Tíz évre emelné a letelepedési várakozási időt az Egyesült Királyságban a kormány

A The Guardian beszámolója szerint Shabana Mahmood belügyminiszter hétfőn olyan átfogó új szabályozást jelent be, amely alapjaiban írja át a külföldi állampolgárok letelepedési jogának megszerzésére vonatkozó feltételeket az Egyesült Királyságban. A tervek értelmében a legális bevándorlók többségének a jövőben tíz évet kell várnia a tartós letelepedési engedély (ILR) megszerzésére, míg bizonyos munkakörökben ez az időszak akár a 15 évet is elérheti. A kormányzati konzultációt követően a javaslatot hétfőn terjesztik a képviselők elé, miközben a kabineten belül is komoly viták zajlanak a szigorítások lehetséges következményeiről.

A kormányzati tervek szerint a standard várakozási idő a jelenlegi ötről tíz évre duplázódik. Különösen aggasztó a helyzet a szociális és egészségügyi szektorban, ahol a nem diplomás szintű munkakörökben dolgozók – köztük a gondozók – számára akár 15 éves várakozási idő is előfordulhat, bár a kormányzat bizonyos mentességeket helyezett kilátásba a már az országban tartózkodó szakemberek számára. A belügyminiszter jelezte, hogy a letelepedési idő csökkenthető lehet, amennyiben a bevándorlók bizonyítják, hogy egy „pontalapú rendszeren” keresztül hozzájárultak a helyi közösségek életéhez, vagy magasabb jövedelemmel rendelkeznek. A végleges részletek tisztázása érdekében a tárcavezető hétfőn egyeztetést folytat a szakszervezeti vezetőkkel, akik közül többen is éles kritikát fogalmaztak meg a változtatásokkal kapcsolatban.

A kormányzati szándékok már korábban is feszültséget szültek a kabineten belül. Még júliusban vált ismertté, hogy a miniszterelnök, Andy Burnham mérlegeli több százezer gondozó mentesítését a szigorítások alól, hogy elkerüljék a szociális ellátórendszer összeomlását. A belügyminisztérium adatai szerint az elmúlt öt évben mintegy 200 000 egészségügyi és gondozói vízumot adtak ki, ami jól mutatja a szektor függőségét a külföldi munkaerőtől. Angela Rayner lakásügyi miniszter júniusban „britellenesnek” nevezte azt a tervet, amely a már az országban élő gondozókat 15 éves várakozásra kényszerítené, míg Miatta Fahnbulleh energiaügyi miniszter szeptemberben úgy fogalmazott, hogy a javaslat „kemény” lenne az ő családja számára is, akik menekültként érkeztek Nagy-Britanniába.

Parlamenti képviselők és civil szervezetek egy csoportja levélben fordult a belügyminiszterhez és Yvette Cooper egészségügyi miniszterhez, amelyben a javaslatokat „a Windrush-korszak politikájának megismétléseként” írták le. A 2017-ben kirobbant Windrush-botrány során számos, az Egyesült Királyságban jogszerűen élő, főként fekete brit állampolgárt deportáltak vagy fosztottak meg alapvető szolgáltatásoktól, mivel nem tudták igazolni letelepedési státuszukat. A levél aláírói, köztük Bell Ribeiro-Addy, Diane Abbott, Clive Lewis és Rachael Maskell munkáspárti, valamint Ellie Chowns, Carla Denyer, Siân Berry és Hannah Spencer zöldpárti képviselők, arra sürgetik a kormányt, hogy hagyjon fel a tervekkel, vagy vezessen be extra biztosítékokat a történelem megismétlődésének elkerülése érdekében.

A szakmai szervezetek, mint például a Work Rights Centre, az Action for Race Equality, a Care England és a Society of Radiographers, arra figyelmeztetnek, hogy a szabályok megváltoztatása igazságtalan azokkal szemben, akik már meglévő feltételek alapján tervezték meg az életüket. A levél szerint a javasolt mentességek nem feltétlenül védik meg a független egészségügyi és szociális szolgáltatóknál dolgozókat, valamint a munkavállalók családtagjait. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a kormányzatnak követnie kellene a Wendy Williams által vezetett Windrush-felülvizsgálat ajánlásait, amely nagyobb körültekintést és a bevándorlási politika társadalmi hatásainak alaposabb vizsgálatát sürgette.

A kritikusok szerint a szigorítások tovább súlyosbítják az egészségügyi szektor „veszélyesen alacsony” létszámát, ami közvetlen hatással lehet az NHS várólistáinak csökkentésére irányuló célkitűzésekre is. Különösen a radiográfia és az idősellátás területén kritikus a külföldi képzettségű munkaerő jelenléte, amely nélkül a szolgáltatások jelentősen szűkülnének, és a kielégítetlen szükségletek száma tovább nőne. A levél aláírói szerint a kormányzat lépései a teljes lakosság egészségügyi és jóléti állapotának romlásához vezethetnek.

A kormányzat álláspontja szerint ugyanakkor a letelepedés nem alapjog, hanem kiváltság. A konzultáció elindításakor Shabana Mahmood úgy fogalmazott: „Nagy-Britannia egy többvallású, többnemzetiségű demokrácia, amely hozzájárulást és integrációt követel. Ennek az országnak a részévé válni véglegesen tehát nem jog, hanem kiváltság – amelyet ki kell érdemelni.” A belügyminiszter szerint az új rendszer a társadalmi kohéziót erősíti, miközben a szakmai szervezetek szerint a gyakorlatban éppen a társadalmi és gazdasági stabilitást veszélyezteti.