Ahogy arról a The Guardian beszámolt, Donald Trump elnök jelenleg egyre nehezebb helyzetben találja magát az iráni katonai konfliktus miatt, amely közvetlen hatással van a közelgő félidős választásokra. A helyzet kísértetiesen emlékezteti a politikai elemzőket Jimmy Carter 1980-as választási vereségére, amikor a teheráni túszdráma és a kudarcba fulladt mentőakció végleg megpecsételte az akkori elnök sorsát.
A történelmi párhuzamok nem csupán a közvéleményben, hanem a szakértői körökben is élénk vitákat váltanak ki. Larry Sabato, a University of Virginia politológusa szerint a hasonlóságok Carter és Trump között egyre nyilvánvalóbbak. Carter annak idején a túszok kiszabadításának kudarca miatt érezte magát tehetetlennek, míg Trump egy olyan háborúban ragadt, amelynek eredeti célkitűzései mára elhomályosultak. A február 28-án Izraellel közösen indított katonai akció a júniusi tűzszüneti megállapodás összeomlásával vált tarthatatlanná, Irán pedig azóta is ellenőrzése alatt tartja a Hormuzi-szorost, amely a világ olajellátásának ötödét biztosító kulcsfontosságú vízi út.
A szoros feletti iráni ellenőrzés drasztikusan megemelte az olajárakat, ami az Egyesült Államokban inflációhoz és a megélhetési költségek növekedéséhez vezetett. A választók többsége elégedetlen a jelenlegi gazdasági helyzettel, ami komoly fenyegetést jelent a Republikánus Párt kongresszusi többségére nézve. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választók többsége rosszabbul érzi magát, mint négy évvel ezelőtt, ami közvetlen visszhangja Ronald Reagan híres 1980-as kampánykérdésének.
A politikai elemzők szerint Trump mozgástere rendkívül beszűkült. Sabato rámutatott: „Carter nem tudott irányt váltani, és talán ez a leginkább alkalmazható párhuzam, mert Trump sem tud irányt váltani”. A szakértő szerint az elnök azért ragadt ebben a helyzetben, mert sosem volt megalapozott indoka a háborúra, csupán egy újabb győzelmet akart elérni, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban más konfliktusokat is megközelített.
A júniusban aláírt egyetértési nyilatkozat (MOU) 60 napos tűzszünete a héten lejárt, formális megoldás nélkül, így Trump egy népszerűtlen háború terhével vág neki a választási kampánynak. Az elnök eddigi reakciói a meggyőzés, a tagadás és a fenyegetőzés keverékét mutatták. Augusztus 14-én, a New York-i Garden Cityben tartott beszédében az üzemanyagárak emelkedését bagatellizálta, mondván: „Ne feledjék, amikor egy kicsit többet kell fizetniük, 4 dollárnál (kb. 1500 forint) járunk, az rendben van”.
A retorika azonban nem állt meg itt. A Fox Newsnak adott interjújában Trump azzal fenyegetőzött, hogy „szétbombázza” Ománt, ha az akadályozná az iráni konfliktus lezárását. Emellett a közösségi médiában a Hormuzi-szorost „új amerikai területté” nyilvánította, ami iráni gúnyolódást váltott ki. Legutóbb pedig példa nélküli gazdasági hadviseléssel fenyegette meg Teheránt, bár a konkrét lépések részleteit nem osztotta meg.
Az iráni vezetés láthatóan tudatosan használja ki Trump nehéz helyzetét. Vali Nasr, a Johns Hopkins University professzora szerint Teherán elszánta magát arra, hogy az elnök megfizesse a háború árát a félidős választásokon. Az iráni stratégia lényege, hogy ne hagyják Trumpnak a háború eljelentéktelenítését vagy a győzelem bejelentését. Teherán ultimátumot adott: négy hetet adtak az egyetértési nyilatkozat teljes körű végrehajtására, különben eszkalálják a támadásokat az amerikai bázisok és a Perzsa-öbölbeli célpontok ellen.
A rezsim vezetése nemrégiben jelentős személycseréket hajtott végre, ami az agresszívebb álláspontot tükrözi. Mohsen Rezaei, az Iszlám Forradalmi Gárda egykori parancsnoka a nemzetbiztonsági tanács titkára lett, míg Hossein Taeb, a keményvonalas klerikus és korábbi hírszerzési főnök a Basij milícia élére került. Feladata a belső ellenzék felszámolása és a társadalom megfigyelése. Mehrzad Boroujerdi, a Missouri Science and Technology University politológusa szerint az irániak elhatározták, hogy minden lehetséges módon megkeserítik Trump életét.
A gazdasági kilátások tovább rontják az elnök esélyeit. Alan Eyre, a külügyminisztérium korábbi iráni szakértője szerint a két gazdasági óra ketyegése Iránnak kedvez. A dízelárak emelkedése, amely az ellátási láncok alapvető üzemanyaga, kritikus pont. A dízel ára jelenleg 5,44 dollár (kb. 2000 forint) gallononként, ami jelentős növekedés az egy évvel ezelőtti 3,70 dollárhoz (kb. 1400 forint) képest. Eyre szerint a rendszer rugalmassága csökken, és az inflációs nyomás elkerülhetetlen.
Trump számára a legkevésbé rossz opció a Hormuzi-szoros újranyitása lenne, még akkor is, ha az iráni ellenőrzés alatt maradna, mivel Teherán rövid távon nem hajlandó lemondani a vízi út feletti uralomról. Azonban még ez sem garantálna azonnali gazdasági fellendülést, mivel a tengeri biztosítótársaságoknak időre van szükségük a biztonsági kockázatok felméréséhez.
Az elnök látszólag nem törődik azzal, hogy pártja tagjai milyen választási esélyekkel indulnak novemberben. Eyre szerint Trump a saját márkáját a Republikánus Pártétól különállónak és felsőbbrendűnek tekinti. A Fehér Ház már megkezdte a felkészülést a választások utáni időszakra, többek között Will Scharf jogi tanácsadó kinevezésével, akinek feladata a demokraták által kezdeményezett vizsgálatok és idézések kivédése lesz.
Irán számára a cél egyértelmű: egy olyan választási vereséget mérni Trumpra, amely meggyengíti elnöki pozícióját a ciklus hátralévő részében. A teheráni vezetés számára a történelmi elégtétel lehetősége is motiváló erő lehet, hiszen a 46 évvel ezelőtti Carter-kudarc emléke még mindig élénken él a döntéshozókban. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a konfliktus már nem csupán külpolitikai kérdés, hanem a 2028-as elnökválasztási kampány előszobájává vált.
A szakértők szerint, ha Trump nem talál kiutat a háborúból, vagy ha a konfliktus tovább rontja a globális gazdasági helyzetet, az elkerülhetetlenül a következő elnökválasztás központi témájává válik. Az iráni vezetés, amely mélyen megveti Trumpot, minden eszközzel azon lesz, hogy megismételje a Carter elleni sikert, és egy olyan ellenféllel szemben győzzön, akit minden szempontból rosszabbnak tartanak elődjénél.
Összességében elmondható, hogy a Fehér Ház mozgástere rendkívül beszűkült. A katonai megoldás elmaradása, a gazdasági mutatók romlása és a nemzetközi nyomás együttesen olyan környezetet teremtett, amelyben Trumpnak kevés jó választása maradt. A következő hetekben várhatóan tovább fokozódik a feszültség, miközben a választók figyelme egyre inkább a gazdasági nehézségekre és a háború elhúzódó hatásaira terelődik.
A politikai elemzők szerint a választások előtti hetekben a retorikai csatározások mellett a konkrét katonai incidensek száma is növekedhet. A Fehér Ház belső köreiben tapasztalható frusztrációt jól jelzi, hogy az elnök egyre gyakrabban folyamodik olyan kijelentésekhez, amelyek nemzetközi szinten is elszigetelhetik az Egyesült Államokat, miközben a hazai választói bázis elvárásai is egyre nehezebben teljesíthetők.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iráni vezetés nem mutat hajlandóságot a kompromisszumra. A korábbi diplomáciai csatornák elsorvadása és a bizalom teljes hiánya miatt a konfliktus lezárása jelenleg távolabbinak tűnik, mint valaha. A választások közeledtével a politikai tét nem csupán a kongresszusi többség, hanem az elnöki adminisztráció hitelessége és jövőbeli cselekvőképessége is.
A választók számára a legfontosabb kérdés továbbra is a gazdasági stabilitás marad. Mivel a háború közvetlen hatással van a mindennapi életre, a választási eredmények nagyban függnek majd attól, hogy Trump képes lesz-e érdemi változást elérni a konfliktus kezelésében, vagy a választók a büntetés mellett döntenek a novemberi urnáknál.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
