Miért leszünk kevésbé nárcisztikusak az évek múlásával?

A mabra beszámolója szerint egy friss, a Self and Identity című szaklapban megjelent nemzetközi kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az életkor előrehaladtával az emberek nárcisztikus vonásai fokozatosan csökkennek. A vizsgálat során 53 ország 45 800 résztvevőjének adatait elemezték, és az eredmények meglepően egységes mintázatot mutattak: a fiatalabb felnőttek minden vizsgált kultúrában magasabb nárcisztikus hajlamról számoltak be, mint az idősebb korosztályok.

A fiatalkor és az énközpontúság kapcsolata

A kutatók szerint a fiatal felnőttkor egy olyan életszakasz, amely természeténél fogva intenzív önvizsgálattal jár. Ebben az időszakban a kérdések – például „ki vagyok én?”, „mit akarok elérni?” vagy „hol a helyem a világban?” – központi szerepet töltenek be. Ez a folyamat nem feltétlenül negatív, ugyanakkor teret adhat olyan tulajdonságoknak, amelyek közel állnak a nárcizmushoz. A fiatalok számára a saját identitás megteremtése és a függetlenség kivívása gyakran igényli az önbizalom erősítését, a figyelemfelkeltést és a megerősítés keresését.

Miért változik a személyiség az idővel?

Ahogy az ember idősödik, a fókusz fokozatosan eltolódik az egyéni ambíciókról a társas kapcsolatok és a közösségi szerepek irányába. A hosszú távú kötelékek, a családalapítás és a munkahelyi felelősségek olyan elvárásokat támasztanak, amelyek megkövetelik az együttműködést és a másokra való tekintettel levést. A szakértők szerint a valós élet visszajelzései, a kudarcok és a tapasztalatok segítenek „helyére tenni” az egót, és korrigálni az esetlegesen túlzó önképet.

A nárcizmus két oldala

Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány nem a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőket vizsgálta, hanem azokat a nárcisztikus vonásokat, amelyek különböző mértékben mindenkinél jelen lehetnek. A kutatás két fő területre fókuszált: az egyik a különlegességre és csodálatra való törekvés, a másik pedig a versengő, ellenséges viselkedés, amely a riválisok elnyomására vagy a saját énkép védelmére irányul. Az eredmények azt mutatták, hogy az idősebb felnőttek mindkét dimenzióban alacsonyabb értékeket értek el.

Kulturális különbségek és jövőbeli kutatások

Bár a vizsgált 53 ország között akadtak eltérések a nárcizmus átlagos szintjében, az életkorral összefüggő csökkenő tendencia globálisan stabilnak bizonyult. A kutatók megjegyzik, hogy mivel a vizsgálat keresztmetszeti jellegű volt – tehát különböző korú embereket hasonlítottak össze egy adott időpontban –, nem lehet teljes bizonyossággal elkülöníteni az öregedés hatását a generációs különbségektől. Ugyanakkor a korábbi, hosszabb időt átölelő longitudinális vizsgálatok is hasonló irányba mutatnak, megerősítve azt a feltevést, hogy a személyiség érése természetes módon mérsékli ezeket a vonásokat.

A tudományos háttér alapján elmondható, hogy a személyiségfejlődés egy dinamikus folyamat, amelyben a társadalmi integráció és az élettapasztalatok kulcsszerepet játszanak. A nárcisztikus vonások csökkenése tehát nem csupán egyéni döntés kérdése, hanem a társas környezethez való alkalmazkodás természetes velejárója is lehet.