Társult tagság felé közelít Kanada és az Európai Unió a stratégiai együttműködés jegyében

Kanada esetleges csatlakozása az Európai Unióhoz sokakban kérdéseket vetett fel, ahogy arról a BBC beszámolt. Bár az uniós alkotmányos szabályok földrajzi okokból kizárják a teljes jogú tagságot, a politikai párbeszéd mégis elindult a szorosabb együttműködés irányába. Mark Carney kanadai miniszterelnök az Európai Parlamentben tartott beszédében hangsúlyozta: „Kanadának és Európának a stratégiai autonómiánkat a stratégiai képességek teljes skáláján folytatott mély együttműködéssel kell biztosítania.”

A kanadai kormányfő Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének felvetésére reagált, amely Kanada társult taggá válását célozza. A két fél között már létezik egy átfogó kereskedelmi megállapodás, a Ceta, ám Carney szerint az energiaügyi, gazdasági biztonsági, nyersanyagellátási, oktatási, technológiai, valamint védelmi együttműködés elmélyítése mindkét fél számára kulcsfontosságú lenne. A kanadai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés célja nem egy harmadik szuperhatalom létrehozása vagy egy blokk kialakítása mások ellen.

Carney kijelentette: „Nem nullszaldós megállapodásokra törekszünk.” Ehelyett azt javasolta, hogy a hasonló gondolkodású nemzetek fogjanak össze egy újfajta multilaterális globális kormányzás létrehozása érdekében egy egyre turbulensebb világban, ahol egyesek szerint az erősebb joga érvényesül. Szerinte csak az összefogással és az izolacionizmus elutasításával lehet bezárni a kulcsfontosságú képességbeli hiányosságokat, megerősíteni a nemzeti szuverenitást és növelni a biztonságot.

Stratégiai autonómia és a nacionalizmus kihívásai

A miniszterelnök szavai egyben utalhattak az Európa-szerte közelgő választásokra és a kontinensen egyre erősödő nacionalista politikusokra is. Az olyan szlogenek, mint az „Olaszország az első”, a „Franciaország a franciáké” vagy a „Tegyük újra naggyá Lengyelországot”, visszhangozzák Donald Trump „Tegyük újra naggyá Amerikát” felhívását. Bár Carney beszéde reményteli és meleg hangvételű volt, az Európai Parlamentben pedig lelkes taps fogadta, az Atlanti-óceán túlpartján már korántsem volt ilyen pozitív a fogadtatás.

Szerdán Donald Trump amerikai elnök azonnal elutasította az EU-s társult tagságra vonatkozó javaslatot. Fenyegetőzött, hogy „nagyon súlyos vámokat” vet ki, ha a megállapodás megvalósulna, és figyelmeztetett, hogy akár „ellenséges cselekedetnek” is tekintheti azt. Paradox módon azonban az amerikai elnök akaratlanul is katalizátora lett ennek az EU-Kanada közeledésnek. Kanada és az EU hagyományosan az Egyesült Államokat tekinti első számú kereskedelmi partnerének és védelmi szövetségesének, ám Ottawa jelenleg egy eszkalálódó kereskedelmi „háborúban” áll a Fehér Házzal.

Kiszámíthatatlan szövetségesek és a jövő kilátásai

Mind Kanada, mind az Európai Unió sérelmezi, hogy Washington fegyverként használja a kereskedelmi vámokat. Emellett attól is tartanak, hogy a biztonság és védelem terén már nem támaszkodhatnak teljes mértékben az Egyesült Államokra. Kanada nincs egyedül ezzel az érzéssel: Japán és Dél-Korea is érdeklődést mutat az EU „ernyője” iránt, mivel aggasztja őket az USA kiszámíthatatlansága. Az EU eközben igyekszik diverzifikálni kapcsolatait, kereskedelmi megállapodásokat kötve például Indiával, Indonéziával és Japánnal.

Ugyanakkor nincs garancia arra, hogy Kanada társult tagsága valaha is megvalósul, vagy hogy mintául szolgálhatna más országoknak, például az Egyesült Királyságnak, amely a teljes tagság nélküli szorosabb kapcsolatokra törekszik. Bármilyen megállapodást az EU mind a 27 tagállamának jóvá kellene hagynia. Mivel nincs jogi precedens, a tárgyalások hosszúak lennének, és olyan érdekellentétek merülhetnek fel, mint például az acélvámok kérdése.

Májusban Németország javasolta, hogy Ukrajnát – amely teljes jogú tagságra törekszik – tegyék társult taggá, ám ezt más tagállamok elutasították. Egyes kormányok, köztük Franciaországé, el akarják kerülni, hogy a nem uniós tagok „túl jó” megállapodást kapjanak, attól tartva, hogy az euroszkeptikus erők ezt kihasználva a blokkból való kilépésre buzdíthatják a választókat. Végezetül a „társult tagság” egyelőre csak egy címke, de a Kína, az USA és Oroszország felől érkező kedvezőtlen szelek miatt az EU-nak egyre nagyobb nyomással kell szembenéznie, hogy rugalmasabbá váljon az oldalán állni kívánó országok befogadásában.