Drámai fordulat az Antarktisz tengeri jégtakarójában

Az ScienceDaily beszámolója szerint az Antarktisz tengeri jégtakarója 2026 szeptemberében elérte éves téli csúcsát, ám a jég által borított terület mérete a műholdas mérések kezdete óta szinte minden évnél kisebb volt. A maximális kiterjedés a harmadik legalacsonyabb érték a nyilvántartásban, ami újabb bizonyítékot szolgáltat az Antarktisz fagyos vizeiben zajló drámai változásokra.

Földrajzi sajátosságok és a jég viselkedése

Az Antarktiszt hatalmas óceán veszi körül, ami bőséges teret biztosít a tengeri jégnek a déli félteke tele során történő terjeszkedéséhez. Ez a helyzet alapvetően különbözik az északi-sarki régiótól, ahol az óceáni medencét szárazföldek zárják körül. Bár az antarktiszi földrajz lehetővé teszi, hogy a téli tengeri jég hatalmas távolságokra terjedjen, ez egyúttal melegebb szélességi körökre is tolja a jeget, ahol a nyári időszakban valószínűbbé válik az olvadás. Ennek következtében az antarktiszi tengeri jég általában szeptemberben éri el legnagyobb kiterjedését, mielőtt februárra éves minimumára zsugorodna.

A NASA és a National Snow and Ice Data Center (NSIDC) adatai alapján a jégtakaró szeptember 14-én érte el éves maximumát. A csúcsponton a jég körülbelül 17,59 millió négyzetkilométeren terült el. Ez a 2026-os évet a műholdas nyilvántartás harmadik legalacsonyabb téli maximumával rendelkező évévé tette. A szakértők a jégborítottság meghatározásához azt a küszöbértéket használják, amely szerint egy terület akkor minősül jéggel fedettnek, ha a vízfelület legalább 15 százalékát jég borítja.

A növekedéstől a történelmi mélypontokig

Évtizedeken keresztül úgy tűnt, hogy az antarktiszi tengeri jég az északi-sarki gyorsan olvadó jéggel ellentétes irányba mozog. 1979 és 2014 között az Antarktisz körüli jégkiterjedés évtizedenként körülbelül 1 százalékkal nőtt. Mivel azonban az antarktiszi jégborítottság évről évre jelentősen ingadozik, a kutatók bizonytalanok abban, hogy ez a fokozatos növekedés jelentett-e érdemi hosszú távú változást. A bővülés különösen 2012 és 2014 között volt észrevehető, amikor az antarktiszi téli tengeri jég három egymást követő évben is új rekordokat döntött.

Ez a tendencia azonban 2015-ben véget ért. 2016-tól kezdődően a régió jelentős veszteségeket szenvedett el a jégborítottságban, ami éles fordulatot jelentett a korábbi évtizedekhez képest. Bár egyes években szerényebb regenerálódás volt tapasztalható, az antarktiszi tengeri jég általában a történelmi átlag alatt maradt. A legszélsőségesebb körülmények 2023-ban alakultak ki, amikor az Antarktisz a műholdas megfigyelések kezdete óta mért legalacsonyabb nyári minimumot és téli maximumot is regisztrálta. A 2026-os szokatlanul alacsony maximum újabb jelentős adatpontot ad ehhez a változó képhez.

Műholdas megfigyelés felhőkön keresztül

A kutatók passzív mikrohullámú érzékelőkkel felszerelt műholdak segítségével mérik a tengeri jeget. Ahelyett, hogy látható fényre támaszkodnának, ezek az eszközök a Föld felszíne által természetes módon kibocsátott mikrohullámú energiát észlelik. A tengeri jég erősebb mikrohullámú jelet bocsát ki, mint a nyílt óceáni víz, ami lehetővé teszi a kutatók számára a fagyott területek megkülönböztetését a jégmentes tengerektől. Ennek a módszernek az egyik legfontosabb előnye, hogy a mikrohullámok képesek áthatolni a felhőkön, így a tudósok akkor is folyamatosan megfigyelhetik a jeget, amikor a vastag felhőtakaró megakadályozza a hagyományos műholdas kamerák működését.

A hosszú távú műholdas nyilvántartás 1978 végén kezdődött a NASA Nimbus-7 űrszondájának megfigyeléseivel. 1987-től a Defense Meteorological Satellite Program (DMSP) keretében működő műholdak járultak hozzá további mérésekkel, majd a NASA Aqua műholdja is szolgáltatott adatokat 2002 és 2011 között. A megfigyelési erőfeszítések a technológia fejlődésével folyamatosan alakulnak. 2025-ben a kutatók elkezdték beépíteni a Japán Űrügynökség (JAXA) GCOM-W műholdjának megfigyeléseit is, segítve ezzel az Antarktisz változó jégviszonyainak megértéséhez szükséges több évtizedes adatsor fenntartását.