Nepál villamosenergia-ellátása szinte teljes egészében a vízenergiára támaszkodik, az ország pedig évente közel 200 millió dollár bevételre tesz szert a felesleges áram Indiába és Bangladesbe történő exportálásával, ahogy arról a BBC beszámolt. Azonban azok a gleccserek és hegyvidéki területek, amelyek ezt a hatalmas természeti előnyt biztosítják, a globális felmelegedés áldozataivá válnak. A közelmúltban bekövetkezett halálos áradások világosan megmutatták, milyen kockázatokkal jár az ország vízerőművekre alapozott energiapolitikája.
A katasztrófa mértéke és a pusztítás
A természeti csapás során több mint 1300 ember vesztette életét, és ezrek tűntek el. A Nepál és Tibet határának közelében fekvő falvakat elpusztító áradások súlyosan megrongáltak 12 vízerőművet a Trishuli folyó medencéjében, ezzel az ország teljes energiatermelő kapacitásának több mint 10 százalékát kiiktatva. Az üzemeltetők egyelőre nem tudják, hogy ezek a létesítmények újra működőképesek lesznek-e.
Az állami tulajdonú Nepal Electricity Authority, amely a 12 sérült létesítmény közül hatot birtokol, biztosította a lakosságot, hogy az ellátás továbbra is megfelelő. Rajan Dhakal szóvivő ugyanakkor elismerte, hogy a klímával összefüggő katasztrófák gyakoribbá válásával eljött az idő a vízerőművekre vonatkozó politika újragondolására.
Az energiafüggőség története és a jelenlegi helyzet
2010-ben a nepáliaknak még csak kétharmada fért hozzá az elektromos hálózathoz, és a bekötött háztartások is napi 16 órás áramkimaradásokkal szembesültek. Az infrastruktúra fejlesztése, a korrupció elleni küzdelem és az indiai import növelése révén 2018-ra az ország nagy részén már 24 órás volt az áramellátás. Jelenleg 225 vízerőmű működik Nepálban, több mint 3900 megawatt beépített kapacitással, ami mintegy hárommillió háztartás ellátására elegendő.
A legtöbb erőművet magasan a hegyekben építették, hogy kihasználják a gyors sodrású folyókat. Ezek a projektek kevés vagy semmilyen tárolórendszert nem igényelnek. Mivel azonban a Himalája magashegyi régiói 50 százalékkal gyorsabban melegednek, mint a globális átlag, ezek a létesítmények fokozott környezeti kockázatoknak vannak kitéve. Az előzetes vizsgálatok szerint a múlt heti villámárvizeket egy gleccser és az alatta lévő alapkőzet összeomlása okozta.
Kihívások a tervezésben és a jövőbeli stratégiák
Bár a tudósok szerint korai lenne közvetlen kapcsolatot vonni a klímaváltozással, a nepáli katasztrófavédelmi hatóság adatai szerint a 2018 és 2024 között feljegyzett katasztrófák több mint 90 százaléka összefüggött az éghajlattal. Kulman Ghising, korábbi energiaügyi miniszter szerint a katasztrófa „évszázados” eseménynek számít, amely fontos leckéket ad a jövőbeli erőművek tervezéséhez és a helyszínek kiválasztásához.
„Olyan erőműveket kell terveznünk, amelyek ellenállóbbak az árvizekkel szemben, és ami a legfontosabb, korai előrejelző rendszereket, valamint hatékony vészhelyzeti evakuációs intézkedéseket kell bevezetnünk” – mondta a szakember a Mongabay környezetvédelmi hírportálnak.
Potenciálisan több száz vízerőművi munkás, mérnök és lakos rekedhetett a létesítmények iszappal teli alagútjaiban az áradások óta. Dhakal szerint a stratégia újragondolása magában foglalhatná a tározó alapú erőművek építését, amelyek nem feltétlenül a magas hegyekben helyezkednének el. Ezek lehetővé tennék a víz tárolását és szükség szerinti kibocsátását, bár ez jelentős gazdasági és környezeti költségekkel járna.
Alternatívák és a diverzifikáció szükségessége
Sokan kérdőjelezik meg, hogy vajon Nepál nem vált-e túlságosan függővé a vízenergiától. Kushal Gurung, a WindPower Nepal alapítója szerint a jelenlegi veszélyes időkben nem szabad minden tojást egy kosárba tenni. A szakértő úgy véli, komolyan foglalkozni kell a nap- és szélenergia alternatíváival, amihez a jelenleg vízerőmű-központú energiapolitikát is felül kell vizsgálni.
Ezt az álláspontot osztja Vivek Shastry, a Columbia Egyetem kutatója is, aki szerint a szél- és napenergia beépítése rugalmasabbá tenné a rendszert. Egy német segélyszervezet jelentése szerint a napenergia technikai potenciálja Nepálban körülbelül tízszer nagyobb, mint a vízenergiáé. Puspa Sharma, a Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatója ugyanakkor figyelmeztet, hogy a diverzifikáció csak korlátozott mértékben lehetséges, mivel a vízenergia továbbra is hatalmas versenyelőnyt biztosít Nepálnak a dél-ázsiai régióban.
Nemzetközi befektetések és felelősség
A vízerőművekbe irányuló nagyarányú befektetések folytatódtak a katasztrófakockázatok ismerete ellenére is. Az Upper Trishuli-1 projekt, amely szinte teljesen megsemmisült, az egyik legnagyobb külföldi közvetlen befektetés volt, mintegy 647 millió dollár értékben. A projekt támogatói között szerepel az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) és a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC).
Himanshu Thakkar, a dél-ázsiai gátak és folyók hálózatának koordinátora szerint a nemzetközi hitelezők tisztában voltak a veszélyekkel, mégsem tettek megelőző lépéseket. Az ADB és az IFC közölte, hogy a projekt tervezése független technikai értékeléseken alapult, és a 2024-es, illetve 2025-ös áradások után megerősítették a korai előrejelző rendszereket. A 2026 augusztusi katasztrófa pontos okait és a védelmi intézkedések hatékonyságát jelenleg is vizsgálják.
A Trishuli folyó medencéjének volatilitása
A Trishuli folyó medencéje az elmúlt években többször is bizonyította volatilitását. A 2024 szeptemberi felhőszakadás és a 2025 júliusi gleccsertó-kitörés már előrevetítette a mostani tragédiát. A 2025-ös áradás elpusztította a kritikus infrastruktúrát és leállította a kereskedelmet a forgalmas Nepál-Kína folyosón; a határátkelő csaknem hat hónapig zárva volt, és csak idén január 1-jén nyitott meg újra.
Dhakal elismeri, hogy még ha a klímakockázati értékeléseket megfelelően el is végezték, az erőművek tervezése nem feltétlenül követte azokat. A magánüzemeltetők már érzik a pénzügyi hatásokat: az elmúlt három évben mintegy 40 millió dollárt fizettek ki a biztosítók a károkra, ami az emelkedő díjak miatt fenntarthatatlanná teszi az üzletmenetet.
Manjeet Dhakal, az ország klímadelegációjának tagja szerint a klímakockázatok nemzetköziek, és azokat Nepál nem tudja egyedül kezelni. A kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek együtt kell működniük az adatok megosztásában és a korai előrejelző rendszerek fejlesztésében. „Nepál a legkevésbé felelős azokért az üvegházhatású gázokért, amelyek ezekhez a felerősödött kockázatokhoz vezettek. Ironikus módon a vízenergia-iparunk egy kísérlet arra, hogy csökkentsük az amúgy is minimális kibocsátásunkat… Nem kényszeríthetnek minket arra, és nem is szabadna, hogy egyedül reagáljunk ezekre a kockázatokra” – hangsúlyozta a szakértő.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
