Miért nem érdekli már Kim Dzsongunt az amerikai alku?

Donald Trump amerikai elnök a múlt hónapban ismét megpróbált közeledni Phenjanhoz, jelentősen csökkentve a Dél-Koreával közös hadgyakorlatok intenzitását, miközben dicsérő szavakkal illette Kim Dzsongun észak-koreai vezetőt. Az amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy az észak-koreai diktátor „mindig nagy tisztelettel bánt velem”. Észak-Korea válasza azonban korántsem volt lelkes: a rezsim rakétatesztekkel felelt, és nyilvánosan cáfolta Trump azon állításait, miszerint Kim „nagyon pozitívan” reagált volna a tárgyalási kezdeményezésekre.

Miközben az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán egy ötnapos közös hadgyakorlatot indított, Washington részéről nem érkezett jelzés a korábbi katonai nyomás enyhítésére, és diplomáciai áttörés sem történt. Ehelyett Kim Dzsongun a hét elején hadrendbe állított egy rombolót, és ismét hangsúlyozta, hogy Észak-Koreának „erőteljes és megbízható nukleáris elrettentő erőre” van szüksége, valamint tovább kell fejlesztenie tengeri védelmi képességeit. A vezető ígéretet tett arra is, hogy hamarosan egy „jelentős” haditengerészeti fejlesztést mutatnak be.

A 2019-es csúcstalálkozókhoz képest a helyzet alapvetően megváltozott. Joon Ha Park, a szöuli Korea Risk Group tudósítója szerint Kim számára a tét ma már jóval alacsonyabb, mint korábban. Phenjanban megszűnt a sürgető kényszer a washingtoni tárgyalóasztalhoz való visszatérésre. Észak-Korea immár szerződéses szövetséggel rendelkezik Moszkvával, és egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Pekinggel, miközben katonai képességei jelentősen bővültek. A szakértő szerint a közös hadgyakorlatok részleges csökkentése már nem elegendő ahhoz, hogy Phenjan irányt váltson.

Park egyetért azzal, hogy Kim Dzsongun jelenleg a 2011-es hatalomra kerülése óta a legerősebb pozícióban van. Hat évvel ezelőtt, a súlyos szankciók és a koronavírus-járvány közepette még a népnek okozott csalódás miatt érzett megbánásról beszélt a Koreai Munkáspárt 75. évfordulóján. Ezzel szemben ma az észak-koreai gazdaság stabilabb lábakon áll: a dél-koreai központi bank becslései szerint 2024-ben 3,7%-kal bővült a gazdaság, ami az elmúlt nyolc év leggyorsabb növekedése.

A nemzetközileg elszigetelt ország az elmúlt évtizedekhez képest példátlan módon került közel Oroszországhoz és Kínához. A két nagyhatalom a héten üzenetekben méltatta az Észak-Koreával való stratégiai partnerség fontosságát. A fordulat 2023-ban, a Vlagyimir Putyinnal folytatott oroszországi csúcstalálkozó után kezdődött, amely megnyitotta az utat az ukrajnai háborúhoz szükséges észak-koreai fegyverszállítások előtt, amiért cserébe Moszkva gazdasági és technológiai segítséget nyújt.

Alexander Lipke, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) szakértője szerint az ukrajnai háború létfontosságú mentőövet jelentett a phenjani rezsim számára, amely fegyverekért és katonákért cserébe készpénzhez és élelmiszerhez jutott. Ez a folyamat Kínát is cselekvésre késztette, amely igyekszik megőrizni vezető szerepét Phenjan partnereként. 2025 szeptemberében Kim már Pekingben, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin oldalán állt a „Győzelem Napja” ünnepségen, ami történelmi mérföldkőnek számított.

A diplomáciai találkozók közös nyilatkozataiból immár teljesen eltűnt a „Koreai-félsziget atommentesítése” kifejezés. Észak-Korea agresszívan fejleszti nukleáris programját: 2026 februárjában Kim kijelentette, hogy az ország nukleáris államként való elismerése „visszavonhatatlan”. Műholdfelvételek alapján a nukleáris létesítményekben fokozott aktivitás tapasztalható. Becslések szerint Phenjan közel 60 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, ami duplája a 2018-as, Trump-korszaki mennyiségnek.

A 2006 óta érvényben lévő szigorú ENSZ-szankciók mára elvesztették korábbi visszatartó erejüket. Lipke szerint a szankciók betartatása összeomlott, mivel Oroszország és Kína már nem követi a korábbi non-proliferációs irányvonalat. Észak-Koreának így már nincs szüksége az Egyesült Államokkal kötendő alkura a szankciók enyhítéséért cserébe.

A szakértő rámutatott, hogy a jelenlegi helyzetben a tárgyalások célja már nem a leszerelés, hanem a nukleáris államként való nemzetközi elismertetés lehet, ami a rezsim számára a végső biztonsági garanciát jelentené. A diplomáciai dinamika megváltozása miatt Phenjan már nem érzi magát rászorulva a korábbi, Washington által diktált feltételekre.

A nemzetközi megfigyelők szerint a rezsim mostani magabiztossága mögött az a felismerés áll, hogy a globális hatalmi átrendeződésben Észak-Korea stratégiai értéke felértékelődött. A Moszkvával kötött katonai szövetség és a Pekinggel való szorosabb gazdasági integráció olyan védőhálót biztosít, amely korábban nem állt rendelkezésre.

A 2026 júniusában történt események, amikor Hszi Csin-ping első külföldi útja során Phenjanba látogatott, egyértelműen jelezték, hogy Kína nem kívánja átengedni a befolyását Oroszországnak. Ez a háromoldalú, bár nem formális szövetség alapjaiban írja át a térség biztonságpolitikai architektúráját.

Az észak-koreai vezetés számára a nukleáris elrettentés már nem csupán egy tárgyalási eszköz, hanem a rezsim fennmaradásának alapköve. A korábbi, 2018-as és 2019-es csúcstalálkozók kudarca után Phenjan levonta a következtetést, hogy a nukleáris leszerelés feladása nem hozott valódi biztonságot, ezért a jelenlegi stratégia a nukleáris státusz véglegesítése.

A Deutsche Welle beszámolója szerint a jelenlegi diplomáciai patthelyzet nem a tárgyalások hiányából, hanem a felek alapvetően eltérő célkitűzéseiből fakad. Míg Washington továbbra is a denuklearizációt keresi, Phenjan már csak a nukleáris hatalomként való elismerést tekinti tárgyalási alapnak, ami a jelenlegi geopolitikai környezetben szinte áthidalhatatlan szakadékot jelent.