A Deutsche Welle beszámolója szerint közel 150 kutató több mint 30 országból sürgeti, hogy a klímaváltozást nyilvánítsák globális egészségügyi vészhelyzetté. A bolygó melegedésének egészségügyi és gazdasági terhei drasztikusan nőttek azóta, hogy a világ országai aláírták a párizsi klímaegyezményt, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) annak idején az évszázad legfontosabb közegészségügyi megállapodásának nevezett. A valóság azonban kijózanító: 2023-ban több mint félmillió, 2016 óta pedig közel 3 millió ember halála hozható közvetlen összefüggésbe a klímaváltozással.
Az éves Lancet Countdown on Health and Climate Change jelentése szerint a szélsőséges aszályok által érintett területek több mint 700%-kal gyorsabban növekedtek, mint az azt megelőző évtizedben, ami súlyosan veszélyezteti az élelmiszer- és vízellátást, valamint növeli a betegségek kockázatát. A hőség tavaly becslések szerint 1,07 billió dollár (kb. 400 ezer milliárd forint) kieső potenciális jövedelmet okozott világszerte. A szakértők szerint a jelenlegi irány tarthatatlan, és a sikert nem csupán kibocsátási célokkal, hanem az életek megmentésével és az egészségügyi mutatók javításával kell mérni.
A kutatások rávilágítanak, hogy a klímához köthető egészségügyi károk gyorsabban nőnek, mint korábban. A 2016 és 2023 közötti hőséggel összefüggő halálesetek 68%-a írható a klímaváltozás számlájára, szemben az előző évtized 55%-os arányával. A szakértők szerint a halálesetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen a felszín alatt olyan problémák húzódnak meg, mint a hőguta, az alváshiány és a krónikus betegségek súlyosbodása.
A gazdasági hatások is egyre súlyosabbak. 2025-ben 573 milliárd potenciális munkaórát veszített el a világ a szélsőséges hőség miatt, különösen a mezőgazdasági dolgozók körében. A fejlődő gazdaságok, különösen Afrikában és Délkelet-Ázsiában, a GDP-jük akár 5%-át is elveszíthetik, míg a fejlettebb régiókban ez az arány 0,5% körül mozog. A vízhiány és a szélsőséges csapadékviszonyok szintén fokozzák a kockázatokat: 2024-ben közel 128 millióval több ember szembesült élelmiszer-bizonytalansággal, mint az 1981–2010 közötti átlagos időszakban.
A szakértők egy új WHO-eszköz létrehozását szorgalmazzák, amely segítené az országokat az információk megosztásában, a válaszlépések koordinálásában és a források elosztásában. Bár létezik a PHEIC (Public Health Emergency of International Concern) mechanizmus, az inkább rövid távú vészhelyzetekre lett tervezve, és nem alkalmas a klímaváltozáshoz hasonló, összetett és tartós fenyegetések kezelésére. A cél egy olyan hosszú távú, koherens válaszrendszer kialakítása, amely növeli a rezilienciát és megelőzi a további kríziseket.
Bár történtek előrelépések – például a megújuló energiaforrások terjedése révén 140 ország felében csökkentek a fosszilis légszennyezés okozta halálesetek –, a folyamat túl lassú. A fosszilis energiahordozók még mindig a világ energiaellátásának több mint 80%-át adják, és a kibocsátás 2024-ben rekordot döntött. A kormányok továbbra is hatalmas összegekkel támogatják a fosszilis szektort: a nettó támogatások 2016 óta megduplázódtak, elérve a 6,2 billió dollárt (kb. 2300 ezer milliárd forint).
A szakértők szerint a fosszilis beruházások fenntartása egy elavult technológiába való befektetés, miközben az egészségügyi rendszerek klímaváltozáshoz való adaptációjára szánt források rendkívül szűkösek. A fejlődő országoknak évente mintegy 3,3 milliárd dollárra (kb. 1200 milliárd forint) lenne szükségük az alkalmazkodáshoz, ám ennek 2024-ben csak a töredéke állt rendelkezésre. A nemzetközi segélyek csökkentése tovább mélyíti ezt a szakadékot.
A szakmai közösség egyöntetű véleménye szerint a bizonyítékok rendelkezésre állnak, a hiányzó láncszem a cselekvéshez szükséges politikai akarat. A jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy a korai figyelmeztető rendszerek már most bizonyítottan csökkentik a szélsőséges időjárási események káros hatásait, így a megoldások egy része már a rendelkezésünkre áll.
Az egészségügyi rendszerek átalakítása mellett a kutatók kiemelik a nemzeti adaptációs tervek fontosságát is. Míg 2015-ben csupán 14 ország rendelkezett ilyen átfogó stratégiával, mára ez a szám 56-ra emelkedett, ami lassú, de pozitív irányú elmozdulást jelez a globális felkészültségben.
A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség azonban továbbra is a legnagyobb akadályt jelenti. A világ 100 legnagyobb olaj- és gázipari vállalata jelenleg olyan növekedési pályán van, amely 2040-re 150%-kal több fosszilis energiahordozó kitermelését eredményezheti, mint ami összeegyeztethető lenne a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési limit betartásával.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 2024-ben tíz ország többet költött fosszilis támogatásokra, mint a teljes nemzeti egészségügyi rendszerére. Ez a gazdasági prioritás éles ellentétben áll a klímaváltozás okozta növekvő egészségügyi kiadásokkal és a társadalmi jólétet fenyegető kockázatokkal.
A szakértők szerint a technológiai váltás elkerülhetetlen, mivel a megújuló energiaforrások ára folyamatosan csökken, miközben a fosszilis energiahordozók ára egyre volatilisabbá válik. A beruházások átirányítása nem csupán környezetvédelmi, hanem alapvető közegészségügyi érdek is.
A nemzetközi közösségnek a jövőben a rövid távú tűzoltás helyett a strukturális változásokra kellene összpontosítania. Ez magában foglalja a finanszírozási mechanizmusok reformját és a fejlődő országok támogatását a klímaadaptációs projektekben, amelyek közvetlenül menthetnek életeket.
A Lancet Countdown jelentése egyértelmű figyelmeztetés: a klímaváltozás már nem csupán környezeti probléma, hanem a 21. század legmeghatározóbb egészségügyi kihívása, amely azonnali és összehangolt globális fellépést igényel.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.