Huszonöt év után is élnek a 9/11-es összeesküvés-elméletek

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások, amelyeket világszerte csak 9/11-ként emlegetnek, a történelem legsúlyosabb ilyen jellegű eseményei közé tartoznak, és a Deutsche Welle beszámolója szerint huszonöt évvel a tragédia után, bár az eseményeket alaposan kivizsgálták és elemezték, sokan még mindig hisznek azokban az összeesküvés-elméletekben, amelyek a támadások körül keringenek.

2001. szeptember 11-én az al-Kaida iszlamista terrorszervezet négy utasszállító repülőgépet térített el. Kettőt a New York-i World Trade Center ikertornyaiba vezettek, egy harmadik a Pentagonba, az amerikai védelmi minisztérium központjába csapódott Washington közelében. A negyedik gép, amely vélhetően a washingtoni Capitoliumot vette célba, az utasok hősies közbelépése miatt egy pennsylvaniai mezőn zuhant le. A támadásokban közel 3000 ember vesztette életét, és ezrek sérültek meg. Az esemény nemcsak a terrorizmus elleni küzdelemben hozott drasztikus változást, hanem az összeesküvés-elméletek terjedésében is fordulópontot jelentett.

Claus Oberhauser történész szerint a 9/11 olyan társadalmi vitákat és biztonsági kihívásokat indított el, amelyekkel korábban senkinek sem kellett foglalkoznia. Daniel Jolley, a Nottinghami Egyetem szociálpszichológusa szerint az ilyen horderejű események szinte törvényszerűen vonzzák a spekulációkat, mivel az emberek nehezen fogadják el, hogy a világ leghatalmasabb országa ennyire sebezhetőnek bizonyult. Sokan a mai napig keresik a választ arra, hogyan érhette ilyen váratlanul a támadás az Egyesült Államokat, és egyesek szerint az összeesküvés-narratívák kínálnak erre választ.

Egy 2023-as YouGov-felmérés szerint az amerikaiak 20 százaléka még mindig úgy véli, hogy az amerikai kormányzatnak köze volt a támadásokhoz. Jolley szerint ez a bizalmatlanság a hatalmi intézményekkel szemben mélyen gyökerezik. Az egyik legkitartóbb mítosz szerint az ikertornyokat nem a repülőgépek, hanem irányított robbantások döntötték romba. Bár a tudományos vizsgálatok, köztük a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) elemzései egyértelműen bizonyították, hogy a repülőgépek becsapódása és az azt követő tűz okozta az épületek összeomlását, a tévhitek a közösségi médiában továbbra is terjednek.

A NIST mellett más intézmények, például a Massachusetts Institute of Technology (MIT) vagy a Weidlinger Associates tanácsadó cég is hasonló következtetésre jutott. A szakértők szerint a „vízszintes füstfelhők” látványa, amelyet egyesek robbantásként értelmeznek, valójában a szerkezeti összeomlás természetes velejárója volt. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy robbanóanyagokat találtak volna a helyszínen.

A pszichológiai háttérről szólva a szakértők kiemelik: az embereknek szükségük van a kontrollérzetre és a biztonságra. Amikor egy váratlan, sokkoló esemény történik, a tudásunkban keletkező űrt sokan összeesküvés-elméletekkel próbálják kitölteni. Karen Douglas, a Kenti Egyetem szociálpszichológusa hangsúlyozza, hogy megfelelő körülmények között bárki hajlamos lehet hinni ezekben a narratívákban, különösen, ha az illető élete során egyéb nehézségekkel vagy szorongással küzd.

Jolley szerint a folyamat nem egyik napról a másikra történik. Gyakran egy hosszabb élettapasztalati út vezet el a világba vetett bizalom elvesztéséig. A szorongóbb személyiségtípusok hajlamosabbak lehetnek az ilyen elméletek befogadására, mivel azok látszólagos rendet és magyarázatot kínálnak a káoszban.

A közösségi platformok – mint a Facebook, Instagram, WhatsApp, Telegram és YouTube – felgyorsították a hamis információk terjedését. A felhasználók könnyen „nyúl üregébe” eshetnek, ahol az algoritmusok révén egyik linkről a másikra kattintva mélyebbre süllyednek a dezinformációk világában. Ez a folyamat nemcsak a kormányzatba vetett bizalmat rombolja, hanem társadalmi elszigetelődéshez is vezethet.

Az összeesküvés-elméletek veszélyessége abban rejlik, hogy gyakran keverik a valóságot a félretájékoztatással, így nehéz őket cáfolni. Douglas szerint ezek a narratívák történelmileg is összefonódtak az előítéletekkel, a népirtással és a szélsőséges viselkedésformákkal. Különösen aggasztó, hogy a 9/11-es elméletek gyakran antiszemita felhangokat kapnak, ahol a zsidó közösségeket vádolják a világuralomra törekvéssel, minden valós bizonyíték nélkül.

Jolley rámutatott, hogy bizonyos csoportok – köztük zsidók, muszlimok és az LMBTQ+ közösség tagjai – gyakran válnak bűnbakká olyan eseményeknél, amelyekhez semmi közük. A történelem során a zsidóság gyakran volt összeesküvés-mítoszok célpontja, és ez a tendencia napjainkban is megfigyelhető. Németországban például a 2019-es hallei támadás elkövetője is antiszemita összeesküvés-elméleteket osztott meg az interneten, mielőtt fegyveres támadást hajtott végre.

Az összeesküvés-elméletek hatása nem korlátozódik a múltra; befolyásolják a jelenlegi társadalmi viselkedést is, legyen szó egészségügyi kockázatokról, klímatagadásról vagy a QAnon mozgalomhoz hasonló jelenségekről. A dezinformációk terjedése komoly kihívást jelent a demokratikus intézmények számára.

Németországban olyan szervezetek, mint az Amadeu Antonio Alapítvány vagy a Szövetségi Politikai Oktatási Központ (bpb), útmutatást adnak ahhoz, hogyan kezeljük azokat a családtagokat vagy barátokat, akik összeesküvés-elméletek hatása alá kerültek. A legfontosabb tanácsok közé tartozik a higgadt kommunikáció, a közös tényfeltárás, valamint az antiszemitizmus és a rasszizmus határozott elutasítása.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a társadalomnak vissza kell térnie a tények és a tudomány iránti bizalomhoz. A kritikus gondolkodás fejlesztése és a források ellenőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben ellenállóbbak legyünk a manipulatív narratívákkal szemben. A 9/11 emlékezete így nemcsak a gyászról, hanem a közös valóságunk megvédéséről is szól.

A folyamatos tájékoztatás és a tényellenőrzés kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a társadalom képes legyen kiszűrni a hamis állításokat. A szakértők szerint a párbeszéd fenntartása azokkal, akik eltévedtek az összeesküvés-elméletek világában, nehéz, de szükséges feladat a társadalmi kohézió megőrzése érdekében.

A technológiai fejlődés és a közösségi média térnyerése új kihívásokat hozott, amelyekre a szabályozó hatóságok és a platformok üzemeltetői még mindig keresik a megfelelő válaszokat. A dezinformáció elleni küzdelem nemcsak technikai, hanem oktatási kérdés is.

A 9/11-hez kapcsolódó összeesküvés-elméletek fennmaradása emlékeztet minket arra, hogy a traumák feldolgozása hosszú folyamat, amely során a tények és az érzelmek gyakran ütköznek egymással. A tudományos konszenzus és a hiteles források védelme alapvető fontosságú a közbeszéd tisztasága érdekében.

Összességében a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a bizalmatlanság légköre táptalajt biztosít a szélsőséges nézeteknek. A társadalmi párbeszédnek a tényeken kell alapulnia, hogy elkerülhető legyen a további polarizáció és a dezinformációk okozta károk.

A jövőben a digitális írástudás fejlesztése és a forráskritika oktatása még nagyobb hangsúlyt kaphat, hogy a társadalom képes legyen ellenállni a manipulatív narratíváknak, amelyek a 9/11-hez hasonló tragédiákat használják fel saját céljaik elérésére.