Az mabra beszámolója szerint a szorongás az egész testre kiterjedő, olykor rendkívül intenzív állapot, amelynek ugyanakkor fontos evolúciós funkciója van. Caroline Erkers, okleveles pszichológus és a Svea KBT ügyvezető igazgatója rámutat, hogy a szorongás egykor a túlélésünket szolgálta, ám napjainkban gyakran társas helyzetekben vagy önmagát gerjesztő aggodalmak formájában jelentkezik, így a szervezet vészjelzése aránytalanul naggyá válik a kiváltó eseményhez képest.
A szorongás egyfajta erős riasztás, amely fizikai tünetekben is megnyilvánul: szapora szívverés, izzadás, légzési nehezítettség vagy mellkasi nyomás kísérheti. Súlyosabb esetekben pánikroham is kialakulhat, amelyet az érintettek gyakran szívrohamhoz hasonlítanak, ami miatt sokan sürgősségi ellátást vesznek igénybe, noha a háttérben nem szervi elváltozás áll.
Az enyhe szorongás az élet természetes része, és a negatív érzelmeknek is megvan a maguk szerepe a mindennapokban. A probléma akkor kezdődik, amikor az egyén további aggodalmaskodó gondolatokkal táplálja a szorongást, ami így kontrollálhatatlanná válhat. A szakértő szerint ezért elengedhetetlen, hogy az érintettek rendelkezzenek olyan eszközökkel, amelyekkel kezelni tudják ezeket a hullámokat.
Az első módszer a küzdelem feladása. Minél inkább azt hajtogatjuk magunkban, hogy „nem érezhetem így magam”, annál félelmetesebbé válik az állapot. Helyette érdemes elfogadni: „Rendben, most szorongok. Ez kellemetlen, de nem veszélyes.”
Másodszor, a figyelem áthelyezése kulcsfontosságú. A szorongás a jövőbe rángat minket, a „mi lenne, ha” típusú gondolatokkal. Ehelyett érdemes a jelenre koncentrálni: menjünk ki a szabadba, érezzük a lábunkat a talajon, figyeljük meg a környezetünk hangjait és látványát. Ez segít az agynak visszatérni a valóságba.
Harmadszor, ne engedelmeskedjünk a szorongás parancsainak. Hosszú távon az a legfontosabb, hogy folytassuk a számunkra fontos tevékenységeket, még akkor is, ha a szorongás jelen van. Ha mindig elkerüljük a kellemetlen helyzeteket, az agyunk azt tanulja meg, hogy azok valóban veszélyesek. A cél nem a szorongás teljes megszüntetése, hanem annak elérése, hogy az kevesebb hatalmat gyakoroljon a döntéseink felett.
A szorongást szinte bármi kiválthatja, de gyakran arról van szó, hogy a dolgok nem az elvárásaink szerint alakulnak, vagy félreértelmezünk bizonyos helyzeteket. Egy üzenetet haragnak, egy találkozót kudarcnak vélhetünk. Mivel ezek a gondolatok és értelmezések bennünk születnek, lehetőségünk van azokat korrigálni.
Amikor szorongunk, a figyelmünk a racionális, elülső agyterületről a hátsó, érzelmi és félelemközpontú területekre tevődik át, ami gátolja a cselekvést. Ezért az első lépés a szorongás intenzitásának csökkentése, hogy újra konstruktívan tudjunk cselekedni.
Ha valaki úgy érzi, hogy a szorongás már az élete részévé vált, korlátozza a mindennapjait, vagy az energiáit teljesen felemészti, érdemes szakember segítségét kérni, még mielőtt a helyzet eszkalálódna. A korai segítségkérés sok esetben megakadályozhatja a panaszok elmélyülését.
A szakértő szerint a szorongás kezelése egy folyamat, amely során megtanuljuk, hogyan ne váljunk a saját gondolataink foglyává. A tudatosság és a megfelelő technikák alkalmazása segíthet abban, hogy a szorongás ne vegye át az irányítást a mindennapi életünk felett.
A pszichológiai munka során gyakran találkoznak olyan esetekkel, ahol a páciensek úgy érzik, a szorongásuk teljesen lebénítja őket. A cél ilyenkor az, hogy a szorongás szintjét a kezelhető tartományba hozzák, ahol már képesek vagyunk újra racionális döntéseket hozni.
A szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy a szorongás nem feltétlenül jelenti azt, hogy valami „elromlott” bennünk. Sokkal inkább egy jelzőrendszer, amely túlérzékennyé vált, és amelyet újra be kell kalibrálni a jelen valóságához.
A mindennapi életben a stressz és a szorongás gyakran összefonódik, de fontos különbséget tenni a kettő között. Míg a stressz általában egy külső tényezőre adott válasz, a szorongás gyakran belső, önmagát tápláló folyamat.
A szakember hangsúlyozza, hogy a szorongás elleni küzdelemben a türelem és az önmagunkkal szembeni kedvesség is elengedhetetlen. Nem várhatjuk el, hogy egyik napról a másikra megszűnjenek a negatív érzések.
A szorongás kezelése során a legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy az állapotunk meghatározza az identitásunkat. Mi nem a szorongásunk vagyunk, hanem egy ember, aki éppen szorongást él át.
A szakértő szerint a szorongás elleni küzdelemben a közösségi támogatás is sokat segíthet. Beszélni az érzéseinkről, megosztani a terheinket másokkal, csökkentheti az elszigeteltség érzését, ami gyakran kíséri a szorongást.
Végezetül, a szorongás kezelése nem egy egyszeri feladat, hanem egy életen át tartó tanulási folyamat, amely során egyre jobban megismerjük önmagunkat és a saját reakcióinkat a világ kihívásaira.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.