A The Guardian beszámolója szerint a chicagói North Avenue Beach homokos partján, a Michigan-tó mentén vasárnaponként szokatlan látvány fogadja a sétálókat. A város „Scream Club” néven ismert közössége a melegebb hónapokban minden héten összegyűlik, hogy a víz felé kiabálva adjanak hangot érzelmeiknek. Ez a különleges tevékenység mára igazi közösségi élménnyé vált, amelyhez akár háromszázan is csatlakoznak, és a jelenség futótűzként terjed az Egyesült Államok más városaiban is.
A klubot tavaly alapította egy pár, Emanuel Hernandez és Elena Soboleva. A kezdeményezés gyorsan népszerűvé vált, hiszen sokan keresnek hatékony módszert a stressz levezetésére, vagy éppen egyedi módon szeretnének megünnepelni fontos életeseményeket, például egy esküvőt. Az interneten terjedő videók, amelyeken emberek sorban állva kiabálnak a tó felé, jól mutatják a csoportos tevékenység iránti növekvő érdeklődést.
Hernandez, aki légzéstrénerként és fitneszedzőként dolgozik, úgy véli, sokan azért tartják furcsának a sikítást, mert egyedül teszik. Amikor azonban másoktól is megkapják a „felhatalmazást” és a közösség támogatását, az önbizalmat ad számukra a gátlások leküzdéséhez. A szakember szerint ez a fajta közös érzelmi felszabadítás segít abban, hogy az emberek ne érezzék magukat egyedül a problémáikkal.
A mozgalom gyökerei egy személyes vitára vezethetők vissza. Hernandez, aki színészi és edzői karrierjét hátrahagyva költözött Chicagóba, nehezen találta meg a közös hangot párjával az új környezetben. Egyik nap a tóparton sétálva vetette fel a sikítás ötletét, amitől először tartottak a nyilvánosság miatt. Végül úgy döntöttek, hogy másokat is bevonnak: egy mólónál megkérdezték a közelben tartózkodókat, csatlakoznának-e hozzájuk. A válasz egy lelkes „Hell yeah” volt, ami megerősítette őket abban, hogy érdemes folytatni a kezdeményezést.
A pár a sikítás után úgy érezte, hogy ez egy igazán különleges élmény, amivel érdemes foglalkozni. Készítettek egy plakátot, amellyel másokat is invitáltak a közös kiabálásra, és az érdeklődés hétről hétre nőtt. A hatodik hétre már több mint háromszázan jelentek meg a helyszínen, ami világosan jelezte, hogy az embereknek igényük van az ilyen típusú közösségi érzelmi levezetésre.
A mozgalom azóta terjeszkedni kezdett, és hasonló eseményeket szerveztek már Austinban, Phoenixben és Washington DC-ben is. Bár létezik egy online Scream Club weboldal is, a szervezők hangsúlyozzák, hogy az nem áll kapcsolatban az általuk alapított chicagói közösséggel, ugyanakkor az interneten keresztül történő közös sikítás is egyre több embert vonz.
A résztvevők motivációja rendkívül változatos. Soboleva, aki 2011-ben költözött Oroszországból az Egyesült Államokba, elmondta, hogy minden korosztály és társadalmi réteg képviselteti magát. Vannak, akik a felgyülemlett szorongástól akarnak megszabadulni, mások pedig ünneplésként élik meg a pillanatot. A közösségi eseményeken gyakran látni könnyeket, ami jelzi, hogy sokan hosszú ideje tartogatott feszültséget engednek ki magukból.
A folyamat során a szervezők egyfajta útmutatást is adnak. Minden résztvevő kap egy darab biológiailag lebomló papírt, amelyre felírhatják, mitől szeretnének megszabadulni, vagy mi a konkrét szándékuk. Ezt követően a papírt a vízbe dobják, majd következik a felszabadító sikítás. Soboleva szerint nincs szükség speciális öltözékre vagy felszerelésre, a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát.
Hernandez azt tanácsolja, hogy az emberek először halkan kezdjék, majd fokozatosan erősítsék a hangjukat, amíg el nem érik a maximális hangerőt. A szakember szerint a legfontosabb tanács az, hogy az emberek ne féljenek, egyszerűen csak adják át magukat a pillanatnak és engedjék el a gátlásaikat.
A sikítás társadalmi tabunak számít, ezért a közösségi engedély megadása kulcsfontosságú a folyamatban. A részvétel nemcsak az egyéni stresszoldást szolgálja, hanem egyfajta kiállást is jelent azokért az emberekért, akik támogatják és szeretik a résztvevőket. A mozgalom sikere jól mutatja, hogy az embereknek nagy szükségük van a biztonságos, ítélkezésmentes terekre, ahol érzelmileg is megnyílhatnak.
A szervezők szerint a közösségi sikítás egyfajta „megengedő” környezetet teremt, ahol a résztvevők nemcsak magukért, hanem a közösségért is kiállnak. Ez a fajta érzelmi felszabadítás hosszú távon is segíthet a mentális egészség megőrzésében, hiszen a közösen megélt érzelmek ereje sokkal intenzívebb, mint az egyedül végzett gyakorlatoké.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
