A Balaton vízgyűjtő területének éves vízegyenlege a hosszú távú trendek alapján többletből hiányba fordult, a felborult évszakos egyensúly miatt pedig egy átlagos csapadékú tél már nem képes pótolni a nyári vízhiányt – derül ki Szabó Péter meteorológus legfrissebb elemzéséből.
A kutatás rámutat, hogy október elején mindössze 29 centimétert mutatott a Balaton vízmércéje, ami alig haladja meg a 2003 októberében mért 23 centiméteres rekordalacsony szintet. Bár egy sekély tónál a vízszint ingadozása természetes jelenség, a jelenlegi alacsony vízállás már melegebb éghajlat és a fokozott párolgási igény mellett jelentkezik. A melegedés következtében a vízháztartás még enyhén növekvő éves csapadékmennyiség mellett is szárazabbá válhat.
A vízgyűjtő szerepe a tó vízháztartásában
A Balaton vízszintjét nem kizárólag a tóra hulló csapadék és a tó párolgása alakítja. Meghatározó az is, mennyi víz érkezik a környező vízgyűjtő területről, ahonnan a csapadék egy része a tó felé jut. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza egy olyan modellel vizsgálta a terület vízellátottságát, amely havi szinten követi a csapadék és a párolgás viszonyát, majd az eredményeket a tó mért vízállásával vetette össze.
A vizsgálat eredményei szerint az elmúlt húsz év adatai alapján igen erős, 0,83 körüli korreláció mutatható ki a vízgyűjtő vízegyenlege és a Balaton októberi vízállása között. A 2000-től vizsgált 26 évből 16-ban a vízgyűjtő éves egyenlege negatív volt. Ez azt igazolja, hogy a jelenlegi helyzet nem egyetlen száraz nyár, hanem egymást követő évek során felhalmozódott vízhiány eredménye.
Felborult évszakos egyensúly
A legfontosabb változás az évszakok közötti egyensúly felborulása. Korábban a nyári vízhiányt átlagosan nagyjából ellensúlyozta a télen keletkező víztöbblet. A tanulmány szerint az elmúlt bő ötven évben a Balaton vízgyűjtőjén a téli víztöbblet csak mérsékelten növekedett, miközben a nyári vízhiány több mint a kétszeresére emelkedett. Ennek következtében a vízgyűjtő éves vízegyenlege a hosszú távú trend alapján többletből hiányba fordult.
Hasonló éghajlati nyomás éri a Velencei-tavat is, amely még sekélyebb, és vízszintje természetes módon is erősen ingadozik. A tó nyári vízhőmérséklete 1971 óta több mint 4 Celsius-fokkal emelkedett, gyorsabban, mint a környező levegő. A folyamat önmagát erősítheti: a hőség és a párolgás csökkenti a vízmennyiséget, a megmaradó kisebb víztömeg pedig még könnyebben felmelegszik, miközben a helyi turizmus és infrastruktúra a viszonylag állandó vízállásra épült.
Jövőbeli kilátások és vízpótlás
Az elemzés hangsúlyozza: az eredmények nem támasztják alá a tó másfél évtizeden belüli kiszáradásáról szóló víziókat, a Balaton eltűnésétől belátható időn belül nem kell tartani. Ugyanakkor a száraz 2025-ös év után elmaradt a megfelelő téli feltöltődés, majd 2026 nyarán ismét jelentős vízhiány alakult ki, a több egymást követő száraz év hatása pedig összeadódik.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet modellezése szerint 2040-től a többéves aszályok idején már külső, mesterséges vízpótlásra lesz szükség.
A szakértő szerint a bőséges csapadékú téli időszakokban a lehető legtöbb vizet kellene megőrizni a Balatonban és annak vízgyűjtőjén, mivel az átalakult évszakos egyensúly miatt egy átlagos csapadékú tél már nem elegendő a nyári veszteség pótlására.
A kutatói elemzés rávilágít arra, hogy a megváltozott éghajlati viszonyok közepette a vízmegőrzés stratégiája kulcsfontosságúvá válik a tó vízszintjének stabilizálása érdekében.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.