Meglepő hatása van a lánygyermek születésének az apákra

A témáról a allaes.se számolt be, rámutatva, hogy a szülői jelenlét és az érzelmi elköteleződés alapvetően meghatározza a gyermekek fejlődését, különösen az apa és lánya közötti kapcsolatban. Számos korábbi tudományos vizsgálat rámutatott arra, hogy az apa hiánya milyen kockázatokat hordozhat a lánygyermekek számára, például a korai terhesség vagy a felgyorsult fizikai érés tekintetében. Ezek a kutatások a faderális befektetés elméletére épülnek, amely szerint az apa az elsődleges minta a férfi viselkedés megértéséhez. Ha az apa távol marad, a lányok gyakran ennek megfelelően alakítják romantikus elvárásaikat. Mostanáig azonban kevesebb figyelem irányult arra, hogy a lánygyermekek milyen hatást gyakorolnak az apák párkapcsolati dinamikájára.

A Personality and Individual Differences című szaklapban megjelent átfogó tanulmány három különálló vizsgálaton keresztül elemezte, hogyan változik egy férfi viszonyulása a párjához, ha lánya születik. Az első részvizsgálatban 184 szülőt kérdeztek meg, akiknek 18 év alatti gyermekük volt. A résztvevők kérdőíveket töltöttek ki, amelyek az érzelmi kötődést, a bizalmat és a kapcsolati elégedettséget mérték. Az eredmények azt mutatták, hogy a lányos apák szorosabb érzelmi köteléket és nagyobb elégedettséget jeleztek a gyermek anyjával való kapcsolatukban, mint a fiús apák.

A kutatók nem érték be a szubjektív beszámolókkal, ezért egy 587 párt vizsgáló, „Fragile Families and Child Wellbeing Study” elnevezésű projekt adatait is elemezték, amely megerősítette, hogy a lányos anyák több támogatást kaptak párjuktól a szülést követő időszakban. A vizsgálat kiterjedt a gyermek születésétől egészen kilencéves koráig tartó időszakra, így hosszú távú képet kaptak a szülői viselkedésről.

Kristina M. Durante, a kutatócsoport egyik tagja a PsyPostnak nyilatkozva elmondta: „Amellett, hogy felfedeztük, a lányok hatással vannak az apákra, meglepődtünk és örültünk, hogy láthattuk: az anyák szerint a lányos apák jobb partnerek.”

A harmadik vizsgálati szakaszban a kutatók 168 elsőgyermekes párt követtek a terhesség harmadik trimeszterétől a gyermek kétéves koráig. A cél az volt, hogy kizárják a személyiségbeli különbségeket a lányos és fiús apák között. A mérések szerint a gyermek születése előtt nem volt különbség a párok elégedettségében, ám a szülést követően a lányos apák körében jelentősen nőtt a biztonságérzet és a párkapcsolati elköteleződés.

Ezzel szemben a fiús apáknál gyakrabban jelentkezett érzelmi távolságtartás és az idővel csökkenő elégedettség a romantikus kapcsolatban. A kutatók szerint a lánygyermek születése arra ösztönzi az apákat, hogy ne csupán a gyermekre, hanem a párkapcsolatra is nagyobb hangsúlyt fektessenek. A vizsgálat során megfigyelték, hogy a lányos apák esetében csökkent az úgynevezett kötődési szorongás is.

Durante hangsúlyozta, hogy a lánygyermek születése arra ösztönzi az apákat, hogy ne csupán a gyermekre, hanem a párkapcsolatra is nagyobb hangsúlyt fektessenek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a hatások közepes mértékűek, és nem jelentenek általános szabályt minden egyénre nézve. A kutatók szerint nem arról van szó, hogy az apák jobban szeretnék lányaikat, mint fiaikat, vagy hogy a fiús apák rosszabb partnerek lennének, hanem egy specifikus viselkedésbeli eltolódásról, amely a párkapcsolat megerősítését célozza.

A szakértők óvatosságra intenek az eredmények általánosításával kapcsolatban, mivel a vizsgálat kizárólag az Egyesült Államokban élő heteroszexuális párokra terjedt ki. A kulturális és társadalmi normák jelentősen befolyásolhatják a családi dinamikát, így más régiókban eltérő mintázatok is megfigyelhetőek lehetnek.

A kutatók kiemelték, hogy a biológiai kapcsolatok mellett a társadalmi elvárások is szerepet játszhatnak abban, hogyan alakulnak a szülői szerepek. A vizsgálat eredményei új perspektívát nyitnak a családi kapcsolatok kutatásában, különösen a nemi különbségek hatásait illetően.

A jövőbeli kutatásoknak érdemes lehet kiterjeszteni a vizsgálatot különböző családi struktúrákra is, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mennyire univerzális ez a jelenség a modern társadalmakban. A tudományos közösség várakozással tekint az ilyen jellegű további elemzések elé.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a gyermek neme nem csupán a szülői feladatokat, hanem a szülők egymáshoz fűződő viszonyát is képes finoman, de mérhetően módosítani. Ez a felismerés segíthet a párterápiákban és a családsegítő programokban is.

A kutatók szerint a jövőben további vizsgálatokra lesz szükség annak tisztázására, hogy a megfigyelt hatások milyen mértékben maradnak fenn a gyermekek serdülőkorában vagy felnőtté válásakor.