Cseh Gergő Bendegúz: a megfigyelőket is megfigyelték, így ők sok esetben egyszerre tettesek és áldozatok

Nem kell mindent elhinni egy diktatúra állambiztonsági szerveinek, az ügynökaktákat körültekintően kell értelmezni – mondta Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója az MTI érdeklődésére, annak apropóján, hogy november 4-étől nyilvános lesz több tízezer egykori ügynök neve.

A nyitottaktak.hu felületet szerdán a délelőtti óráktól kereshetik fel az érdeklődők, az oldalt aktiválásakor sajtónyilvános eseményen mutatják be az ÁBTL-ben.

A törvény szerint a számos titkosszolgálati irattípus közül négy lesz bárki számára ingyenesen hozzáférhető: a 6-os karton, a B (azaz beszervezési) -napló, a H (azaz hálózati) – adattár és a B (azaz beszervezési) -dossziék.

Ezek közül november 4-én délelőtt az első három válik hozzáférhetővé – mondta a főigazgató.

A 6-os karton a hálózati személy nyilvántartási lapja, amelynek első oldalán az ügynök személyazonosító adatai olvashatók, hátsó oldalán pedig az ügynöki tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb adatok.

A B-naplók a B (azaz beszervezési) – dossziék ügynökeinek nevét listázzák. Az 1970-es évektől mágnesszalagokon gyűjtött H-adattár szintén az ügynökök személyes adatait, fedőnevét rögzítette.

„Összesen mintegy 50-60 ezer ügynök neve, adatai kerülnek nyilvánosságra, az adathordozók között lehet átfedés – tette hozzá.”

A negyedik irattípus, amelyet a törvény szerint február 25-éig kell nyilvánosságra hoznia a levéltárnak, a B-dosszié.

Az előző háromtól eltérően ez már nem csupán néhány szikár adatot rögzít, hanem 20-50 vagy akár több száz oldalas dokumentum, amely a tartótiszt szemszögéből részletesen tartalmazza az egész ügynöki életutat.

Összesen több mint kilencezer B-dosszié kerül nyilvánosságra február 25-éig – ismertette a szakember.

Elmondta, már számos kérés érkezett a levéltárhoz, hogy ne tegyen közzé bizonyos adatokat, ám a törvény erre nem ad lehetőséget. Ugyanakkor az érintettek úgynevezett helyesbítést fűzhetnek a levéltári irathoz.

Előadhatják „saját verziójukat”, például, hogy az állambiztonsági irat tartalmával ellentétben nem hazafias indíttatásból, hanem zsarolás hatására lettek ügynökök – jegyezte meg Cseh Gergő Bendegúz.

Arra a felvetésre, mennyire hitelesek a nyilvánosságra kerülő iratok, a szakember hangsúlyozta: nem minden esetben feltétlenül valós az állambiztonsági iratok tartalma és egészen biztosan nagyon hiányosak.

Nem kell mindent elhinni az állambiztonsági szerveknek és irataiknak! – figyelmeztetett a főigazgató.

A levéltáros feladata, hogy torzításmentesen megőrizze és minél hozzáférhetőbbé, rendszerezettebbé, kereshetőbbé tegye az utókor számára a múlt iratait.

A történeti valóság rekonstruálásának azonban csak az egyik szelete a hivatalos dokumentumok vizsgálata, azon kívül más forrásokat, nézőpontokat is meg kell vizsgálni, és mindezt kritikusan összevetni, ami már történészi feladat – közölte Cseh Gergő Bendegúz.

A társadalom jelentős része családi vagy szűkebb-tágabb ismeretségi körében, lakókörnyezetében, munkahelyi vagy más kapcsolatrendszereiben felfedezheti majd a november 4-étől nyilvánosan beazonosítható több tízezer egykori ügynök valamelyikét.

Az iratnyilvánosság társadalmi következményeinek kezeléséhez pedig a levéltárosokon kívül más szakmák segítségére is szükség lesz – fűzte hozzá.

A levéltár segít a közzétett iratok értelmezésében, megértésében, ám az érzelmi, erkölcsi feldolgozáshoz már mentálhigiénés szakemberek is szükségesek, továbbá sokat segíthet azoknak a tapasztalata, beszámolója, akik az iratokban rögzített eseményeket egykor átélték megfigyeltként vagy a másik oldalon ügynökként, tartótisztként – figyelmeztetett a főigazgató.

A 20. századi Magyarországon egy életút sok kanyart tartalmazhatott. Nem ritka, hogy valaki lelkes kommunista volt a világháború után, ám a Rákosi-rendszerből kiábrándulva 1956-ban forradalmárrá lett, utána az állambiztonság épp ezzel zsarolva beszervezte, egy idő után pedig ellenzékiként megfigyelte.

Az áldozati és tettesi szerepek nem mindig egyértelműek, főleg egy diktatúrában. A megfigyelőket is megfigyelték, így ők sok esetben egyszerre tettesek és áldozatok.

Nem beszélve arról, hogy a beszervezés gyakran durva zsarolással történt, így mielőtt az ügynök másokat a rendszer áldozatává tett, már maga is áldozattá vált.

A diktatúra így működött – jegyezte meg Cseh Gergő Bendegúz.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az állambiztonsági iratok jelentős része hiányzik.

Becslések szerint mintegy 150 ezer ügynököt foglalkoztathatott összesen a Rákosi- és a Kádár-rendszer, ám csupán valamivel több mint egyharmaduk neve ismert. Részletes, érdemi információ, például B-dosszié pedig csak mintegy 10 százalékukról van.

„A legnagyobb iratveszteség 1956-ban történt, sok megyében a felkelők megostromolták az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) központjait és az irattárakat is feldúlták, majd a forradalom leverése után visszatérő állambiztonságiak is nagyarányú iratmegsemmisítésbe kezdtek.”

Az 1960-as évek elején a legnagyobb koncepciós perek iratait semmisítették meg, aminek az lehetett az oka, hogy az akkori politikai elit számos tagja azokban a perekben közreműködőként vagy elítéltként részt vett – mondta a főigazgató.

Az 1970-es évek állambiztonsági irataiban azért keletkeztek óriási hiányok, mert tartótisztek a rendszerváltáskor vagy zsarolási potenciált láttak egyes náluk lévő iratokban és azért vitték magukkal, vagy éppen az ügynökeiket akarták védeni az iratok megsemmisítésével.

„A rendszerváltásoknak pedig szinte természetes velejárója, hogy a távozó elit különböző szintjein igyekeznek eltüntetni a kompromittáló iratokat.”

Ráadásul az állambiztonság már az 1980-as évek közepétől figyelte és tudhatta, kiből lehet „fontos ember” egy rendszerváltás után és ennek megfelelően is kezelte – fejtette ki Cseh Gergő Bendegúz.