Az SA beszámolója szerint az öregedés talán mégsem gyakorol akkora hatást a tesztoszteronszintre, mint azt korábban gondolták. Bár a szakirodalom szerint a férfiaknál 35 éves kor körül megkezdődik a nemi hormon szintjének fokozatos csökkenése, egy új elemzés rámutatott, hogy létezik egy gyakran figyelmen kívül hagyott tényező, amely sokkal meghatározóbb lehet: ez pedig nem más, mint a testzsír eloszlása.
A zsigeri zsír szerepe a hormonháztartásban
A Journal of the Endocrine Society folyóiratban megjelent tanulmány szerint a zsigeri zsír, vagyis a hasüregben, a belső szervek körül felhalmozódó zsírszövet a tesztoszteronszint elnyomásának legpontosabb anyagcsere-meghatározója. Ez a típusú zsírszövet körülveszi az olyan létfontosságú szerveket, mint a máj, a gyomor és a belek, és mivel számos tesztoszteronreceptorral rendelkezik, különösen érzékenyen reagál a keringő hormonra.
A kutatók közel 5000, 20 és 59 év közötti amerikai férfi egészségügyi adatait vizsgálták meg. Az eredmények azt mutatták, hogy a zsigeri zsír jelenléte szoros összefüggésben áll a tesztoszteronszint csökkenésével. Ebben a korosztályban a hasi zsír lényegesen nagyobb mértékben befolyásolta a hormonszinteket, mint a kronológiai életkor. Miután a kutatók korrigálták az adatokat a zsír eloszlása szerint, az életkor már csak csekély összefüggést mutatott a hormonértékekkel.
A korábbi kutatások is alátámasztják az eredményeket
Karl Friedl és Adam Potter, az amerikai hadsereg környezet-egészségügyi kutatóintézetének fiziológusai arra a következtetésre jutottak, hogy a mélyen fekvő hasi zsírnak kellene lennie a tesztoszteronhiány elsődleges összefüggő tényezőjének. Korábbi vizsgálatok is hasonló eredményre jutottak: egy 2007-es, 1667 férfit vizsgáló tanulmány szerint 4-5 BMI-pont növekedése nagyjából 10 évnyi öregedésnek megfelelő tesztoszteronszint-csökkenéssel járt.
Hasonló következtetésekre jutott egy 2013-as kutatás is, amely 1382 férfit követett nyomon öt éven keresztül. A szerzők szerint az életkorral összefüggő tesztoszteroncsökkenés nem elkerülhetetlen, hanem sokkal inkább a dohányzási szokásokkal, valamint az általános egészségi állapottal, különösen az elhízással és a depresszióval magyarázható.
Miért problémás a BMI használata?
Bár a testtömegindex (BMI) és a derékbőség a leggyakrabban használt mérőszámok, ezek nem feltétlenül tükrözik pontosan a kardiometabolikus egészséget. Két azonos BMI-vel rendelkező férfi tesztoszteronszintje között jelentős különbségek lehetnek. Egy fiatal, egészséges testsúlyú férfi is rendelkezhet magas arányú rejtett zsigeri zsírral, ami negatívan befolyásolhatja a hormontermelését, míg egy idősebb, izmosabb, de alacsonyabb zsigeri zsírtartalmú férfit a BMI-je alapján tévesen sorolhatnak a magas kockázatú csoportba.
A kutatók szerint a zsigeri zsír inzulinrezisztenciát okozhat, ami gátolhatja a herékben a koleszterin tesztoszteronná történő átalakulását. Emellett a zsigeri zsír gyulladásos folyamatokat is serkenthet, amelyek megzavarhatják a hormonális jelátvitelt, és növelhetik a tesztoszteron ösztradiollá történő konverzióját.
Új irányok a terápiában
A szakértők hangsúlyozzák: „A jelenlegi irányelvek megfelelően ismerik el az elhízást a tesztoszteronhiány kockázati tényezőjeként, de eredményeink arra utalnak, hogy a zsíreloszlás, különösen a zsigeri elhízás, a teljes testtömegen túl további információkkal szolgálhat”. Ez azt jelenti, hogy a zsigeri zsírt csökkentő beavatkozások – akár életmódváltással, akár gyógyszeres kezeléssel – közvetlenebb megoldást jelenthetnek a tesztoszteronhiányra, mint a hormonpótló kezelések önmagukban. A kutatók szerint a hormonpótlás megkezdése előtt mindenképpen érdemes lenne feltérképezni a páciens zsírprofilját és a metabolikus tényezőket.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
