Donald Trump elnök új módszert talált arra, hogy győzelmet ígérjen az iráni konfliktusban, miután a hónapok óta tartó háborús cselekmények nem kényszerítették Teheránt kapitulációra vagy belső összeomlásra. A Fehér Ház bejelentette az úgynevezett „Gazdasági Kirekesztés Hadműveletét”, amelynek célja az ország teljes elszigetelése a globális gazdaságtól. Scott Bessent pénzügyminiszter szerint a terv lényege, hogy szankciókkal fenyegessenek minden olyan külföldi kormányt, bankot vagy vállalatot, amely továbbra is üzleti kapcsolatot tart fenn az iráni vezetéssel.
Irán gazdasága kétségkívül sebezhető, hiszen az évek óta tartó szankciók, a háború és a hónapok óta érvényben lévő amerikai tengeri blokád súlyos károkat okozott. Az iráni tisztviselők nyíltan elismerik, hogy az olajexport és a devizához való hozzáférés drasztikusan korlátozott. A hétköznapi iráni állampolgárok már most is magas inflációval, a valuta leértékelődésével és az életszínvonal folyamatos romlásával küzdenek. A további gazdasági fojtogatás várhatóan csak növeli a lakosság szenvedését, miközben a politikai vezetés továbbra is ellenáll.
Bár Masoud Pezeshkian iráni elnök jelezte, hogy az ország békére törekszik, és „erőből és méltóságból” tárgyalna, ez nem jelenti a megadásra való felkészülést. A Trump-adminisztráció korábbi hibája éppen az volt, hogy a nyomásgyakorlást összekeverte egy koherens stratégiával. Irán vezetése azonban úgy látja, hogy a további engedmények csak még sebezhetőbbé tennék őket az amerikai nyomással szemben, ezért a tárgyalási készség mellett a kitartás stratégiáját választották.
Az iráni vezetés új megközelítése a kitartáson alapul: megpróbálnak megállapodást elérni, miközben bizonyítják, hogy képesek elviselni a nyomást anélkül, hogy feladnák alapvető feltételeiket. Mohsen Rezaei, az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács új vezetője a washingtoni gazdasági kampányt „háborús cselekménynek” minősítette. Teherán figyelmeztetett, hogy amennyiben a szomszédos államok részt vesznek a szankciókban, az ellenük irányuló érdekeket is veszélyeztethetik.
Felmerült az a lehetőség is, hogy Irán korlátozza az olajszállítást a Hormuzi-szoroson keresztül, vagy nyomást gyakoroljon az amerikai regionális érdekekre. Ezek a kijelentések nem csupán belső használatra szánt retorikai elemek. Irán tisztában van azzal, hogy katonailag nem győzheti le az Egyesült Államokat, de megpróbálhatja olyan drágává tenni a gazdasági blokádot Washington és szövetségesei számára, hogy azok végül a tárgyalóasztal mellett döntsenek.
A terv egyik gyenge pontja, hogy Washingtonnak rá kellene vennie a világot a szankciók betartására, különösen Kínát, amely az iráni olaj fő vásárlója. Peking azonban éppen az ellenkező irányba mozdul: utasította a cégeket, hogy ne engedelmeskedjenek az amerikai szankcióknak, és minden szükséges intézkedést megtesznek kínai érdekek védelmében. Ez választás elé állítja Washingtont: vagy szemet huny a kereskedelem felett, vagy drasztikusan fokozza a kényszerítő intézkedéseket, ami tovább ronthatja a nemzetközi viszonyokat.
Scott Bessent pénzügyminiszter korábban elismerte a kockázatokat, amikor arról kérdezték, miért nem vezettek be azonnal még szélesebb körű szankciókat. „Miért akarnám felrobbantani a globális pénzügyi rendszert?” – tette fel a kérdést. Ez a kijelentés éles ellentétben áll a „gazdasági D-nap” elnevezésű hadművelet harcias retorikájával, és rávilágít a washingtoni döntéshozók belső dilemmáira.
A közelgő amerikai félidős választások miatt a Fehér Ház igyekszik elkerülni egy olyan eszkalációt, amely az energiaárak drasztikus emelkedéséhez vezetne. Teherán ezt a bizonytalanságot igyekszik kihasználni. A jelenlegi helyzet egy veszélyes kitartási verseny: Washington arra fogad, hogy az iráni gazdaság előbb omlik össze, míg Teherán arra, hogy az Egyesült Államok tűrőképessége fogy el előbb a háború gazdasági költségeivel szemben.
A múltbeli tapasztalatok – például a 2015-ös atomalku felmondása 2018-ban – azt mutatják, hogy a nyomásgyakorlás önmagában nem vezetett a kívánt eredményre, sőt, Irán nukleáris programja azóta csak bővült. A katonai konfliktus, amelynek célja a kapituláció kikényszerítése volt, végül csak kiterjesztette a háborút, és a Hormuzi-szorost az iráni befolyás központi eszközévé tette.
Most az intenzív gazdasági fojtogatás hivatott elérni azt, amit a katonai erő nem tudott. Ha a jelenlegi adminisztráció nem gondolkodik előre több lépéssel, a gazdasági nyomásgyakorlás könnyen magasabb energiaárakhoz, egy még konfrontatívabb ellenfélhez és egy olyan eszkalációs spirálhoz vezethet, amelyre Washington nem készült fel, és amely tovább mélyíti a regionális instabilitást.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
