Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője örömmel fogadta Anne Carson Nobel-díját

Nagy öröm Anne Carson Nobel-díja – mondta Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője, kiemelve, hogy a költő, esszéíró és műfordító rendhagyó szerzőnek számít a kortárs irodalomban.

A kanadai költőnőnek a Magvető gondozásában, Fenyvesi Orsolya fordításában jelent meg a Vörös önéletrajza című verses regénye. A kiadó főszerkesztője elmondta, hogy munkatársaival éppen a Frankfurti Könyvvásáron tartózkodnak, ahol közösen követték a Nobel-díj bejelentését. Felidézte, hogy Carson neve az elmúlt években rendszeresen szerepelt a lehetséges díjazottak között.

Klasszikus tudás és kortárs nyelv

Turi Tímea szerint a szerző költészetében különleges módon kapcsolódik össze a klasszika-filológiai tudás és a kortárs költői nyelv.

A főszerkesztő szerint Carson rendhagyó szerző, akinek költészetében különleges módon kapcsolódik össze a klasszika-filológiai tudás és a kortárs költői nyelv. A költőnő hatalmas, az ókori világhoz kapcsolódó filológiai tudását úgy építi be műveibe, hogy az nem idegen elemként jelenik meg, hanem természetes egységet alkot a versekkel.

A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az olvasónak nem kell feltétlenül ismernie azokat a kevésbé közismert antik történeteket, amelyeket a szerző felhasznál. Bár az előismeretek plusz élményt adhatnak, a szövegek önmagukban is kibomlanak, hiszen Carson közös történeteket mesél el. Kiemelte továbbá, hogy a kanadai költőnő műveiben az európai kulturális örökség és hagyomány elevenedik meg.

A műfordítás helyzete

Turi Tímea szerint a Nobel-díj ráirányíthatja a figyelmet a világirodalom és a műfordítás hazai helyzetére is. Mint mondta, a magyarra fordított világirodalom, különösen a költészet olvasása egyre szűkebb réteghez jut el, miközben a műfordítók sokszor „szerelemből”, az önkizsákmányolás határán dolgoznak. A főszerkesztő szerint különösen érdekes kérdés, hogy a rangos elismerés milyen hatással lesz a szerző magyarországi ismertségére és a világköltészet iránti érdeklődésre.

A kiadó munkatársai a díj bejelentésekor más szerzőiknek, köztük Helen Garnernek és Ljudmila Ulickajának is drukkoltak, miközben a díjazott személye kapcsán vegyes érzelmek kavarogtak bennük.