Cseh Gergő Bendegúz: hatvanezer név vált kereshetővé az állambiztonsági iratokban

Szerdától nyilvánosan elérhetővé vált az az online adatbázis, amely az egykori állambiztonsági iratokban szereplő mintegy 60 ezer nevet teszi kereshetővé az érdeklődők számára.

Megkezdődik szerdán az egykori állambiztonsági iratok egy részének nyilvánosságra hozatala, az interneten mintegy 60 ezer névre lehet majd rákeresni – mondta Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója a Kossuth rádió Felkelő című műsorában.

A főigazgató elmondta, a nyitottaktak.hu oldalon háromféle dokumentumtípus, az úgynevezett 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a korábbi mágnesszalagos nyilvántartás adatai válnak hozzáférhetővé. Az adatbázis regisztráció és előzetes ellenőrzés nélkül használható, a keresés név és más személyes azonosító adatok alapján is lehetséges.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy egy név szereplése a nyilvántartásban önmagában nem bizonyítja, hogy az érintett együttműködött az állambiztonsággal. Az adatok ugyanis csak azt mutatják meg, hogy az illető valamilyen módon kapcsolatba került a titkosszolgálattal, de előfordulhatott például meghiúsult beszervezés vagy az együttműködés korai megtagadása is.

A tényleges kapcsolat és az állambiztonsági tevékenység feltárásához további kutatásra, illetve a beszervezési dossziék megismerésére lehet szükség. Ezekből részletesen nyomon követhető a beszervezés előkészítése, az érintett megfigyelése, a vele szemben alkalmazott nyomásgyakorlás, az együttműködés folyamata, valamint annak lezárása.

Cseh Gergő Bendegúz fontosnak nevezte, hogy senki ne ítéljen meg egy embert pusztán az adatbázisban megtalált neve alapján. Mint mondta, „ne egy lista, egy adatbázisban talált név alapján próbáljunk megítélni valakit”, hanem igyekezzünk megérteni az érintettek helyzetét és motivációit is. Hozzátette, sok esetben azok, akik együttműködtek az állambiztonsággal, maguk is a rendszer áldozatai voltak.

A levéltár segítséget kíván nyújtani az iratok értelmezéséhez, bemutatva az állambiztonság működését, a beszervezések módszereit és a dokumentumokban használt szakkifejezéseket. A tájékoztatást podcastokkal, videókkal és nyilvános beszélgetésekkel is segítik, utóbbiak között a múlt feldolgozásával és a transzgenerációs traumákkal foglalkozó programok is szerepelnek.

A főigazgató kitért arra is, hogy az érintettek vagy leszármazottaik helyesbítést, illetve saját információikat és történetüket bemutató dokumentumokat is benyújthatnak a levéltárhoz. Ezeket digitalizálják és az eredeti állambiztonsági iratok mellett teszik hozzáférhetővé, így az érdeklődők az érintett saját elbeszélését is megismerhetik.

A beszélgetésben szóba került Németh Miklós volt miniszterelnök levéltárhoz eljuttatott, Orbán Viktor rendszerváltozás előtti múltjára vonatkozó nyilatkozata is. Cseh Gergő Bendegúz megerősítette, hogy Németh Miklós – előzetes egyeztetés után – személyesen kereste fel az intézményt és ügyvédei jelenlétében aláírt nyilatkozatot adott át. A dokumentumot a levéltár visszaemlékezésként kezeli és a kutatók számára hozzáférhetővé teszi. Hangsúlyozta azonban, hogy a nyilatkozatban foglaltakat eredeti források, dokumentumok vagy bizonyítékok nem támasztják alá. Mint fogalmazott, a levéltár jelenlegi tudása szerint „semmi egyéb korlát bizonyíték vagy irat nem támasztja alá” az abban leírtakat.

A főigazgató a rendszerváltozás utáni időszak egyik legnagyobb mulasztásának nevezte, hogy 1990-ben az állambiztonsági iratok nem kerültek azonnal állami köztulajdonba, közgyűjteménybe. Emlékeztetett arra, hogy az iratok 1990 és 1997 között a Belügyminisztérium kezelésében voltak, az akkori időszak eseményei, valamint az iratanyag hitelességével kapcsolatos bizonytalanságok megingatták a társadalmi bizalmat.

Cseh Gergő Bendegúz úgy vélte, a rendszerváltozás idején nagyobb esély lett volna a múlt gyors és tisztázó feldolgozására. Hozzátette: „talán most sem késő még”, de a szembenézésre a kilencvenes évek elején nagyobb szükség lett volna.

A levéltár szakemberei szerint a mostani fejlesztés fontos lépés a múlt tisztázásában, amelyhez a dokumentumok mellett az érintettek saját elbeszélései is hozzájárulnak.