Titokzatos űrfegyvert telepített az Egyesült Államok

Az Egyesült Államok közelmúltbeli bejelentése, miszerint űrfegyvert telepített a Föld körüli pályára, komoly nemzetközi visszhangot váltott ki, és számos kérdést vetett fel azzal kapcsolatban, milyen eszközök rejtőznek valójában a világűrben, illetve milyen szerepet játszanak a nagyhatalmak uralmi törekvéseiben. Ahogy arról a BBC beszámolt, Washington egyelőre kevés részletet osztott meg a nyilvánossággal. Troy Meink, az amerikai légierő minisztere csupán annyit közölt, hogy az eszközre azért volt szükség, hogy megvédjék az amerikai erőket az ellenséges tevékenységektől, de a fegyver pontos képességeiről vagy a telepítés időpontjáról nem árult el részleteket. A világűr a hatvanas évek óta militarizált területnek számít, a Szovjetunió már akkoriban is kísérletezett különböző fegyverekkel. Az úgynevezett Istrebitel Sputnikov program keretében olyan műholdakat fejlesztettek, amelyek képesek voltak repeszeket kibocsátani, hogy megsemmisítsék az amerikai műholdakat. Napjainkban a fejlett hadseregek számos célra használják az űreszközöket, a felderítéstől kezdve a biztonságos kommunikáción át a rakétakilövések észleléséig és a precíziós csapásméréshez szükséges helymeghatározásig.

Ahogy a hadviselés egyre technológiailag fejlettebbé válik, az elemzők az űrbeli katonai hardverek használatának növekedésére számítanak. Dr. Bleddyn Bowen, a Royal United Services Institute katonai tudományokért felelős munkatársa és a Durhami Egyetem asztropolitikai docense szerint az amerikai bejelentés kapcsán csak találgatni lehet. A szakértő úgy véli, valószínűleg egy elektronikus hadviselésre vagy rádiófrekvenciás zavarásra alkalmas platformról lehet szó, amely egyfajta nem romboló jellegű műholdelhárító fegyver. Bowen szerint ilyen technológia már létezik a Földön, és képes megzavarni a műholdas kommunikációt. „Ha kiiktatod a rádiókapcsolatokat, akkor a műholdad nagyon haszontalanná válik” – fogalmazott a szakértő.

Bowen ugyanakkor nem zárta ki a kockázatosabb, romboló hatású fegyverek lehetőségét sem, amelyek törmeléket és pusztítást okozhatnak. „Kevésbé valószínű egyfajta kinetikus ütközőeszköz, tehát egy olyan jármű, amely egy lövedéket bocsát ki, ami képes beleütközni egy műholdba és megsemmisíteni azt” – tette hozzá. Egy másik lehetőségként említette a közeli megfigyelésre és befogásra alkalmas műholdakat. Arra a kérdésre, hogy Oroszországnak vagy Kínának vannak-e hasonló eszközei pályán, nehéz válaszolni. Juliana Suess, a Stiftung Wissenschaft und Politik kutatója szerint mindkét ország mutatott már olyan aktivitást, amely űrfegyverek tesztelésére utalhat. Oroszország esetében például megfigyeltek olyan manővereket, amelyek egy orbitális fegyverteszt jelei lehetnek, de részletek hiányában nehéz összehasonlítani az amerikai eszközt a riválisokéval.

Az űrverseny és a technológiai manőverek

Bár az orbitális pályára helyezett fegyver szokatlannak tűnhet, az Egyesült Államok, valamint orosz és kínai riválisai már régóta rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyeket az űr felé irányíthatnak. Bowen szerint a kínai kormányzat űrversennyel kapcsolatos figyelmeztetései képmutatóak, hiszen Kína, Oroszország és India is jelentős fejlesztéseket hajtott végre az űrben. Az elmúlt évtizedben az orosz és kínai műholdak egyre gyakrabban hajtottak végre úgynevezett „zsonglőrködést” a nyugati műholdak közelében, amit a szakirodalom találkozási és közelségi műveleteknek (RPO) nevez.

Dr. Rod Thornton, a King’s College London kutatója szerint ezek a manőverező műholdak elméletileg „vadász-gyilkos” eszközökké válhatnak, amelyek fizikai ütközéssel vagy pályamódosítással iktatják ki a célpontokat. Bowen hozzátette, hogy a kínaiak már demonstrálták az úgynevezett „űrvontató képességet”, amellyel egy jármű megközelíthet egy műholdat, befoghatja azt, és áthelyezheti egy másik pályára. Ez elméletileg pozitív fejlemény is lehetne, például az űrszemét eltávolítására, ugyanakkor a technológia kettős felhasználású, így működő műholdak kiiktatására is alkalmas.

A technológia másik oldala a hatalmas mennyiségű űrszemét keletkezésének veszélye. Dr. Mark Hilborne, az űrbiztonság szakértője rámutatott, hogy a közvetlen emelkedésű műholdelhárító rakétatesztek, mint amilyet Kína hajtott végre 2007-ben, hatalmas mennyiségű törmeléket hagynak maguk után, amely évtizedekig veszélyeztetheti a keringő eszközöket. Suess szerint a 2007-es tesztből származó törmelék még mindig pályán van és veszélyes. „Nem kell egy hatalmas fémdarabnak lennie ahhoz, hogy kárt okozzon, lehet egy apró műanyagdarab is, tekintve az orbitális sebességet, amiről beszélünk” – figyelmeztetett a kutató.

A nukleáris fenyegetés és a politikai jelzések

Thornton szerint Oroszország, bár űrfegyverekben és műholdakban lemaradásban lehet, ezt rakétakapacitással igyekszik kompenzálni. „Az oroszoknak vannak földi indítású rakétáik, amelyekkel az alacsony Föld körüli pályán lévő műholdakat támadhatják. Emellett rendelkeznek légi indítású műholdelhárító rakétákkal is, amelyeket repülőgépekről nagy magasságban indíthatnak” – mondta. Oroszország szemszögéből a NATO sokkal több és jobb műholddal rendelkezik, ezért fektettek be jelentős összegeket az ilyen típusú elhárító rendszerekbe, hogy „kiegyenlítsék a csatateret”.

Thornton egy kijózanító gondolatot is megosztott: „Végső megoldásként az oroszok nukleáris fegyvereket is indíthatnak az űrbe, ahol a nukleáris elektromágneses impulzus (EMP) minden nem megfelelően védett műholdat tönkretenne egy hatalmas területen.” A szakértők szerint azonban egy ilyen konfliktus csak akkor következne be, ha a földi hadviselés is eszkalálódna. Bowen szerint az űrben zajló események nem izoláltak, hanem a földi konfliktusok kiterjesztései.

Összességében az amerikai bejelentés inkább politikai jelzésértékű, mintsem technológiai áttörés. A szakértők szerint az Egyesült Államok azért kényszerül ilyen lépésekre, mert Kína az elmúlt 30 évben jelentősen modernizálta hadseregét és növelte űrbeli jelenlétét, ezzel sebezhetőbbé téve saját infrastruktúráját, ugyanakkor célpontokat is kínálva az amerikai haderő számára. A kialakult helyzet egyfajta instabil egyensúlyt teremtett, ahol a műholdak és a földi indítású lézerfegyverek egyaránt a stratégiai sakkjátszma részévé váltak. Thornton szerint egy esetleges űrkonfliktusban Oroszország lenne a „nagy nyertes”, mivel sokkal kevesebb műholddal rendelkezik, mint az Egyesült Államok vagy Kína, így kevésbé sebezhető az űrbeli infrastruktúrája.