellett elnyerte a Bajnokok Ligája gólkirályi címét és a La Liga legeredményesebb játékosának járó trófeát is, annak ellenére, hogy Franciaország nem jutott döntőbe, a Real Madrid pedig nagy trófea nélkül zárta a szezont.
Messi eközben 39 évesen vezette Argentínát a második egymást követő világbajnoki döntőjébe, ahol nyolc gólt szerzett.
Amennyiben Kane diadalmaskodna, ő lenne az ötödik angol játékos az Aranylabda történetében Matthews, Charlton, Keegan és Michael Owen után. Emellett ő lenne az első Bundesliga-játékos Matthias Sammer 1996-os sikere óta, aki magasba emelheti a trófeát.
A történelem azt sugallja, hogy az esélyek ellene szólnak, de kevés játékos lépett be ilyen erős egyéni mutatókkal a választásba. A szavazóknak most el kell dönteniük, hogy a modern korszak egyik legeredményesebb góllövő szezonja felülmúlja-e a labdarúgás legnagyobb trófeáit, és hogy Kane csatlakozhat-e az Aranylabda történetének egyik legszűkebb elitjéhez.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.