Új amerikai szankciók bénítják az iráni légiközlekedést és az utazást

A Deutsche Welle beszámolója szerint az Egyesült Államok által bevezetett új szankciók mélyítik Irán légiközlekedési szektorának elszigeteltségét, ami kiszámíthatatlanná teszi a nemzetközi utazást, valamint új kockázatokat vet fel a kereskedelem és a légi áruszállítás területén. A szeptemberben indított „gazdasági számkivetettek hadművelete” keretében az amerikai pénzügyminisztérium célkeresztjébe kerültek az iráni légitársaságok, valamint a földi kiszolgálást, jegyértékesítést és repülőtéri támogatást nyújtó vállalatok. Ezek a szervezetek másodlagos szankciókkal néznek szembe, ami az amerikai pénzügyi rendszerhez való hozzáférésük elvesztésével fenyeget.

Bár az Egyesült Államok nem utasíthatja közvetlenül a külföldi repülőtereket az iráni repülőgépek elutasítására, a másodlagos szankciók fenyegetése miatt a kiszolgálásuk túlságosan kockázatossá vált a repülőterek, az üzemanyag-beszállítók és a légiközlekedési cégek számára. Teherán számára ezek a korlátozások a Washington által folytatott szélesebb körű nyomásgyakorlási kampány részét képezik, amely kiterjed a banki, hajózási, biztosítási és kereskedelmi szektorokra is.

Washington érvelése szerint az iráni légitársaságok nemcsak polgári utasokat szállítanak, hanem katonai és biztonsági hálózatokat is támogatnak. Példaként említik a Mahan Air légitársaságot, amelyet azzal vádolnak, hogy segíti az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) tevékenységét, beleértve a személyzet és felszerelés szállítását. Ezt a vitát korábban Iránon belül is folytatták; Mohammad Javad Zarif volt külügyminiszter egy 2021-es interjúban elismerte, hogy Kászim Szulejmáni polgári repülőgépeket használt erők és felszerelések Szíriába juttatására. Washington számára az ilyen kapcsolatok segítenek igazolni a légiközlekedési hálózatok elleni fellépést.

Az átlagos utasok számára a szankciók közvetlen következménye a járatok törlése és az ország elhagyásának vagy az oda való visszatérésnek a megnehezülése. Az iráni járatokat Bagdad és Maszkat irányába felfüggesztették vagy törölték, míg Azerbajdzsán és Grúzia szintén leállította az iráni légitársaságok által üzemeltetett gépek fogadását. Egy iráni utazási iroda biztonsági okokból névtelenséget kérve megerősítette, hogy az Ománba, Irakba, Azerbajdzsánba és Grúziába vezető útvonalak súlyosan érintettek.

Szeptember 24-én Türkmenisztán megtagadta az engedélyt egy Teheránból Dusanbéba tartó iráni repülőgép számára a légtér átrepülésére, így a gép kénytelen volt visszafordulni. Bár Törökország, Örményország és Kína nem jelentett be általános korlátozásokat, az utasok egyre vonakodnak jegyet vásárolni, mivel a visszaigazolt foglalás sem garantálja az indulást. Egy utas arról számolt be, hogy az irodák még mindig eladják a jegyeket, de nem tudják garantálni, hogy a járat valóban elindul-e.

Az amerikai szankciócsomag részeként felfüggesztették a „J-1” általános engedélyt is, amely lehetővé tette bizonyos nem iráni repülőgépek számára az ideiglenes iráni megállókat, amennyiben a gép feletti irányítás a külföldi üzemeltetőnél maradt. Mivel sok kereskedelmi repülőgép tartalmaz amerikai gyártmányú alkatrészeket vagy technológiát, az Iránt érintő műveletek könnyen az amerikai szankciós szabályok hatálya alá eshetnek. A J-1 felfüggesztése növelte a jogi és pénzügyi kockázatokat a légitársaságok, repülőterek és földi kiszolgálók számára.

Mivel a légi összeköttetések egyre bizonytalanabbá válnak, az utasok a szárazföldi határátkelők felé fordulnak. Egy utas, akinek a járatát törölték, elmondta, hogy szárazföldön utazott Iránból Törökországba, majd onnan repült tovább Isztambulba. „A határ nagyon zsúfolt volt. Sokan próbáltak távozni, mert attól féltek, hogy az útvonalak bezárulhatnak” – nyilatkozta név nélkül. A családok, idősek, diákok és betegek számára a szárazföldi határátlépés és a további közúti utazás jóval megterhelőbb, mint egy közvetlen repülőjárat.

A költségek gyorsan emelkednek, mivel az utasoknak a korábbi egyetlen jegy helyett közúti szállítást, szállást és további repülőjegyeket kell fizetniük. A légi áruszállítás szintén érintett, ami kritikus fontosságú a sürgős vagy érzékeny áruk, például gyógyszerek, orvosi berendezések, ipari alkatrészek és laboratóriumi minták esetében. Ez különösen súlyos, mivel Irán a tengeri kereskedelem terén is komoly korlátozásokkal küzd.

Az iráni légiközlekedés már a legújabb szankciók előtt is strukturális problémákkal küzdött. Farzaneh Sadegh közlekedési miniszter korábban elismerte, hogy egyes járatok radarirányítás nélkül közlekednek, ami nagyobb felelősséget ró a pilótákra. Az elöregedett flotta, a pótalkatrészek beszerzésének nehézségei és az évek óta tartó szankciók mind nyomást gyakorolnak a légitársaságokra. Amikor az utasoknak a célrepülőterek szolgáltatásmegtagadásával, hosszú késésekkel vagy figyelmeztetés nélküli törlésekkel is számolniuk kell, a jegyvásárlás kockázati számítássá válik.

Alireza Salavati, a londoni székhelyű Middle East Analytica ügyvezető igazgatója szerint a légi összeköttetések elvesztése valószínűleg nem okoz azonnali, drasztikus visszaesést Irán GDP-jében. „Az iráni légiközlekedési szektor regionális mércével mérve kicsi. Az ország nem számít jelentős nemzetközi csomópontnak, és a kereskedelmi flotta korlátozott. Júliusban a tisztviselők azt közölték, hogy körülbelül 150 repülőgép áll rendelkezésre, de ezeknek csak mintegy fele üzemképes bármely adott időpontban” – magyarázta a szakértő.

A kár inkább a konnektivitásban mutatkozik meg, ami különösen a diaszpóra, a diákok és a külföldi orvosi kezelésre szorulók számára jelent komoly nehézséget. A betegek számára egy korábban közvetlen út most egy harmadik országon keresztüli kerülővé válhat, ami extra utazási idővel, szállásköltséggel és esetenként vízumköltségekkel jár. Salavati hangsúlyozta, hogy az idő gyakran ugyanolyan fontos tényező, mint a pénz.

A külföldi légitársaságok már a legújabb intézkedések előtt is jelentősen csökkentették iráni szolgáltatásaikat. Sok utas támaszkodott az iráni légitársaságokra, hogy elérjék a regionális csomópontokat, mint például Isztambul, Maszkat, Bagdad vagy Jereván, majd onnan külföldi légitársaságokkal folytatták útjukat. Ha ezek az elsődleges csatlakozások megszűnnek, Irán nemzetközi légiközlekedési hálózata egy maroknyi, politikailag és kereskedelmileg még életképes útvonalra szűkülhet.

A fejlemények akkor következtek be, amikor Irán tengeri korlátozásokkal is szembesül. A Hormuzi-szoros körüli zavarok, a magasabb biztosítási és szállítási költségek, valamint a déli kikötőkre nehezedő nyomás már korábban is megnehezítette az importot és az exportot. Ha a tengeri kereskedelem drágábbá válik, miközben a légi összeköttetések is tovább zsugorodnak, Irán egyre inkább a szárazföldi határokra és a szomszédos államokon keresztüli közvetett útvonalakra kényszerülhet.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a nemzetközi közösség figyelemmel kíséri, hogyan reagál Teherán a fokozódó gazdasági nyomásra. A szankciók hatása nem csupán a repülési ágazatra korlátozódik, hanem az egész iráni gazdaság logisztikai és kereskedelmi képességeit érinti, ami hosszú távon átalakíthatja az ország nemzetközi kapcsolatrendszerét.