Sokan érzik magukat egyedül párkapcsolatban is – új kutatás világít rá az okokra

Az akaratlan magány egyre súlyosabb társadalmi problémává válik, amely jelentős hatást gyakorol az egyének fizikai és mentális egészségére, amint arról a mabra beszámolt. A probléma azonban jóval összetettebb annál, mint hogy csupán a fizikai jelenlét vagy a társas kapcsolatok száma határozza meg. A Värmland régió és a Karlstadi Egyetem közös kutatása, amely több mint 6300, 18 és 90 év közötti válaszadó bevonásával készült, rávilágít arra, hogy a magány a közösség, az összetartozás és az elismertség hiányából fakad.

A felmérésben résztvevők közül minden ötödik ember számolt be arról, hogy magányosnak érzi magát. A szakértők szerint a magány nem csupán arról szól, kivel élünk együtt, hanem arról, mennyire érezzük magunkat megértettnek és látottnak a mindennapokban. Egy kapcsolatban élve is megtapasztalható az elszigeteltség, ha hiányzik a valódi, tartalmas közösségélmény. A kutatók meglepő módon azt találták, hogy a magányérzet legalább olyan gyakori, sőt bizonyos esetekben gyakoribb is azok körében, akik párkapcsolatban élnek, mint az egyedülállók esetében. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a fizikai közelség önmagában nem garantálja az érzelmi biztonságot.

A kutatás szerint a magány és a rosszabb pszichés közérzet között szoros összefüggés mutatható ki, függetlenül a lakhatási körülményektől. Bár a társadalmi köztudatban a magányt gyakran az idősebb korosztállyal azonosítják, a vizsgálat szerint a 18 és 29 év közötti fiatal felnőttek körében a legmagasabb a magány és a mentális nehézségek aránya. A szakemberek szerint ez a korosztály, bár gyakran rendelkezik kiterjedt szociális hálóval, mégis fokozottan érintett az elszigeteltség érzésében.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az összetartozás érzése alapvető szükségletünk, amelyhez a munkahelyi közösségek, a tanulmányok és a civil szervezetek is hozzájárulhatnak. Az akaratlan magány hosszú távú következményei súlyosak lehetnek, hiszen növelik a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az agyi rendellenességek kockázatát, és akár a korai elhalálozás esélyét is fokozhatják.

A szakértők szerint a megelőzés érdekében elengedhetetlen a közösségi terek fejlesztése és a támogató hálózatok erősítése. A mindennapi apró gesztusok, mint a szemkontaktus vagy egy rövid beszélgetés, szintén segíthetnek a kapcsolódásban. A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalomnak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie azokra a prevenciós programokra, amelyek elősegítik az egyének társadalmi beágyazottságát és az érzelmi támogatás elérhetőségét.

A kutatásban részt vevő szakértők szerint a jelenség kezelése nem csupán egyéni, hanem közösségi felelősség is. A társadalmi izoláció csökkentése érdekében a különböző intézményeknek és szervezeteknek olyan tereket kell biztosítaniuk, ahol az emberek valódi emberi kapcsolatokat építhetnek. A közösségi életben való részvétel, a közös célokért való munkálkodás és a társadalmi szerepvállalás mind olyan eszközök, amelyek segíthetnek az elszigeteltség érzésének leküzdésében.

A szakemberek szerint a jövőben további kutatásokra lesz szükség annak érdekében, hogy pontosabban megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyek a fiatal felnőttek körében tapasztalt magasabb magányossági mutatók mögött állnak. A cél az, hogy a társadalom minden tagja számára elérhetővé váljon az a fajta érzelmi támogatás és közösségi élmény, amely elengedhetetlen a hosszú távú mentális és fizikai egészség megőrzéséhez.

A kutatás eredményei egyértelműen rámutatnak arra, hogy a magány elleni küzdelemben a fizikai jelenlét mellett az érzelmi minőségre kell helyezni a hangsúlyt. A társadalomnak olyan környezetet kell teremtenie, amelyben mindenki érezheti, hogy része valaminek, és hogy az ő jelenléte és hozzájárulása is számít a közösség számára.