Az 1989-ben a norvég partok közelében elsüllyedt Komszomolec atom-tengeralattjáró ügyében a BBC korábban részletesen beszámolt arról, hogy a roncs egyfajta ketyegő időzített bombaként veszélyezteti a környezetet. A tragédia óta eltelt évtizedekben a szakértők folyamatosan figyelmeztetnek a fedélzeten maradt nukleáris fegyverek és a reaktor okozta potenciális szennyezés kockázataira, amelyek a tengeri élővilágot és a halászati területeket is érinthetik.
A Komszomolec egykor a szovjet haditechnika csúcsát képviselte, amelyet a NATO is különleges, nagy hatótávolságú támadó egységként tartott számon. Képességei révén olyan mélységekben is képes volt operálni, amelyre a nyugati flotta tengeralattjárói nem voltak felkészítve. A végzetes tűzeset 1989. április 7-én történt, amelynek következtében a 69 fős legénységből 42-en életüket vesztették, a hajó pedig az óceán fenekére süllyedt. A mentési kísérletek során egy menekülőkapszula is a felszínre emelkedett, ám a benne rekedt tengerészek közül csak egyetlen ember tudott kimenekülni, mielőtt az megtelt volna vízzel.
A roncs jelenleg körülbelül 1,6 kilométeres mélységben fekszik. A becsapódáskor keletkezett robbanás súlyosan megrongálta a titánból készült nyomásálló testet, lehetővé téve, hogy a tengervíz közvetlenül érintkezésbe kerüljön a nukleáris torpedókkal. A kutatók szerint a hajótest egyes részei az ütközés erejétől úgy törtek össze, mint az üveg, ami tovább növelte a radioaktív szivárgás esélyét a környező vizekben.
A kilencvenes évek elején a szakértők megosztottak voltak a teendőket illetően. Igor Spassky, a Rubin Intézet tudósa már 1993-ban figyelmeztetett: „Egy évtizeden belül a hajón lévő két nukleáris robbanófej teljesen korrodálódik a sós víz okozta elektrokémiai reakció következtében, és a rendkívül mérgező plutónium kiszabadul a sérült torpedókból a környezetbe”. Bár akkoriban sokan tartottak a halászati területek szennyeződésétől, egy nemzetközi kutatócsoport 1993-ban arra a következtetésre jutott, hogy a közvetlen veszély mértéke korlátozott.
A kockázatok csökkentése érdekében 1995 és 1996 között mérnöki beavatkozásokat hajtottak végre, amelyek során lezárták a hajótest repedéseit és a torpedócsöveket. Azonban a norvég kormány vizsgálatai később rámutattak, hogy a szigetelés csak korlátozott ideig, nagyjából 30 évig volt hatékony, így a probléma mára ismét aktuálissá vált, különösen a reaktor állapotának romlása miatt.
A 2026 márciusában közzétett legfrissebb jelentés szerint, bár a torpedók egyelőre zártak, a reaktor állapota folyamatosan romlik. A Norvég Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatóság (DSA) megfigyelései alapján a roncsból időszakosan radioaktív anyagok szivárognak. Ingar Amundsen, a hatóság nemzetközi biztonsági osztályának vezetője szerint a kibocsátás jelenleg nem éri el a környezetre káros mértéket, de a helyzet bármikor változhat.
A szakértők szerint a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy a nukleáris fűtőanyag közvetlen kapcsolatban áll a tengervízzel. Hans Kristensen, az Amerikai Tudósok Szövetségének munkatársa hangsúlyozza, hogy a korróziós folyamatok és a tengeráramlatok változása kiszámíthatatlanná teszi a radioaktív anyagok terjedését. Mivel a plutónium felezési ideje 24 000 év, a roncs hosszú távon is potenciális veszélyforrás marad.
A jelenlegi mélységi viszonyok – közel 1700 méter – rendkívül megnehezítik a további beavatkozásokat. Jelenleg nincsenek konkrét tervek a roncs kiemelésére vagy további szigetelésére, mivel a technikai kihívások és a költségek aránytalanul magasak lennének. A tudományos közösség azonban egyetért abban, hogy a roncs állapotának rendszeres monitorozása elengedhetetlen a jövőbeli kockázatok felméréséhez.
A tragédia emlékeztet arra, hogy a hidegháborús fegyverkezési verseny öröksége még évtizedekkel később is súlyos környezeti terhet róhat a bolygóra. A Komszomolec esete nem csupán technikai katasztrófa, hanem egy folyamatosan zajló környezetvédelmi kísérlet is, amelynek kimenetele a tengeri élővilág és az emberi biztonság szempontjából is kritikus jelentőségű.
A szakértők szerint a további kutatásoknak a korróziós folyamatok mechanizmusaira kellene összpontosítaniuk, hogy pontosabb képet kapjunk a jövőbeli szivárgások esélyeiről. A jelenlegi helyzetben a legfontosabb a folyamatos megfigyelés, mivel a roncs szerkezeti integritása az idő múlásával tovább gyengülhet.
A Komszomolec esete rávilágít arra, hogy a tengerfenéken nyugvó nukleáris roncsok kezelése globális kihívást jelent, amelyhez nemzetközi összefogásra és hosszú távú stratégiákra van szükség a környezeti katasztrófák megelőzése érdekében.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
