Az amerikai erdészeti szolgálat nemrégiben egy nyilvános archívumban tette közzé azokat a jelentéseket, amelyek a Bigfoot néven ismert rejtélyes lény állítólagos észleléseit és lábnyomainak vizsgálatát dokumentálják Montana és Oregon államban – számolt be róla a The Guardian.
Bár a tudomány mindmáig nem igazolta a két lábon járó, emberszerű lény létezését, a téma iránti érdeklődés töretlen. Ezt mutatja az is, hogy az észleléseket összegyűjtő Bigfoot Mapping Project adatbázisa már több mint 16 ezer bejelentést tartalmaz.
Különös lábnyomokat vizsgáltak Oregonban
A nyilvánosságra hozott dokumentumok között szerepel egy 1982-es jelentés, amelyben Rodney Johnson, a vadon élő állatokkal foglalkozó biológus az északkelet-oregoni Umatilla Nemzeti Erdő három különböző pontján talált különös lábnyomokat vizsgálta.
A szakember gipszöntvényeket készített a nyomokról, hogy meghatározza azok eredetét. Johnson nyolc érvet sorolt fel amellett, hogy miért nem tartja valószínűnek, hogy a nyomokat a Sasquatch néven is ismert lény hagyta hátra.
„A lábnyomok közötti távolság a lejtőn sem változott” – jegyezte meg a biológus.
Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a lábnyomok nem mélyedtek eléggé a sárba, és a lábujjak nyomain nem látszottak az elvárható talppárnák lenyomatai.
A biológus ugyanakkor elismerte, hogy amennyiben hamisított lábnyomokról van szó, azok elkészítője rendkívül alapos munkát végzett.
„Ha a nyomok hamisak voltak, valaki rengeteg munkát fektetett az elkészítésükbe, és a részletekre is nagy figyelmet fordított” – írta jelentésében.
A hatóság később egy másik vizsgálati anyagban arra a következtetésre jutott, hogy a lábnyomok egy rendkívül ügyesen kivitelezett megtévesztési kísérlet eredményei voltak.
Évtizedekkel ezelőtti beszámolók is előkerültek
A dokumentumok között egy 2003-as újságcikk is helyet kapott, amely egy montanai csoportról számolt be. A csoport tagjai több száz különös lábnyomot találtak. Egyikük elmondása szerint a látvány meggyőző volt, annak ellenére, hogy korábban kétkedve fogadta a Nagylábúról szóló történeteket.
Egy még korábbi, 1980-as beszámolóban Leo Kinney arról írt, hogy társaival egy jávorszarvas tetemének elszállítása közben olyan nyomokra bukkantak, amelyek szerintük egy két lábon járó lénytől származhattak.
Bár magát a lényt nem látták, a lábnyomok, a különös szag és a hallott morgás mély benyomást tett rájuk.
A beszámoló szerint a csoport tagjai végül úgy döntöttek, hogy nem próbálják felkutatni a lényt, mivel a történtektől mindannyiuk hátán végigfutott a hideg.
Az ilyen történetek jól szemléltetik azt a jelenséget, amelyet Josh Redstone, a Carleton Egyetem filozófiaprofesszora az ismeretlen és a tudományosan még nem igazolt jelenségek iránti emberi kíváncsisággal hozott összefüggésbe.
„Azok számára, akik hisznek a Sasquatch létezésében, már önmagában is izgalmas egy új felfedezés lehetősége” – fogalmazott a szakértő.
Kanadából is érkeztek bejelentések
Az iratok nyilvánosságra hozatalára hónapokkal azután került sor, hogy a kanadai Ontario tartomány vidéki területeiről is érkeztek bejelentések hatalmas termetű, emberszerű alakokról, amelyek leírása hasonlított a Nagylábúról szóló történetekben szereplő lényére.
Az egyik beszámoló szerint két lényt láttak a szemét között kutatni. Közülük az egyik kisebb termetű volt, és vörösesbarna szőrzet borította.
A tudományos közösség továbbra is kétkedve fogadja az ilyen észleléseket, a korábbi jelentések nyilvánosságra hozatala azonban lehetőséget teremt arra, hogy a kutatók és az érdeklődők alaposabban megismerjék az egyes eseteket.
A hasonló bejelentések hátterében gyakran ismert állatok téves azonosítása vagy a környezeti hatások következtében eltorzult lábnyomok állhatnak.
A Nagylábúról szóló történetek ugyanakkor mélyen beépültek az észak-amerikai népi hiedelemvilágba. A hatalmas, nehezen megközelíthető erdőségek és az ismeretlen iránti kíváncsiság továbbra is táplálják a rejtélyes lényről szóló beszámolókat.
Továbbra sincs tudományos bizonyíték a Nagylábú létezésére
A hatóságok által közzétett iratok nemcsak az egyes esetekről adnak képet, hanem abba is betekintést engednek, hogyan vizsgálták az amerikai hivatalok a szokatlan bejelentéseket.
A dokumentumok hozzáférhetővé tétele lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők összefüggéseket keressenek a különböző beszámolók között, még akkor is, ha a legtöbb esetben hiányosak a bizonyítékok, vagy a megfigyelésekre később más magyarázatot találnak.
Az internetes adatbázisok és a közösségi oldalak révén a hasonló történetek ma már minden korábbinál gyorsabban terjednek, a Nagylábú létezését azonban továbbra sem támasztják alá hiteles tudományos bizonyítékok.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.