Az európai vállalatok egyre fokozódó nyomás alatt állnak a kínai exportoffenzíva miatt, amelyben a távol-keleti gyártók masszív állami támogatásokkal érik el versenyelőnyüket, ahogy arról a Tagesschau beszámolt. Az Európai Unió jelenleg intenzíven keresi a megfelelő ellenszereket, ám a kérdés az, hogy a magasabb vámok elegendőek-e, vagy egy teljesen új, átfogó gazdaságstratégiára van szükség a kontinens iparának védelmében.
Edgar Walk, a Bankhaus Metzler vezető közgazdásza szerint a helyzet már régen túlmutat a szokványos piaci versenyen. A szakértő úgy véli, Kína tudatos politikát folytat az európai és amerikai ipar leépítésére. Figyelmeztető példaként a német napenergia-ipar korábbi összeomlását hozta fel, hangsúlyozva, hogy most hasonló folyamatok zajlanak, csak sokkal nagyobb léptékben.
A Kiel Instituts für Weltwirtschaft friss kutatása rámutat, hogy a verseny drasztikusan kiéleződött. Kína immár azokban a szektorokban is közvetlen konkurenciát jelent, amelyekben az európai ipar hagyományosan erős volt. Míg a 2000-es évek elején a gazdasági ágaknak csupán negyede volt érintett, ma ez az arány eléri a 40 százalékot. Különösen az autóipar, a vegyipar és a gépgyártás került nehéz helyzetbe, amit a kutatók találóan „Kína-sokk 2.0”-nak neveznek. Az első hullámmal ellentétben most a technológiailag legfejlettebb iparágak kerültek a célkeresztbe.
A technológiai felzárkózás mögött az áll, hogy a kínai vállalatok sokat tanultak a nyugati mintákból, miközben Peking már korán az innovációra, az oktatásra és az infrastruktúra fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Ezzel szemben az európai cégek gyakran küzdenek a bürokrácia útvesztőivel, a hiányos infrastruktúrával és az elégtelen kutatás-fejlesztési beruházásokkal.
A kínai ipari dominancia nem csupán technológiai fejlődés eredménye. Egy OECD-tanulmány szerint a vizsgált nagy kínai iparvállalatok 2005 és 2024 között átlagosan háromszor-nyolcszor annyi állami támogatást kaptak, mint OECD-beli versenytársaik. A kutatás szerint a kínai cégek globális piaci részesedésének növekedése csaknem 60 százalékban a kapott szubvenciókkal magyarázható, ami konzervatív becslésnek tekinthető.
A versenyképességet tovább torzítja a jüan árfolyama. Brad Setser, a Council on Foreign Relations pénzügyi szakértője szerint a kínai valuta mintegy 30 százalékkal alulértékelt, ami mesterségesen olcsóbbá teszi a kínai exporttermékeket. A német külkereskedelmi adatok is alátámasztják a trendet: 2026 első nyolc hónapjában a német export Kínába 12,9 százalékkal csökkent, miközben a kínai import 10,1 százalékkal nőtt. Kína jelentősége mint felvevőpiac folyamatosan zsugorodik.
Peking a „duális cirkuláció” stratégiáját követi, amelynek célja a belső piac és a saját technológiai bázis megerősítése, hogy csökkentsék a külföldi importfüggőséget, miközben továbbra is profitálnak a globális kereskedelemből. Az EU-bizottság új eszközök bevezetését tervezi az unió belső piacának védelmére, ám a szakmai szervezetek, mint a VDMA, gyorsabb cselekvést sürgetnek. Johannes Gernandt, a VDMA vezető közgazdásza szerint a tárgyalások mellett valódi elrettentő erőre van szükség.
A vámok alkalmazása azonban kockázatos. Walk szerint a túlzott védelem „sklerotikus zombi-vállalatok” kialakulásához vezethet, amelyek versenyképességük elvesztése után is csak a kereskedelmi korlátok mögött maradnak fenn. A kieli kutatók ezért azt javasolják, hogy a stratégiai termékek esetében az uniós piaci hozzáférést kössék európai gyártási feltételekhez, hasonlóan az amerikai „Section 232” szabályozáshoz.
Bár a kereskedelmi feszültségek növekednek, Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza nem számít totális kereskedelmi háborúra. Szerinte Kína a már meglévő amerikai konfliktusok miatt nem engedheti meg magának az EU-val való teljes eszkalációt. A hosszú távú megoldás azonban nem a bezárkózás, hanem a technológiai lemaradás behozása és az európai ipari bázis célzott megerősítése lehet, amelyhez az EU-nak egyértelműen meg kell határoznia, mely iparágakat tekinti biztonsági szempontból nélkülözhetetlennek.
A szakértők szerint az európai gazdaságpolitika előtt álló kihívások összetettek. Nem csupán a közvetlen kereskedelmi korlátokról van szó, hanem az európai innovációs ökoszisztéma átfogó megújításáról is. A technológiai szuverenitás kérdése egyre inkább előtérbe kerül, különösen a félvezetők és a zöld technológiák terén, ahol a függőség kockázatai már most is láthatóak.
A kínai exportstratégia hatásai nem korlátozódnak csupán a nagyipari szektorokra. A kis- és középvállalkozások is érzik a nyomást, mivel a globális ellátási láncok átrendeződése miatt gyakran kiszorulnak a piacokról. A politikai döntéshozók számára a legnagyobb feladat az egyensúly megtalálása a nyitott piacok fenntartása és a hazai ipar védelme között.
A jövőbeli kereskedelmi tárgyalások során az EU várhatóan nagyobb hangsúlyt fektet majd a kölcsönösség elvére. Ez azt jelenti, hogy az európai cégeknek ugyanolyan hozzáférést kellene kapniuk a kínai piachoz, mint amilyet a kínai vállalatok élveznek Európában. A jelenlegi aszimmetria azonban továbbra is jelentős feszültségforrás marad.
A szakmai elemzések szerint a következő évek döntőek lesznek az európai ipar jövője szempontból. A technológiai lemaradás behozása mellett a digitális transzformáció és a fenntartható gyártási folyamatokba való befektetés elengedhetetlen a versenyképesség megőrzéséhez. Az állami támogatások kérdése is napirenden marad, mivel az EU-nak meg kell találnia a módját annak, hogyan támogathatja saját iparát anélkül, hogy torzítaná a belső piaci versenyt.
A nemzetközi kereskedelmi szabályok betartatása szintén kulcsfontosságú. Az EU-nak határozottabban kell fellépnie azokkal a gyakorlatokkal szemben, amelyek tisztességtelen előnyhöz juttatják a külföldi versenytársakat. Ez magában foglalhatja a szubvenciók szigorúbb ellenőrzését és a kereskedelmi védelmi eszközök hatékonyabb alkalmazását.
A globális gazdasági környezet változásaival párhuzamosan az európai vállalatoknak is alkalmazkodniuk kell. A diverzifikáció, azaz a beszállítói láncok és az exportpiacok szélesítése csökkentheti a Kínától való függőséget. Ez a folyamat azonban időigényes és jelentős tőkebefektetést igényel.
A politikai és gazdasági szereplők közötti párbeszéd elengedhetetlen a közös stratégia kialakításához. A különböző iparági szövetségek és a kormányzati szervek közötti együttműködés segíthet a hatékonyabb válaszlépések kidolgozásában. A cél egy olyan gazdasági környezet megteremtése, amely ösztönzi az innovációt és biztosítja az európai ipar hosszú távú életképességét.
A technológiai fejlődés üteme nem lassul, így az európai cégeknek is fel kell gyorsítaniuk saját fejlesztéseiket. A kutatás-fejlesztésbe való befektetések növelése és az oktatási rendszer fejlesztése alapvető fontosságú a jövőbeli kihívások kezeléséhez. Az európai ipar jövője azon múlik, mennyire lesz képes megújulni és alkalmazkodni a megváltozott globális piaci viszonyokhoz.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
