A csokoládé illata váratlan segítséget nyújthat az edzések során, különösen a nehezebb lábnapokon. A Frontiers in Physiology tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány rávilágít arra, hogy a csokoládé aromájának való kitettség az ellenállásos edzések előtt és közben lehetővé tette a résztvevők számára, hogy több ismétlést végezzenek el anélkül, hogy az edzést megterhelőbbnek érezték volna.
Dr. Mohamed Nashrudin bin Naharudin, a Malajziai Egyetem Sport- és Mozgástudományi Karának adjunktusa és a kutatás vezető szerzője elmondta: „A mérsékelten edzett férfiak csokoládéillatoknak való kitétele közvetlenül az ellenállásos gyakorlatok előtt és a sorozatok között jelentősen növelte az általános edzési volument anélkül, hogy növelte volna az észlelt erőkifejtést.” A szakember szerint lenyűgöző pszichobiológiai eredmény, hogy a sportolók úgy teljesítettek többet, hogy közben nem érezték magukat fáradtabbnak.
A vizsgálatban 23 egészséges, húszas éveik elején-közepén járó, mérsékelten edzett férfi vett részt. A kutatók három csoportra osztották őket, és mindegyik csoportot különböző mintáknak tették ki: 90%-os kakaótartalmú folyékony étcsokoládénak, 60%-os kakaótartalmú tejcsokoládénak, vagy kontrollként víznek. A résztvevők a kísérlet előtt legalább 10 órán keresztül nem fogyasztottak ételt.
A kutatók lábnyújtó gyakorlatok közben mérték a teljesítményt, valamint feljegyezték a résztvevők éhségérzetét, teltségérzetét és étvágyát. Az eredmények azt mutatták, hogy a kétféle csokoládéaroma eltérő módon befolyásolta az étvágyat. Az étcsokoládé illata következetesen alacsonyabb éhségérzettel, kisebb evési vággyal és fokozott teltségérzettel járt az edzés előtt, szemben a vízzel és a tejcsokoládéval.
Bár a tejcsokoládé illatát a résztvevők kellemesebbnek értékelték, ez az aroma nem változtatta meg szignifikánsan az éhségérzetüket. A teljesítmény tekintetében azonban mindkét csokoládéillat pozitív hatást mutatott: a 90%-os étcsokoládé illata körülbelül 18-cal, míg a 60%-os tejcsokoládéé körülbelül 9-cel több ismétlést eredményezett a lábnyújtó gyakorlatoknál a kontrollcsoporthoz képest.
A kutatók szerint a jelenség hátterében a tanult asszociációk állhatnak. Az emberek már korán megtanulják összekapcsolni bizonyos illatokat az evéssel, így ezek az aromák olyan jelekké válnak, amelyek az agyat és a testet az étkezés utáni állapotra készítik fel. Az étcsokoládé illata egy gazdag, keserű és laktató ételre utaló jelként szolgál, amely „becsapja” a szervezetet, és előrevetíti a teltségérzetet.
Ezzel szemben a tejcsokoládé édesebb illata inkább jutalomként hat, amely kellemes környezetet teremtve növeli az edzési volument, anélkül, hogy a metabolikus éhségjeleket módosítaná. Ez a felfedezés arra utal, hogy az étkezés puszta várása is kiválthat olyan válaszokat, amelyek hasonlítanak a tényleges evés hatásaihoz, még akkor is, ha a résztvevők éhgyomorra végezték a gyakorlatokat.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a biológiai magyarázat egyelőre spekulatív, mivel nem mértek vérhormonszinteket vagy idegi aktivitást. Emellett a minta mérete kicsi volt, és csak fiatal, egészséges férfiakra korlátozódott. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, más élelmiszerek illata is hasonló hatással lehet-e a sportteljesítményre.
A szakértők szerint valószínűleg nem a csokoládé az egyetlen ilyen hatású élelmiszer, de a teszteléshez olyan illatokra van szükség, amelyeket az egyén ismer és kedvel, vagy legalábbis nem talál taszítónak. A jövőbeli vizsgálatok segíthetnek megérteni, hogyan alkalmazható ez a módszer szélesebb körben a sportteljesítmény fokozására.
A tanulmány egyik fontos tanulsága, hogy az agyunk mennyire összetett módon reagál a környezeti ingerekre, még akkor is, ha azok csak illatok formájában érkeznek. A szaglás és az étvágy közötti kapcsolat mélyen beágyazódott az emberi idegrendszerbe, ami lehetővé teszi, hogy az illatok közvetlen hatással legyenek a fizikai teljesítőképességre.
A kutatócsoport kiemelte, hogy a kísérleti körülmények között alkalmazott folyékony csokoládé minták intenzitása nem volt tökéletesen azonos, ami további vizsgálatokat tesz szükségessé a pontos dózis-válasz összefüggések feltárásához. A kontrollcsoportnál használt szagtalan víz alkalmazása pedig lehetővé tette a résztvevők számára, hogy felismerjék, mikor nem kapnak semmilyen illatingert.
A jövőbeli kutatások során a tudósok azt tervezik, hogy kiterjesztik a vizsgálatot női résztvevőkre és más korosztályokra is, hogy lássák, vajon a megfigyelt hatások általánosíthatók-e a teljes népességre. Emellett a különböző intenzitású és típusú illatok kombinációja is érdekes kutatási irányt jelenthet.
A sporttudományi közösség számára ez a felfedezés új lehetőségeket nyithat meg a teljesítményfokozó stratégiák terén, amelyek nem igényelnek kémiai anyagokat vagy drága kiegészítőket. A pszichológiai és fiziológiai válaszok ilyen típusú manipulációja a jövőben akár a versenysportban is megjelenhet.
A ScienceDaily beszámolója szerint a kutatás egy izgalmas, új területet nyitott meg a sportpszichológia és a táplálkozástudomány határán, amely rávilágít arra, hogy az érzékszerveink, különösen a szaglásunk, milyen jelentős szerepet játszanak a mindennapi fizikai teljesítményünk szabályozásában.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
