Egyre mélyül a társadalmi elégedetlenség Tunéziában, ahol az ország általános állapota miatt az emberek mind gyakrabban vonulnak utcára. Kaisz Szaíd elnök 2019-es hivatalba lépése óta érezhetően fokozódott az elnyomás, amelynek következtében az újságírók, a kormányt bíráló politikusok és az aktivisták egyre gyakrabban találják magukat börtönben. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az alapvető közszolgáltatások, mint az áramellátás és a vezetékes víz, már korántsem tekinthetők biztosítottnak.
A észak-afrikai országban tapasztalható feszültséget jelenleg leginkább a palackozott víz kritikus hiánya szítja. Mivel a csapvíz minősége hagyományosan rossz, a lakosság körében már korábban is bevett szokássá vált a bolti víz vásárlása. Az elmúlt hetekben azonban a helyi kisboltok és a nagyobb szupermarketek polcai szinte teljesen kiürültek. A tunéziaiak a rendkívüli hőségben órákig állnak sorban, abban reménykedve, hogy sikerül néhány palackhoz jutniuk, mielőtt a készletek végleg elfogynak.
A főváros, Tunisz központjában található, mára igencsak leromlott állapotú El Menzah-stadionnál több száz tüntető gyűlt össze, hogy hangot adjon elégedetlenségének. Nafea Aribi emberi jogi aktivista szerint a helyszínválasztás tudatos volt: „A stadion szinte teljesen romokban hever, a hatóságoknak a különféle ígéretek ellenére sem sikerült felújítaniuk.” Véleménye szerint az építmény állapota hűen tükrözi azt a hanyatló állapotot, amelyben az ország már évek óta vesztegel.
A demonstrációt a tavasszal alakult Nafas-mozgalom szervezte, amely a hatóságok szerint egyre több embert képes megszólítani. Anas Kadousi ügyvéd elmondta, hogy a mozgalomnak számos követelése van, amelyek részben a politikai szabadságjogokért és a politikai foglyok szabadon bocsátásáért folytatott küzdelemről szólnak. Jelenleg azonban a gazdasági és szociális követelések kerültek előtérbe, hiszen az alapvető közszolgáltatások, mint a víz- és áramellátás, folyamatosan omlanak össze, ami ellehetetleníti a mindennapi életet.
A NOS beszámolója szerint a mindennapi nehézségek mellett a politikai elnyomás is súlyosbítja a helyzetet. Tunézia legprominensebb politikai foglyai már három éve rács mögött vannak. 2023-ban negyven politikus, üzletember és aktivista ellen adtak ki elfogatóparancsot puccskísérlet vádjával. Közülük húszan külföldre menekültek, a többieket pedig akár 45 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. A múlt héten kiderült, hogy a fellebbviteli eljárás sem hozott változást a helyzetükben, a bíróság helybenhagyta az ítéleteket.
Az ítélethirdetés napján újabb letartóztatás történt: Mohamed Juszfi, az Alqatiba weboldal főszerkesztője éppen egy ivóvízválságról szóló rádióműsorba készült, amikor a rendőrség őrizetbe vette. Emellett júliusban kiderült, hogy két különböző tunéziai börtönben rövid idő alatt három fogvatartott hunyt el, ami az LTDH emberi jogi szervezet szerint a börtönök siralmas állapotát bizonyítja.
A gazdasági válság, az elnyomás és a közszolgáltatások hiánya miatt sok fiatal tunéziai elvesztette a reményt. A 29 éves Malouk szerint az országban nincs jövőkép, és állandó bizonytalanságban élnek. A tömegközlekedés gyakorlatilag megszűnt, a taxik száma pedig kevés, így a közlekedés is megoldhatatlan feladatot jelent a mindennapokban.
A fiatalok körében egyre gyakrabban merül fel a kérdés: maradjanak-e, hogy küzdjenek az ország megmaradt értékeiért, vagy meneküljenek el, hogy máshol építsenek új életet. Malouk szerint a dilemma fájdalmas: „Moeten we blijven om te vechten voor het weinige dat er nog van ons land over is? Om Tunesië niet achter te laten in de handen van de mensen die het al geruïneerd hebben? Of rennen we weg om ergens anders ons leven op te bouwen?” „Itt maradjunk-e, hogy harcoljunk azért a kevésért, ami az országunkból megmaradt? Hogy ne hagyjuk Tunéziát azoknak a kezében, akik már tönkretették? Vagy elmeneküljünk, hogy máshol építsük fel az életünket?”
A gazdasági károk a kisvállalkozókat is sújtják; Mohamed, a bútorasztalos például kénytelen éjszakánként dolgozni, amikor éppen van áram, hogy teljesíteni tudja megrendeléseit. A bizonytalan energiaellátás miatt a termelés kiszámíthatatlanná vált, ami tovább mélyíti a társadalmi elégedetlenséget.
A megbízhatatlan áramszolgáltatás miatt a kisvállalkozók kénytelenek alkalmazkodni a hálózati kimaradásokhoz. Mohamed elmondta, hogy gyakran hajnali kettőkor kénytelen dolgozni, amikor éppen van áram, hogy a gépeit működtetni tudja. Reméli, hogy a szomszédok megértik a zajt, de a helyzet tarthatatlan.
A tunéziai hatóságok egyelőre nem adtak érdemi választ a vízhiányra és az áramkimaradásokra vonatkozó kérdésekre. A lakosság szerint a kormányzat figyelme inkább a politikai ellenfelek elhallgattatására irányul, mintsem a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítésére.
A tüntetések folytatódása várható, mivel a Nafas-mozgalom további megmozdulásokat tervez, amennyiben a kormány nem tesz lépéseket a közszolgáltatások helyreállítása érdekében. A feszültség a forró nyári napokon csak tovább fokozódik.
A nemzetközi közösség aggodalommal figyeli a tunéziai eseményeket, különösen a politikai foglyok sorsát és az emberi jogi helyzet romlását. Az LTDH jelentései szerint a börtönökben uralkodó állapotok sürgős beavatkozást igényelnének.
A tunéziai társadalom jövője egyelőre bizonytalan, miközben a gazdasági és politikai válság egyre több embert kényszerít arra, hogy szembenézzen a kivándorlás gondolatával, vagy a belső ellenállás útját válassza.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.