Lezárult az ENSZ nyugat-szaharai békefenntartó missziója

Marokkó üdvözölte az ENSZ több évtizedes nyugat-szaharai békefenntartó missziójának végét, miután az Egyesült Államok és Oroszország közötti diplomáciai nézeteltérések miatt a Biztonsági Tanács nem tudott megállapodni a jövőbeli lépésekről, ahogy arról a BBC beszámolt. A testület pénteken nem tudta meghosszabbítani a Nyugat-Szaharai Népszavazási ENSZ-misszió (Minurso) mandátumát, miután Oroszország megvétózta az amerikai támogatású javaslatot. Egy orosz ellenjavaslat sem kapott elegendő szavazatot, így a döntés kérdéseket vet fel Afrika leghosszabb területi vitájának jövőjével és a Marokkó, valamint a Polisario Front közötti törékeny tűzszünettel kapcsolatban.

Nyugat-Szahara, Afrika északnyugati partvidékén, 1975-ig spanyol gyarmat volt. A terület jelentős foszfátkészletekkel és értékes halászati területekkel rendelkezik az Atlanti-óceán mentén. Amikor Spanyolország a kivonulásra készült, Marokkó és Mauritánia is igényt tartott a területre. A Nemzetközi Bíróság történelmi hűségi kapcsolatokat állapított meg, de nem talált olyan területi szuverenitást, amely felülírta volna a szaharai nép önrendelkezési jogát.

Marokkó akkori királya, II. Hasszán a Zöld Menet megszervezésével válaszolt. 1975. november 6-án mintegy 350 000 marokkói civil lépett be a területre egy tömegdemonstráció keretében, hogy nyomást gyakoroljon Spanyolországra. Napokkal később Spanyolország aláírta a Madridi Egyezményt Marokkóval és Mauritániával, megállapodva az adminisztratív ellenőrzés átadásáról. Az egyezmény azonban nem rendezte a szuverenitás kérdését.

Az 1973-ban alapított függetlenségi mozgalom, a Polisario Front ellenezte a megállapodást, mivel az a spanyol gyarmati uralmat marokkói és mauritániai ellenőrzésre cserélte. Mauritánia 1979-ben lemondott igényéről, de Marokkó folytatta a harcot a Polisario ellen. Algéria a mozgalom fő regionális szövetségesévé vált, katonai támogatást nyújtva és otthont adva a szaharai menekülteknek a Tindouf város melletti táborokban.

A két ország közötti feszültség nem új keletű, hiszen Marokkó és Algéria már 1963-ban rövid határháborút vívott a francia gyarmati uralomból örökölt területi nézeteltérések miatt. Kapcsolatuk azóta is feszült, és Nyugat-Szahara kérdése a konfliktusuk középpontjában áll.

Tizenhat évnyi harc után Marokkó és a Polisario 1991-ben ENSZ-közvetítéssel tűzszünetet kötött, a területet pedig egy homokfal, az úgynevezett berm osztotta ketté, hogy távol tartsa egymástól a szemben álló erőket. Az ENSZ létrehozta a Minursót a tűzszünet megfigyelésére és a terület jövőjéről szóló népszavazás megszervezésére. A szavazást 1992-re tervezték, de soha nem került rá sor, mivel a felek nem tudtak megállapodni a választói jogosultságokról, a választói azonosítás körüli viták pedig jelentős akadályt jelentettek.

2007-ben Marokkó autonómia-javaslatot terjesztett elő, amely szerint a szaharaiak kezelnék belső ügyeiket, míg Rabat megtartaná az ellenőrzést a védelem és a külügyek felett. A Polisario Front és Algéria elutasította a tervet, ragaszkodva a függetlenséget is tartalmazó népszavazáshoz. A tűzszünet 2020 novemberében összeomlott, amikor a Polisario bejelentette a fegyveres harc újraindítását. 2025-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa mégis az autonómia-tervet támogató határozat mellett szavazott, mint a legmegvalósíthatóbb megoldás.

Az Egyesült Államok a Minurso mandátumának egy évvel történő meghosszabbítását javasolta, de a tervezet eltávolította volna a „népszavazás” szót a misszió nevéből, és Marokkó autonómia-javaslatát tette volna a tárgyalások egyetlen alapjává. Bár a javaslat 15 tagból 11 támogatását elnyerte, Oroszország vétója miatt meghiúsult. A Minurso mandátuma október 31-én, szombaton lejárt, az ENSZ pedig megkezdte a felszámolási időszakot, egy csökkentett létszámú csapattal felügyelve a katonai felszerelések és egyéb eszközök átadását.

Antonio Guterres ENSZ-főtitkár figyelmeztetett a harcok kiújulásának kockázatára. A Polisario Front képviselője, Sidi Omar megköszönte Oroszországnak a vétót, mondván, az amerikai javaslat „torpedózta volna az ENSZ békefolyamatának alapjait” és veszélyeztetné a regionális és nemzetközi békét. Marokkó ezzel szemben a misszió személyzetének és felszerelésének távozását sürgette, érvelve azzal, hogy a Nyugat-Szahara kérdését a Biztonsági Tanácsnak már nem kellene tárgyalnia.

A Minurso 155 katonai személyzettel rendelkezett, és az ENSZ jelentése szerint a júniusban kezdődő pénzügyi évben 62 millió dollár (kb. 24 milliárd forint) költséggel számoltak.

A marokkói királyi palota üdvözölte a mandátum megújításának elmaradását. Laayoune városában az emberek marokkói zászlókkal és VI. Mohammed király portréival ünnepeltek. Issam Laaroussi nemzetközi kapcsolatok szakértő szerint a döntés lehetőséget ad Rabatnak arra, hogy kihívja a szerinte kudarcot vallott nemzetközi mechanizmust, és az autonómia-terv felé terelje a tárgyalásokat.

Bár a döntés nem változtatja meg Nyugat-Szahara jogi státuszát, Marokkó az elmúlt években jelentős nemzetközi támogatást szerzett. 2020-ban az Egyesült Államok elismerte a marokkói szuverenitást, 2024-ben pedig Franciaország is támogatta az autonómia-tervet. Marokkó 2017-ben csatlakozott újra az Afrikai Unióhoz, és azóta több afrikai ország is diplomáciai képviseletet nyitott a területen.

Rabat célja nem feltétlenül az ENSZ-folyamat elhagyása, hanem a tárgyalási keretek megváltoztatása és a regionális szervezetek támogatásának növelése. A képviselőház elnöke, Ahmed Touizi a parlament hétfői együttes ülésén a Minurso végét a diplomácia győzelmeként értékelte, hangsúlyozva, hogy a viták kezelése helyett az autonómia-terv megvalósítására kell összpontosítani.

A misszió távozása biztonsági űrt hagyhat maga után. Az Oxfam segélyszervezet figyelmeztetett, hogy a megfigyelői szerep elvesztése alááshatja a stabilitást, ami súlyos következményekkel járhat a civilekre nézve. A közösségi médiában megjelent nacionalista retorika és a katonai uniformisban pózoló marokkói felhasználók képei is jelzik a feszültség növekedését.

Marokkó külügyminisztere, Nasser Bourita kijelentette, hogy a misszió vége nem jelenti a tűzszünet végét, Rabat továbbra is elkötelezett amellett, „biztonsága és szuverenitása tiszteletben tartása mellett”. A Polisario egyelőre nem nyilatkozott a következő lépéseiről.

A Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) adatai szerint mind Marokkó, mind Algéria jelentősen növelte katonai kiadásait az elmúlt évben, a Nyugat-Szahara körüli vitát jelölve meg fő mozgatórugóként. Algéria becslések szerint 25,4 milliárd dollárt (kb. 9 900 milliárd forint) költött, ami több mint négyszerese Marokkó 6,3 milliárd dolláros (kb. 2 450 milliárd forint) kiadásának.

A helyzet továbbra is rendkívül törékeny, a régió jövője pedig a diplomáciai és katonai lépések egyensúlyán múlik, miközben a nemzetközi közösség aggodalommal figyeli a fejleményeket.