Havi 140-200 euróból bérelhető elektromos autók Franciaországban az alacsony jövedelműeknek

Az NOS beszámolója szerint Franciaországban már évek óta működik egy olyan kezdeményezés, amely a társadalom alacsonyabb jövedelmű rétegei számára teszi elérhetővé az elektromos közlekedést. A „leasing social” néven ismert szociális lízingprogram keretében a jogosultak havi 140 és 200 euró közötti összegért bérelhetnek elektromos gépjárművet, legalább három éves időtartamra. A francia kormány a program elindítása óta immár harmadik éve biztosít 50 000 elektromos autót erre a célra, ezzel is ösztönözve a zöld átállást.

A programban való részvételhez több kritériumnak is meg kell felelni. A jelentkezők jövedelme nem haladhat meg egy meghatározott szintet, emellett a lakóhely és a munkahely közötti távolságnak meg kell haladnia a 10 kilométert, vagy az érintettnek évente legalább 8000 kilométert kell megtennie üzleti célból. A rendszer hatékonyságát jól példázza Dolorès Magalhães esete, aki egy biztosítótársaságnál dolgozik, és napi szinten ingázik Rosières-en-Santèrre-ből. Elmondása szerint a szociális lízing nélkül esélye sem lett volna egy elektromos Fiat fenntartására, mivel a piaci alapú lízinghez 8000 euró kezdőbefizetésre és havi 300 euró törlesztőrészletre lett volna szüksége.

Stanislas Jourdan, az utrechti Sustainable Finance Lab gazdasági szakértője szerint a program egyik legnagyobb erénye, hogy megfordítja a hagyományos zöld beruházások pénzügyi logikáját. Míg az energetikai átállásnál a költségek általában előre jelentkeznek, a megtérülés pedig csak később várható, a szociális lízing esetében a háztartások azonnal élvezhetik az alacsonyabb üzemeltetési költségek előnyeit. A 2024-es induláskor a program hatalmas sikert aratott, a kormány számára is váratlanul nagy volt az érdeklődés.

Bár a kezdeményezés úttörőnek számít Európában, a szakértők figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi ütem nem elegendő a teljes közlekedési szektor átalakításához. Jean Pisani-Ferry, a Sciences Po egyetem közgazdásza rámutatott, hogy Franciaországban mintegy 40 millió autó fut az utakon, így a jelenlegi támogatási volumen mellett a fosszilis alapú gazdaságtól való elszakadás lassú folyamat marad. A szakértő szerint tízszer akkora erőfeszítésre lenne szükség ahhoz, hogy valóban érdemi változást érjenek el a fosszilis energiahordozóktól való függőség felszámolásában.

A német Öko-Institut kutatói szerint a probléma európai szintű: a magas vételárak miatt 2030-ra és 2035-re a lakosság jelentős része, különösen az alacsony jövedelműek, kiszorulhat az elektromos autópiacról. A kutatók szerint a piaci dinamika önmagában nem lesz képes megoldani a hozzáférhetőségi problémákat, ezért a szociális lízinghez hasonló állami beavatkozások elengedhetetlenek a társadalmi igazságosság megőrzése érdekében.

Pisani-Ferry, aki a Paris Climate School alapításában is részt vett, hangsúlyozta, hogy a jelenlegi olajválság nem csupán átmeneti jelenség. A szakértő szerint a hordónkénti 100 dollár feletti árfolyam, amely február óta tartósan fennáll, világos jelzés arra, hogy a gazdaságnak gyorsan kell alkalmazkodnia. A kormányok számára ez komoly dilemmát jelent, hiszen az üzemanyagárak csökkentését célzó közvetlen támogatások bár rövid távon enyhítik a terheket, hosszú távon a fosszilis függőséget konzerválják.

Jourdan egyetért ezzel az állásponttal, kiemelve, hogy a kormányzati árkompenzációk csupán „doppingként” hatnak, amelyek elfedik a strukturális problémákat. A szakértő szerint az ilyen típusú támogatások valójában hátráltatják az energiatranszciót, mivel nem ösztönzik a fogyasztókat a fenntarthatóbb megoldásokra való átállásra.

A program résztvevői, mint Magalhães, már most érzik a különbséget a mindennapokban. A magas üzemanyagárak mellett az elektromos autózás nem csupán környezetvédelmi, hanem komoly gazdasági döntés is, amely sokak számára a mobilitás megőrzésének egyetlen reális módja. Magalhães elmondása szerint a környezetében élők is egyre inkább átgondolják utazási szokásaikat, mivel a hagyományos belső égésű motoros járművek fenntartása egyre kevésbé fenntartható a háztartási költségvetések számára.

Összességében a francia modell egyfajta tesztüzemként is szolgál az Európai Unió számára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szociális lízing sikere nagyban függ a kormányzati elkötelezettségtől és a programhoz rendelt források mennyiségétől. Miközben a francia kormány folytatja a támogatási programot, a szakértők továbbra is szoros figyelemmel kísérik, hogy a „leasing social” képes lesz-e érdemben hozzájárulni a közlekedési szektor dekarbonizációjához a következő évtizedben.