Újabb eszkaláció a Közel-Keleten: amerikai csapások és iráni válaszcsapások

A közel-keleti háborús konfliktus drámai mértékben éleződött ki az elmúlt napokban, miután az iráni támogatást élvező húszi lázadók Jemenből indítottak összehangolt támadásokat több szaúd-arábiai város ellen, miközben az Egyesült Államok hadereje iráni kőolajszállító tartályhajókat semmisített meg, Teherán pedig ballisztikus rakétákkal vette célba az amerikai erők egyik jordániai bázisát, ahogy arról az RTÉ beszámolt.

A húszik által végrehajtott akciók négy dél-szaúd-arábiai várost érintettek, ahol a becsapódások következtében 73 ember sebesült meg, és több olajipari létesítmény is lángba borult. A szakértők szerint ez a hat hónapja tartó háború jelentős kiterjesztését jelzi, amely közvetlenül érinti a szaúdi infrastruktúrát. Miközben a globális olajpiacok már beárazták a támadások hatásait, az amerikai Központi Parancsnokság bejelentette, hogy öt iráni nyersolaj-szállítót semmisítettek meg. A műveletről közzétett videófelvételek tanúsága szerint a lépés válasz volt az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) korábbi, amerikai hadihajók elleni ballisztikus rakétatámadásaira, amelyek az elmúlt két napban történtek.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter egy kolumbiai látogatása során határozottan kijelentette, hogy Washington folytatja a válaszcsapásokat az iráni agresszióval szemben. „Irán továbbra is megpróbálja eltalálni az amerikai hadihajókat, és minden alkalommal, amikor ezt teszik vagy megkísérlik, tankereket fognak veszíteni” – fogalmazott a tárcavezető. Az amerikai fél közlése szerint a legutóbbi összecsapásokban egyetlen amerikai katona sem sérült meg.

Teherán válaszlépésként ballisztikus rakétákkal támadta az Al Azraq város közelében található amerikai bázist Kelet-Jordániában. Bár az iráni állami média szerint a támadás súlyos károkat okozott, a jordániai hatóságok közölték, hogy légvédelmük a 20 kilőtt rakétából 18-at sikeresen elfogott, a maradék kettő pedig lakatlan területen csapódott be, így személyi sérülés nem történt. Irán a háború kezdete óta többször támadta a régióban az amerikai szövetségeseket, júliusban például két amerikai katona vesztette életét egy hasonló akcióban.

A feszültség fokozódását jelzi, hogy az iráni erők Kuvait és Bahrein kikötőiben lévő olajszállítókat is fenyegetik. Emellett egy tengeri biztonsági forrás arról számolt be, hogy az Egyesült Arab Emírségekben található Khor Fakkan kikötőjében egy cseppfolyósított földgázt szállító tanker megsérült, bár a felelősség kérdése egyelőre tisztázatlan. A harcok újraindulása miatt a Brent kőolaj ára július 23. óta nem látott magasságokba emelkedett, bár a hordónkénti ár továbbra is 100 dollár (kb. 38 000 forint) alatt maradt.

A háború dinamikája egyfajta ciklikusságot mutat: a nyugodtabb időszakokat rendszeresen heves összecsapások váltják fel. Irán továbbra is képes drón- és rakétatámadásokat indítani szomszédai ellen, és veszélyezteti a Hormuzi-szoros hajózási útvonalait, annak ellenére, hogy az amerikai csapások jelentősen meggyengítették hagyományos haderejét és súlyos terheket róttak az amúgy is nehéz helyzetben lévő iráni gazdaságra. A húszik, akik Jemen nagy részét, köztük a fővárost is ellenőrzik, a Vörös-tenger bejáratánál folytatott zavaró tevékenységükkel tovább fokozzák a nyomást az amerikai szövetségeseken.

A legutóbbi szaúdi célpontok elleni támadások során a NASA műholdfelvételei fekete füstfelhőt mutattak a Jazan finomító felett, míg Abha városában egy olajelosztó központból szállt fehér füst az ég felé. A szaúdi hatóságok szerint a sérültek között nők és gyermekek is voltak, ami arra utal, hogy a februárban indult amerikai-izraeli-iráni konfliktus egyik legsúlyosabb incidenséről van szó. Az amerikai haderő közleménye szerint a megsemmisített iráni tankerek egy olyan árnyékhálózat részét képezték, amely az IRGC és regionális szövetségeseinek finanszírozását biztosítja.

A konfliktusban az Egyesült Államok és Irán közötti erőpróba egyre inkább a gazdasági blokádok és a szankciók harcává válik. Washington újabb, a légiközlekedést érintő szankciókat jelentett be, amelyek célja az iráni légitársaságok földre kényszerítése. Ezzel párhuzamosan az amerikai kormányzat igyekszik biztosítani a kőolaj zavartalan áramlását a világpiacra a Hormuzi-szoroson keresztül, miközben igyekszik teljesen elvágni Irán exportlehetőségeit.

A térségben zajló események hátterében a szaúdi vezetésű arab koalíció és a húszik közötti, több mint egy évtizede tartó küzdelem áll. Bár a jemeni háború az elmúlt években csendesebb szakaszba lépett, a tűzszünet összeomlott. A szaúdi támogatást élvező jemeni kormányerők a napokban többfrontos offenzívát indítottak a húszi területek ellen, miután a lázadók megkíséreltek előrenyomulni a kormányzati pozíciók felé. A kormány, amelyet 12 éve űztek ki a fővárosból, most minden húszi kézen lévő terület visszafoglalását tűzte ki célul.

Az események során egy amerikai víz alatti drón is eltűnt, amelyet az iráni Forradalmi Gárda állítása szerint elfogtak. Az amerikai tisztviselők szerint a drón meghibásodott, és nem hordozott semmilyen titkosított szonár- vagy radartechnológiát. A CENTCOM szóvivője, Tim Hawkins kapitány megerősítette, hogy egy régebbi típusú, nem érzékeny adatokat gyűjtő eszközről van szó, amely a térség vizeinek felmérését végezte. Irán ezzel szemben a „legmodernebb, pilóta nélküli okos tengeralattjáróként” hivatkozott a zsákmányolt eszközre, amit egy komplex hírszerzési akció részeként írtak le.

A nemzetközi közösség aggodalommal figyeli a helyzet eszkalációját, különösen az olajszállítási útvonalak biztonsága miatt. A Hormuzi-szoroson áthaladó tankerhajók elleni fenyegetések közvetlen hatással vannak a globális energiabiztonságra. Az Egyesült Államok és Irán közötti közvetlen katonai konfrontációk gyakorisága arra utal, hogy a felek egyelőre nem találtak diplomáciai megoldást a feszültségek csökkentésére.

A katonai szakértők szerint a jelenlegi helyzetben a felek közötti „akaratpróba” folytatódik, ahol mindkét oldal a gazdasági nyomásgyakorlástól várja a másik fél meghátrálását. A blokádok és az ellentámadások sorozata azonban egyelőre csak a konfliktus elhúzódását és a térség stabilitásának további romlását eredményezi.

A közel-keleti helyzet továbbra is rendkívül törékeny, és a legkisebb katonai incidens is könnyen szélesebb körű regionális háborúvá eszkalálódhat, ami további kihívások elé állítja a nemzetközi diplomáciát és a globális gazdasági szereplőket egyaránt.