Miért hagyjuk el folyton a kulcsainkat? Így javíthatunk a memóriánkon

Sokan ismerik azt a bosszantó és stresszes érzést, amikor indulás előtt kétségbeesetten kutatunk a lakásban a mobiltelefonunk vagy a kulcsaink után. Bár ilyenkor könnyű azt hinni, hogy a memóriánk már nem a régi, vagy esetleg „aranyhal-memóriánk” van, a szakértők szerint a probléma hátterében általában nem egyetlen ok áll, hanem több tényező együttes hatása. A mindennapi életünk során gyakran előforduló feledékenység sokkal inkább a figyelem elterelődésével, mintsem valódi memóriazavarral magyarázható, írja az Allas.

Fontos leszögezni, hogy a legtöbb ember számára ez a jelenség nem az agyi funkciók hanyatlását jelzi, hanem csupán a modern életvitel velejárója. Amikor rohanunk, vagy éppen másra gondolunk, az agyunk nem rögzíti megfelelően a környezeti információkat, ami később a keresgélés kényszeréhez vezet.

A figyelem és a memória kapcsolata

A feledékenység hátterében gyakran az áll, hogy a mindennapi életünk körülményei, a stressz vagy a rohanás elterelik a figyelmünket a jelenről. Amikor nem a tevékenységünkre koncentrálunk, az agyunk nem rögzíti megfelelően a történéseket. Daniel L. Schacter, a Harvard Egyetem pszichológia professzora szerint a jelenség a memória és a figyelem közötti kapcsolat zavara.

Kognitív munkát kell végezni. A kódolás során a figyelmünket a tevékenységre kell összpontosítanunk.

A memória működése három fázisra bontható: a kódolásra, a tárolásra és a későbbi előhívásra. Ha a tárgyak letételekor nem figyelünk tudatosan arra, amit csinálunk, az agyunk számára szinte lehetetlen lesz később felidézni az eseményt. A sikeres emlékezéshez elengedhetetlen a kognitív munka és a tudatos figyelem. Ha a gondolataink máshol járnak, az agyunk egyszerűen nem „kódolja” a tárgy elhelyezésének pillanatát, így később nem lesz mit előhívnia a memóriánkból.

Rendszer és rutin a mindennapokban

A rendszeres használatú tárgyak, mint a szemüveg, a telefon vagy a kulcsok esetében nem a memóriánkat kell edzenünk, hanem a környezetünket kell strukturálnunk. A legbiztosabb módszer, ha minden tárgynak kijelölünk egy állandó helyet. Ha a kulcsokat mindig ugyanabba a tálkába tesszük a folyosón, a mobilunkat pedig mindig ugyanabba a zsebbe, az idővel rutinná válik. Ezzel tehermentesítjük az agyunkat, hiszen nem kell külön energiát fordítanunk a tárolási helyek megjegyzésére, mivel a cselekvés automatikussá válik. A strukturált környezet kialakítása leveszi a terhet a memóriáról, így a mindennapi rutinunk gördülékenyebbé válik.

Tippek a ritkábban használt tárgyakhoz

Még a memóriakutatással évtizedek óta foglalkozó szakemberek is kerülhetnek nehéz helyzetbe, ha olyan tárgyakról van szó, amelyeket csak ritkán veszünk kézbe. Mark McDaniel, a Washington Egyetem professzora, aki ötven éve tanulmányozza az emberi emlékezetet, elismeri, hogy néha ő is megfeledkezik dolgokról. Szerinte ilyenkor a legcélravezetőbb módszer a verbális megerősítés.

A hangos kimondás jobb kódolást eredményez, mivel figyelmesebbek vagyunk, a verbalizáció pedig gazdagabb emléket hoz létre.

Ha hangosan kimondjuk, hová tesszük a tárgyat, azzal hatékonyabb kódolást érünk el. Minél részletesebben fogalmazzuk meg a helyszínt, annál több idegi kapcsolat jön létre, ami jelentősen növeli az esélyét annak, hogy később eszünkbe jusson a tárgy pontos helye. Ez a módszer segít a tudatos jelenlétben, így a tárgy elhelyezése nem marad észrevétlen az agyunk számára. A verbalizáció ereje abban rejlik, hogy a cselekvést összeköti a beszéddel, ami mélyebb nyomot hagy az emlékezetben.

Bár a feledékenység természetes velejárója lehet a rohanó életmódnak, fontos figyelni a jelekre. Amennyiben a tárgyak elvesztése rendszeressé válik és jelentősen megnehezíti a mindennapokat, Daniel L. Schacter azt javasolja, hogy forduljunk szakemberhez és kérjünk orvosi segítséget, hogy kizárhassuk az esetleges komolyabb problémákat. Ne feledjük, hogy a tudatosság és a megfelelő rutinok kialakítása a kulcs a nyugodtabb mindennapokhoz.

Forrás: Allas