Választási csalással vádolja az arab pártokat Benjamin Netanjahu pártja

Izraelben a választásokat követően komoly politikai feszültségek alakultak ki, miután Benjamin Netanjahu miniszterelnök Likud pártja azt állította, hogy külföldi szereplők kísérelhettek meg beavatkozni a szavazói mozgósításba az arab közösségekben, amint arról a Deutsche Welle beszámolt. A vádak nyomán No’am Sohlberg, a Legfelsőbb Bíróság bírája, aki egyben az izraeli Központi Választási Bizottság elnöke, hivatalos levelet küldött a Shin Bet belső biztonsági szolgálatnak, kérve a Likud által megfogalmazott állítások alapos kivizsgálását.

A Likud közleménye szerint az arab pártok, a Ra’am és a Közös Lista, amelyek rekordmértékű szavazati arányt értek el, „súlyos bűncselekményeket” követtek el a választók urnákhoz csábítása érdekében. A párt állítása szerint a szabálytalanságok között szerepelt megvesztegetés, fenyegetés és egyéb választási csalások gyanúja. Sohlberg a levelében jelezte, hogy bár tudomására jutottak a külföldi beavatkozásra vonatkozó aggályok, ő maga nem tudja tanúsítani azok valóságtartalmát. A Likud ennél tovább ment, és egyenesen azt állította, hogy a választásokat „arab pártok lopták el”, amelyek szerinte támogatják a terrorizmust és a zsidó állam felszámolását.

Az izraeli rendőrség határozottan cáfolta a vádakat, kijelentve, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a szabálytalanságokat, sem nyomozati, sem tájékoztató jelleggel. A hatóságok szerint a választás napja a megszokottnál is kevesebb rendellenességgel zajlott le, az integritás tekintetében pedig nem tapasztaltak kirívó eseteket. Dean Livne, a Központi Választási Bizottság ügyvezető igazgatója a Kan 11 közszolgálati csatornának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a bizottság csak vádakat kapott, de konkrét bizonyítékokat nem, így a „választási lopás” narratívája alaptalan.

Gadi Eisenkot, Netanjahu fő politikai ellenfele és a Yashar párt vezetője élesen bírálta a miniszterelnököt, amiért szerinte „helytelen befolyásolási műveletet” folytat a választások hitelességének megkérdőjelezésére, ezzel delegitimizálva a következő parlamentet. Ugyanakkor Eisenkot is támogatta a vádak kivizsgálását a közbizalom fenntartása érdekében. A Ra’am párt visszautasította az érintettséget, és jelezte, hogy együttműködik bármilyen vizsgálattal. Katar szintén közleményben cáfolta a beavatkozást, „hamis propagandának” nevezve a vádakat, amelynek célja az ország nevének bevonása az izraeli politikai konfliktusokba.

A szakértők szerint a Likud stratégiája mögött az arab befolyás csökkentésére irányuló törekvés állhat. Amira Halperin, a Palm Beach Center for Democracy and Policy Research munkatársa szerint az arab szavazatok döntő jelentőségűek voltak, és az ilyen típusú vádaskodások hosszú távon alááshatják a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat. A választásokon az arab és palesztin részvétel példátlan volt, a 2022-es 50% körüli szintről 2026-ra mintegy 80%-ra emelkedett a részvételi arány, ami a politikai mozgósítás megújulását jelzi.

A Shin Bet vezetője, David Zini a választás napján kijelentette, hogy a választási folyamat biztonságos és felügyelt volt. Bár a sajtóban megjelentek olyan hírek, miszerint a Likud aggályai a Shin Bet hírszerzési jelentésein alapulnak, a szolgálat ezt nem erősítette meg, a források pedig „eltúlzottnak” nevezték a vádakat. Zini kinevezését korábban az ellenzék bírálta, megkérdőjelezve a szakmai alkalmasságát és a miniszterelnök motivációit, míg a támogatói a katonai és biztonsági hátterét emelték ki.

Az N12 beszámolója szerint a Likud tisztviselői már a választások előtti hétvégén stratégiát dolgoztak ki a választási integritással kapcsolatos panaszok benyújtására, még mielőtt bármilyen szabálytalanságra utaló jel felmerült volna. Ez a fajta előre tervezett politikai kommunikáció tovább élezi a feszültséget a zsidó és arab közösségek között. A választási eredmények alapján egyik oldal sem szerzett egyértelmű többséget, így a kormányalakítás kérdése továbbra is nyitott, hacsak nem születik megegyezés az arab pártok bevonásával, amit a legtöbb cionista ellenzéki párt korábban kizárt.

Az arab szavazók részvételének ingadozása az elmúlt évtizedekben gyakran a nemzeti választásokon való részvétel hatékonyságáról szóló vitákhoz kötődött. Mivel az arab lakosság Izrael népességének mintegy 20%-át teszi ki, a mostani magas részvételi arány a Közös Lista és a Ra’am számára is jelentős sikert hozott, 11, illetve nyolc parlamenti mandátummal. Mindkét párt már jelezte hajlandóságát az együttműködésre a cionista ellenzékkel Netanjahu leváltása érdekében.

A választás napján az Adalah, egy izraeli-palesztin jogvédő szervezet, „szisztematikus késésekről” számolt be az arab és palesztin szavazókörökben. Ezek a panaszok tovább bonyolítják a választási integritásról szóló vitát, amelyben a különböző politikai táborok egymást vádolják a demokratikus folyamatok aláásásával. A polarizáció mélyülése miatt a közvélemény bizalma a választási rendszerben sérülékenynek bizonyul.

A Shin Bet emellett más ügyekben is érintett, többek között Netanjahu legközelebbi munkatársainak vizsgálatában, amelyeket Katarral való nem nyilvános kapcsolatok gyanúja miatt indítottak. Bár ezek az ügyek nem kapcsolódnak közvetlenül a választási csalási vádakhoz, a politikai légkört jelentősen befolyásolják. A hatóságok szerint a választási folyamat felügyelete sikeres volt, és a rendőrség minden tőle telhetőt megtett a zavartalan szavazás érdekében.

A kialakult helyzet rávilágít az izraeli demokrácia törékenységére, ahol a politikai túlélésért folytatott küzdelem gyakran felülírja a választási folyamatok iránti tiszteletet. A jövőbeli vizsgálatok eredményei döntőek lehetnek abban, hogy a közvélemény mennyire tekinti majd legitimnek az új kormányt, függetlenül attól, ki kerül végül hatalomra.

A politikai elemzők szerint a választási eredmények utáni bizonytalanság és a csalási vádak együttesen olyan környezetet teremtenek, amelyben a koalíciós tárgyalások rendkívül nehézkesek lesznek. A pártok közötti bizalmatlanság, valamint a választási integritás körüli vita hosszú távon is meghatározhatja az izraeli belpolitika irányvonalát, miközben a társadalmi megosztottság tovább mélyül.