Oroszország afrikai törekvései: Mit remél Vlagyimir Putyin a kontinenstől?

Az ukrajnai háború kirobbanása óta Oroszország fokozottan keresi a támogatást a világ más tájain, amiről a Deutsche Welle számolt be részletesen. Afrika központi szerepet kapott ebben a folyamatban, amit jól jelez Szergej Lavrov külügyminiszter gyakori látogatása a kontinensen. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő a kapcsolatok elmélyülését „történelmi visszatérésként” jellemezte, kijelentve, hogy senki és semmi nem hasonlítható ahhoz, amit Oroszország a 20. században tett Afrikáért.

Moszkva 2019 óta nagyjából háromévente rendez Oroszország–Afrika csúcstalálkozót, a harmadik eseményre 2026. október 28-án és 29-én került sor. Bár a program a gazdasági együttműködésre fókuszál, a gyakorlatban Oroszország csak kevés afrikai országgal folytat érdemi kereskedelmet, ami a kereskedelmi adatokban is tükröződik. Ivan Klyszcz, az észtországi Nemzetközi Védelmi és Biztonsági Központ (ICDS) szakértője szerint bár Dél-Afrika a kontinens legnagyobb nemzetgazdasága, az Oroszországgal folytatott kereskedelme csekély, messze elmarad az Egyiptommal és Algériával bonyolított forgalomtól.

Egyiptom és Algéria kulcsfontosságú partnerek Moszkva számára. Egyiptom különösen fontos szerepet játszik ebben a viszonyrendszerben. Az orosz diplomaták és üzleti képviselők igyekeznek kiterjeszteni a kapcsolatokat más országokra is, különösen Tanzániára és Etiópiára, ám ezek a törekvések eddig nem hoztak érdemi sikert. Egyiptom Afrika második legnagyobb gazdasága, ahol a kétoldalú kereskedelem volumene 2021 óta több mint a duplájára nőtt; 2025-ben az orosz szövetségi vámhatóság adatai szerint 10,5 milliárd dollár (kb. 4100 milliárd forint) volt a forgalom.

A kereskedelem fő mozgatórugói az orosz gabonaszállítmányok, amelyeket a fémipari termékek követnek. Egyiptom exportja Oroszországba elsősorban gyümölcsökből és zöldségekből áll. A két ország közötti együttműködésben jelentős beruházási projektek is helyet kapnak, például az El-Dabaa régióban, a Földközi-tenger partján épülő nagy atomerőmű. Az építkezést egy 25 milliárd dolláros (kb. 9750 milliárd forintos) orosz hitel finanszírozza, amely a költségek mintegy 85%-át fedezi.

Nikita Smagin, a közel-keleti orosz politika szakértője szerint Egyiptom azon kevés afrikai országok egyike, amelyekkel Oroszország stabil üzleti kapcsolatokat ápol, és kiterjedt együttműködési tapasztalattal rendelkezik. Hosszú távon Egyiptom Moszkva kapujává válhat Afrika és más piacok felé, ugyanakkor Kairó a saját érdekeit követi, így túlzott optimizmus lenne azt remélni, hogy Egyiptom kizárólag politikai szolidaritásból nyújt támogatást.

Az orosz vámhatóság adatai szerint 2025-ben az orosz–afrikai kereskedelem mintegy 39%-a Egyiptomhoz kötődött, a teljes kontinens 54 országával folytatott kereskedelem pedig összesen 27 milliárd dollárt (kb. 10 500 milliárd forintot) tett ki. Afrika részesedése az orosz külkereskedelemből tehát nagyon kicsi, 2025-ben mindössze 3,9% volt, ami egyáltalán nincs arányban azzal a figyelemmel, amelyet Moszkva az afrikai országokkal való kapcsolatainak szentel.

Oroszország Afrika számára sem számít jelentős kereskedelmi partnernek. A legfontosabb partner az Európai Unió, amelynek az afrikai országokkal folytatott kereskedelmi volumene 2025-ben mintegy 385 milliárd dollár (kb. 150 000 milliárd forint) volt. Az afrikai országok statisztikái azt is mutatják, hogy más partnerek is jóval megelőzik Oroszországot: a Kínával folytatott kereskedelem 2025-ben meghaladta a 348 milliárd dollárt (kb. 135 700 milliárd forintot), az Egyesült Államokkal csaknem 105 milliárd dollár (kb. 41 000 milliárd forint), Indiával pedig 103 milliárd dollár (kb. 40 100 milliárd forint) volt.

Fidel Owusu, a liechtensteini Geopolitical Intelligence Services (GIS) szakértője szerint Oroszország gazdasági jelenléte Afrikában nem volt olyan jelentős, mint Kínáé, az Egyesült Államoké, Indiáé vagy a hagyományos hatalmaké, mint Franciaország és Nagy-Britannia. A kereskedelmi volumen és a beruházások típusa alapján az utóbbi időben egyes középhatalmak, mint Törökország és az Egyesült Arab Emírségek, sokkal jobban teljesítenek Oroszországnál.

Beverly Ochieng, a szenegáli Control Risks globális kockázati és stratégiai tanácsadó cég vezető elemzője megfigyelte, hogy a nyugati országok továbbra is dominálnak a stratégiailag fontos területeken, mint a nyersanyagkitermelés, a pénzügy és az energiaszektor, még akkor is, ha politikai jelenlétük a régióban csökkenőben van. Szerinte Oroszország intenzívebben fog versenyezni a kritikus ásványkincsekhez és energetikai projektekhez való hozzáférésért, ami már látható a mali lítiumprojekteknél és a kontinensszerte zajló nukleáris kezdeményezéseknél.

Oroszország jelenléte Afrikában a katonai szektorban sokkal nyilvánvalóbb, mint a kereskedelem és a beruházások területén. A Wagner-csoport érkezésével kezdődően az orosz zsoldosok afrikai rezsimeket támogattak, különösen a Száhel-övezet instabil országaiban. Cserébe a hozzájuk kapcsolódó leányvállalatok hozzáférést kapnak a nyersanyagokhoz. Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetőjének halála után a legtöbb ilyen műveletet az Afrika Hadtest vette át, amely egy, az orosz védelmi minisztérium által létrehozott és ellenőrzött félkatonai csoport.

Az amerikai kongresszus agytrösztje, a Congressional Research Service szerint a legnagyobb orosz katonai kontingensek – egyenként több ezer fővel – a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Líbiában találhatók. Az Afrika Hadtest emellett igyekszik kiterjeszteni jelenlétét Burkina Fasóban és Nigerben is, orosz zsoldosokat pedig Egyenlítői-Guineában is láttak.

Irina Filatova, a Fokvárosi Egyetem kutatója hangsúlyozza, hogy több oka is van annak, miért fontos Oroszország számára a katonai jelenlét fenntartása Afrikában. Az országok jelentős ásványkincs-lelőhelyekkel rendelkeznek, például arannyal és uránnal. Ezeken keresztül lehetőség nyílik befolyást gyakorolni Európa déli határain, beleértve a migráció és a regionális biztonság kérdéseit. Líbiát illetően az ország fontos logisztikai csomópont a Száhel-övezettel és Közép-Afrikával való kapcsolatokhoz, így az áruk könnyen eljuttathatók a tengerparttal nem rendelkező országokba.

Oroszország továbbra is az egyik legnagyobb fegyverszállító az afrikai országok számára, bár az orosz export az ukrajnai háború alatt csökkent. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) becslése szerint Moszkva piaci részesedése az afrikai piacon a 2021–2025-ös években 15% volt, ami a harmadik helyre teszi az Egyesült Államok (19%) és Kína (17%) mögött. 2020 és 2024 között a részesedése még magasabb volt: az első helyen állt 21%-kal, amelyet Kína követett 18%-kal, majd az Egyesült Államok 16%-kal.

Ivan Klyszcz szerint bár Oroszország nem jelentős gazdasági partner Afrika számára, az a tény, hogy élelmiszert és műtrágyát szállít, valamint katonai jelenléttel bír egyes országokban, azt jelenti, hogy Moszkva befolyása Afrikában sokkal nagyobb, mint amit a kereskedelem és a beruházások volumene önmagában sugall.

Fidel Owusu úgy véli, Oroszország látja Afrika diplomáciai súlyát. Amikor diplomáciai súlyról beszél, a számokra utal: a kontinensen van a legtöbb ország. Oroszország ilyen támogatást akar az ENSZ Közgyűlésében, amikor szavazásokra kerül sor. Az utóbbi időben jobban teljesített, mint a korábbi szavazásokon.

Az elmúlt években Oroszország a nemzetközi színtéren úgy pozicionálta magát, mint a Globális Dél érdekeinek képviselője. „Együtt akarunk dolgozni Afrikával, együtt dolgozunk Afrikával, és továbbra is ezt fogjuk tenni. De a célunk nem az, mint a gyarmati hatalmaknak, hogy pénzt keressünk vagy ellopjunk valamit Afrikától, hanem hogy együtt fejlődjünk” – mondta nemrég Vlagyimir Putyin orosz elnök a moszkvai Valdai Klub konferenciáján.

A gyarmati múltra való hivatkozások egyes országoknak tetszenek, másoknak nem, mondja Irina Filatova. Afrika nem egy ország, hanem egy kontinens. Különbségek vannak Oroszország megítélésében, valamint abban, ahogyan Oroszország pozicionálja magát. Emellett a politikai elitek nézetei gyakran lényegesen eltérnek az átlagpolgárokétól. Dél-Afrikában például az orosz narratívát nagyon pozitívan fogadják. A gyarmatellenes napirend más országokban is népszerű, de nem feltétlenül társítják Oroszországhoz.