Ismerős gazdasági kihívásokkal néz szembe Donald Trump az amerikai választások előtt

Az BBC beszámolója szerint a Fehér Ház egy ismerős dilemmával kénytelen szembenézni: miközben a gazdasági mutatók nem feltétlenül rosszak, a közhangulat továbbra is borús. Ez a jelenség már Joe Biden 2024-es kampányát is végigkísérte, amikor a stabil adatok ellenére sok választó úgy érezte, a gazdaság nem az ő érdekükben működik. Most Donald Trump szembesül ugyanezzel a kihívással.

A választási ígéretek és a valóság

A 2024-es kampány során Donald Trump gyors enyhülést ígért a választóknak az emelkedő árakkal szemben. „Amikor győzök, azonnal csökkentem az árakat” – fogalmazott akkor. Az ígéret betartása azonban várakozáson felül nehéznek bizonyult. Bár a gazdasági növekedés kitart, a munkanélküliség alacsony, és a tőzsdei mutatók rekordközeli szinteken állnak, a választások előtti utolsó inflációs jelentés megerősítette a választók tapasztalatát: az árak továbbra is magasak.

A kiváltó okok eltérőek. Míg Joe Biden a koronavírus-járvány utóhatásaival küzdött, Donald Trump az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktushoz köthető magasabb energiaárakkal, valamint saját kereskedelmi és bevándorlási politikájának következményeivel néz szembe. A politikai valóság azonban változatlan: a választók nem a GDP-adatok vagy a tőzsdei csúcsok alapján ítélik meg a gazdaságot, hanem a szupermarketben fizetett összegek, az üzemanyagárak és a számlák rendezésének képessége alapján.

A számok és a megélt tapasztalatok

A 2,2 százalékos amerikai gazdasági növekedés sok fejlett gazdaság mércéjével mérve tiszteletreméltó lenne, és a 4,2 százalékos stabil munkanélküliségi ráta sem utal összeomlásra. Donald Trump azzal érvel, hogy egy gazdasági káoszt örökölt, és a növekedést, a beruházásokat, valamint a tőzsdei teljesítményt a politikája sikerének bizonyítékaként említi. Matthew Middleton, a Fehér Ház szóvivője szerint az adminisztráció „agresszív, növekedésbarát gazdasági programja” tompította a korábbi inflációs válságot.

A választók azonban más történetet látnak: egy olyan elnökét, aki a megélhetési költségek csökkentésének ígéretével nyert, ám az árak tovább emelkedtek. A probléma egyik gyökere, hogy a béremelkedések nem tartottak lépést az árakkal. Míg az átlagos órabérek 3 százalékkal nőttek az elmúlt évben, a fogyasztói árak 3,7 százalékkal emelkedtek. Ez magyarázza, miért mutatják a közvélemény-kutatások továbbra is azt, hogy a választók gyengére értékelik Donald Trump gazdaságkezelését.

Eltérő értelmezések

Celinda Lake, veterán demokrata közvélemény-kutató szerint a probléma abból fakad, hogy a közgazdászok és a választók ugyanazt a nyelvezetet használják, de eltérő jelentéssel. „Amikor a közgazdászok azt mondják, az infláció csökken, a növekedés ütemének lassulására gondolnak. Amikor a választók azt mondják, az infláció csökkent, azt várják, hogy az árak visszatérjenek a korábbi szintre. Ez azonban sosem történik meg” – magyarázza.

A szakértő szerint a választók a saját megélt valóságukon keresztül ítélik meg a gazdaságot, nem pedig gazdasági mutatók alapján. Míg Joe Biden kritikusai az inflációért őt hibáztatták, ő hivatkozhatott a járványra és az ellátási láncok zavaraira. Donald Trumpnak kevesebb mozgástere van ebben. Egyes közgazdászok szerint a magasabb árak részben az ő politikájának, például a vámoknak, valamint az Iránnal kapcsolatos konfliktus gazdasági hatásainak tudhatók be.

Politikai válaszok a nyomásra

Peter Morici, a Marylandi Egyetem közgazdásza szerint az infláció egyértelműen Donald Trump politikájához köthető, amit a választók is érzékelnek. A 2025 áprilisában bejelentett vámok a New York-i Federal Reserve Bank tanulmánya szerint mintegy 2,9 százalékkal növelték a fogyasztási cikkek árát. A hatás még nagyobb lehetett volna, ha Donald Trump nem függeszt fel bizonyos vámokat, nem köt új kereskedelmi megállapodásokat, és a Legfelsőbb Bíróság nem akadályozza meg számos rendkívüli intézkedés bevezetését.

A helyzetet tovább bonyolította az Iránnal való konfliktus, amely felhajtotta az olajárakat, növelve a benzin költségeit és újabb nyomást helyezve a háztartásokra. A Fehér Ház adócsökkentésekkel, munkahelyteremtéssel és a vényköteles gyógyszerek árának mérséklésével próbálja bizonyítani, hogy eredményeket ér el. Emellett olyan intézkedéseket is fontolgatnak, mint a hitelkártya-kamatok felső határának bevezetése vagy egy 5000 dolláros (kb. 1,9 millió forint) egyszeri kifizetés az amerikai felnőtteknek, amennyiben a republikánusok megőrzik az irányítást a Kongresszusban.

Ezek a lépések azt a politikai valóságot tükrözik, amely mindkét párt számára ismerős: amikor a választók aggódnak az árak miatt, a stabil növekedésről és az alacsony munkanélküliségről szóló érvek ritkán elegendőek. A kérdés az, hogy Donald Trump képes-e áthidalni ezt a szakadékot a gazdasági teljesítmény és a választói hangulat között, vagy a választások kimenetelét a gazdasági adatoknál erősebben befolyásolja majd a szubjektív gazdasági érzet.