A Deutsche Welle beszámolója szerint Ratko Mladić elítélt háborús bűnös e heti, állami támogatással zajló belgrádi temetése éles vitákat váltott ki Brüsszelben, és rávilágított arra a feszült kérdésre, hogy vajon egy ország hitelesen törekedhet-e az Európai Unióba való belépésre, miközben hősként búcsúztat egy népirtásért elítélt személyt. Az esemény sokak számára azt jelezte, hogy Szerbia csatlakozási folyamata nem csupán megrekedt, hanem lényegében elveszítette politikai lendületét.
Engjellushe Morina, az Európai Külkapcsolati Tanács szakértője szerint az EU túl sokáig kezelte Szerbiát normális tagjelöltként, annak ellenére, hogy Belgrád folyamatosan hátrál a demokrácia és a jogállamiság terén. Naim Leo Besiri, a szerbiai Európai Ügyek Intézetének munkatársa hozzátette, hogy a jelenlegi szerb kormányzat az elmúlt öt évben gyakorlatilag semmit nem teljesített a reformprogramban tett ígéreteiből.
A szakértők rámutatnak, hogy Belgrád következetesen elutasítja az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz való csatlakozást. Aleksandar Vučić elnök vezetése alatt a demokratikus normák jelentősen romlottak, miközben a Koszovóval fenntartott kapcsolatok továbbra is feszültek. Bár az ENSZ bírósága népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűnök miatt ítélte életfogytiglani börtönre Ratko Mladićot, a temetésén katonai tiszteletadással és kormányzati képviselők részvételével búcsúztatták. Bár az elnök személyesen nem jelent meg, a nyilvános gyász megszervezését támogatta és védelmébe vette.
Az Európai Unió szokatlanul erőteljesen reagált az eseményekre. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sokkolónak nevezte a látottakat, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke pedig elítélte a háborús bűnösök dicsőítését. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Marta Kos bővítési biztos lemondta tervezett szerbiai látogatását.
Morina és Besiri szerint a mostani fellépés önmagában kevés. Úgy vélik, Vučićnak túl sok mozgásteret engedtek az elmúlt években, mivel az EU nélkülözhetetlen partnerként tekintett rá a nyugat-balkáni stabilitás megőrzése érdekében. Besiri hangsúlyozta, hogy a szerb civil társadalom évek óta figyelmeztette Brüsszelt a sajtószabadság és a demokratikus intézmények elleni támadásokra, ám az unió ezeket gyakran figyelmen kívül hagyta.
Gazdasági szempontból az EU Szerbia legnagyobb kereskedelmi partnere, befektetője és pénzügyi támogatója. Politikai téren azonban Belgrád szoros partnerséget épített ki Moszkvával. Gyakori érv az együttműködés folytatása mellett, hogy a túl nagy nyomás Szerbiát végleg Oroszország vagy Kína felé taszíthatja. Morina szerint ugyanakkor az elszigetelés veszélyes lenne, de léteznek köztes megoldások, amelyekkel az EU kényszeríthetné Vučićot a politikai választások tisztázására.
Besiri szerint Oroszország és Kína soha nem tudná pótolni az európai piacot. Véleménye szerint Vučić mindkét országot fenyegetésként használja fel, hogy elrettentse Brüsszelt a határozottabb fellépéstől. Mindkét kutató stratégiát lát a jelenlegi megközelítés mögött: Vučić élvezi az együttműködés előnyeit anélkül, hogy végrehajtaná a szükséges reformokat, miközben Brüsszel továbbra is azt állíthatja, hogy Szerbia Európához kötődik.
Az unió már megkezdte a pénzügyi nyomásgyakorlást, többek között a nyugat-balkáni növekedési terv kifizetéseinek visszatartásával a bírósági függetlenséggel kapcsolatos aggályok miatt. Besiri azonban kételkedik abban, hogy ez megváltoztatja az elnök számításait. Szerinte a széles körű finanszírozási megszorítások inkább a lakosságnak árthatnak, mint a politikai elitnek, ezért célzott intézkedéseket javasol a demokratikus hanyatlásért és az intézményekkel való visszaélésért felelős személyekkel szemben.
Az október 25-i előrehozott parlamenti választások próbára tehetik a jelenlegi politikai modellt. Vučić 12 év elnökség után most miniszterelnökként kívánja megőrizni domináns politikai szerepét. Besiri szerint a szerbiai ellenzék továbbra is törékeny, és rendkívül nehéz demokratikusan nyerni nem demokratikus választásokon.
Egyik szakértő sem számít arra, hogy egyetlen választás elegendő lesz az intézményrendszer helyreállítására vagy a kapcsolatok alapvető megváltoztatására. A megbékélés folyamata továbbra is távoli, mivel a szerb politikai diskurzusban, az oktatásban és a médiában még mindig mélyen gyökerezik az áldozati narratíva, ami akadályozza a múltbeli eseményekkel való szembenézést.
Morina hangsúlyozza, hogy ami az utóbbi időben történik, az lényegében az ellentéte mindannak, amit hosszú évek alatt felépítettek. Mladić temetése nem okozója, hanem csupán újabb bizonyítéka annak, milyen messze van Szerbia a regionális megbékéléstől és az uniós tagságtól.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szerb társadalom egy része még mindig a délszláv háborúk idejéből származó, torzított történelmi képet kapja, ami megnehezíti a közös európai jövőhöz szükséges értékrend kialakítását.
Brüsszel számára a kihívás továbbra is az, hogyan tartsa fenn a párbeszédet a szerb társadalommal úgy, hogy közben egyértelmű politikai választásokra kényszerítse a vezetést.
A jövőbeli kapcsolatok alakulása nagyban függ attól, hogy az EU képes lesz-e hatékonyabb eszközöket találni a demokratikus normák érvényesítésére, vagy továbbra is a stabilitás illúzióját részesíti előnyben a valódi reformokkal szemben.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.