Mexikóváros egyik lakóháza előtt tucatnyi doboz sorakozik, amelyekben alapvető gyógyszerek és orvosi eszközök, például vesebetegek számára nélkülözhetetlen dialíziszsákok találhatók. A NOS beszámolója szerint az önkéntesek gondos munkával ellenőrzik, mérik és listázzák a csomagok tartalmát, mielőtt azokat Kuba felé útnak indítanák. Olivia Garza, a szolidaritási akciókat szervező csoport vezetője elismerte, hogy bár ez csak csepp a tengerben, jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy érdemben segítsenek a rászorulókon.
A segélyszállítmányok válogatása szigorú és aprólékos folyamat, hiszen a beérkező adományok között gyakran találnak olyan termékeket, amelyeknek a szavatossága már lejárt. A csoport tagjai minden egyes dobozt kibontanak, átvizsgálnak és pontos leltárt vezetnek a tartalmukról, mielőtt a végleges úti célt jelölő papírokat felragasztanák. Ez a gondos előkészítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a segítség valóban eljusson a rászorulókhoz.
A dobozok hajóval jutnak el a mintegy 300 kilométerre fekvő szigetországba. Korábban szinte heti rendszerességgel indultak ilyen szállítmányok Mexikóból, ám az Egyesült Államok által bevezetett szankciók jelentősen megnehezítették a logisztikát és a humanitárius segítségnyújtás folyamatát. A nehézségek ellenére a szervezők elszántak, és minden lehetőséget megragadnak a szállítások fenntartására.
Mexikó és Kuba történelmi kapcsolata évszázadokra nyúlik vissza. A hidegháború idején Mexikó volt az egyetlen latin-amerikai állam, amely következetesen fenntartotta diplomáciai viszonyát a kommunista vezetésű szigettel. A hidegháborút követően is szoros maradt az együttműködés, és Mexikó az egyik legfontosabb támogatója maradt Havannának diplomáciai, kulturális és gazdasági téren egyaránt.
Az elmúlt másfél évben azonban drasztikus változások történtek a kétoldalú kapcsolatokban. Az Egyesült Államok gazdasági elszigeteléssel igyekszik térdre kényszeríteni a kubai rezsimet, és ennek a nyomásnak Mexikó is engedett. A két ország közötti kereskedelem szinte teljesen leállt, és a korábban létfontosságú olajszállítmányok is elapadtak, ami súlyos energiaellátási zavarokat okozott Kubában.
A kialakult helyzet sok mexikói polgárban váltott ki mély felháborodást, akik testvérnépként tekintenek a kubaiakra. Mexikóvárosban rendszeresek a szolidaritási tüntetések, ahol a résztvevők a szankciók megszüntetését követelik. A demonstrációkon gyakran tűnnek fel Che Guevara és Fidel Castro portréi, miközben a tiltakozók az Egyesült Államok imperialista törekvéseit bírálják.
Érdekesség, hogy a tüntetések teljesen függetlenek a hivatalos politikától. Bár a kormányzó Morena párt baloldali beállítottságú, a demonstrációkon nem képviselteti magát, és a kubai nagykövetség is tagadja, hogy bármilyen szerepet játszana a szervezésben. A megmozdulások elsődleges célja a figyelemfelhívás és a közösségi összefogás erősítése.
Olivia Garza szerint a mexikói kormány mozgástere rendkívül korlátozott, mivel az Egyesült Államok fenyegetései a kereskedelmi partnerekkel szemben komoly gazdasági kockázatot jelentenek. „Van egy hatalmas gazdasági függőség az Egyesült Államoktól, ezért érthető, hogy a kormány miért kényszerült a kereskedelem leállítására” – magyarázta a helyzetet a szervező.
A tüntetők haragja ezért elsősorban az Egyesült Államok felé irányul, amely Venezuela után most Kubát vette célkeresztbe. A szigetországban tapasztalható állandó olajhiány miatt a gazdaság szinte teljesen megbénult, ami tovább mélyíti a humanitárius válságot.
Pamela Valdiva, az egyik tüntető hangsúlyozta, hogy a segítségnyújtás mellett a nemzeti szuverenitás kérdése is központi jelentőségű. Szerinte Mexikónak joga kellene, hogy legyen saját döntései alapján kereskedni és baráti kapcsolatokat ápolni más nemzetekkel, függetlenül az amerikai nyomástól.
„Szeretnénk újra kereskedni a szigettel, ez a mi nemzeti szuverenitásunkról is szól” – tette hozzá Valdiva, utalva arra, hogy a mexikói nép önálló döntési jogát félti a külső nyomással szemben. A tüntetők szerint a kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is.
Amíg azonban a szigorú szankciók érvényben maradnak, Kuba kénytelen a civil szervezetek által összegyűjtött korlátozott segélyekre támaszkodni. A nemzetközi közösség figyelme fokozottan irányul a szigetországra, miközben a mexikói civilek elszántsága jelzi, hogy a két nép közötti történelmi kötelék az állami szintű korlátozások ellenére is fennmaradt.
A helyzet kilátástalanságát jól mutatja, hogy a kormányzati szintű segítségnyújtás elmaradása miatt a lakossági kezdeményezések váltak az egyetlen érdemi támaszforrássá. A jövőbeli kilátások bizonytalanok, de a szolidaritási akciók szervezői nem adják fel a reményt, hogy a jövőben újra szabadabbá válhat a kereskedelem a két ország között.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
