Wadi-us-Salaam: A világ legnagyobb temetője, ahol több mint 5 millióan nyugszanak

Irakban, a szent városnak számító Najaf külterületén terül el a világ legnagyobb temetője, a Wadi-us-Salaam, amelynek neve arabul a Békesség Völgyét jelenti. A több mint 9,17 négyzetkilométeren elnyúló terület méretei lenyűgözőek: csaknem csaknem tíz Margitszigetnyi. A hatalmas sírkert több mint 1400 éve folyamatosan használatban van, és a 21. században is naponta érkeznek ide újabb temetések. A magasból szemlélve a temető egy kiterjedt metropoliszra emlékeztet, a földön járva azonban sírkövek, zegzugos sikátorok és különféle építmények kaotikus labirintusává válik.

Történelmi és vallási jelentőség

A síita muszlimok számára kiemelt fontosságú helyszín, mivel közel fekszik Ali ibn Abi Talib, Mohamed próféta unokatestvérének és vejének, az első síita imámnak a szentélyéhez. Becslések szerint az elmúlt 1400 év során 5-6 millió embert temettek el itt. A nyughelyek között az ősi próféták és királyok mellett modern kori katonák is megtalálhatók, akik az iraki háborúk vagy az ISIS elleni küzdelmek során vesztették életüket. A temetőben külön szakaszokat szenteltek az 1980-as évek iraki-iráni háborúja áldozatainak, valamint az 1991-es, Szaddám Huszein elleni síita felkelés elesettjeinek.

A temetőben nyugszik számos jelentős történelmi és vallási személyiség, köztük Hud és Szálih, a két tisztelt iszlám előtti próféta, valamint Muhammad Bakir al-Szadr iszlám tudós és politikai aktivista, akit 1980-ban végeztek ki. A helyszín az elmúlt évtizedek konfliktusai alatt rendkívül forgalmassá vált: az iraki háború csúcspontján naponta akár 250 embert is eltemettek itt, de a 2014-es ISIS-invázió idején is mintegy 200 temetés történt naponta.

Misztikus történetek a sírok között

A helyi temetkezési dolgozók és a területet rendszeresen látogatók körében számos hátborzongató történet kering a temetőről. Sokan úgy vélik, hogy a sikátorokat dzsinnek és más rosszindulatú szellemek kísértik. Korábbi sírásók beszámolói szerint éjszakai munkavégzés közben érthetetlen fizikai hatások érték őket, amelyeket a természetfeletti erőknek tulajdonítanak. Bár a tudományos közösség ezeket a beszámolókat nem tudja igazolni, a történetek szerves részét képezik a régió 7. század előtti mitológiájának, amely még az iszlám elterjedése előtt gyökerezett.

A Wadi-us-Salaam nem csupán egy temető, hanem a közel-keleti történelem és vallási hagyományok élő, folyamatosan bővülő emlékműve. A terület folyamatos terjeszkedése és a temetkezési szokások fennmaradása jól mutatja, hogy a helyszín milyen mélyen beágyazódott a helyi közösségek kulturális identitásába, miközben a modern konfliktusok nyomai is kitörölhetetlenül beleivódtak a tájba.