Fegyverkezésre és infrastruktúrára költi az ukrajnai háborúból származó bevételeit Észak-Korea

Kim Dzsongun észak-koreai vezető azokat a jelentős pénzösszegeket, amelyeket csapatai az ukrajnai harcokban való részvételért kaptak, olyan nagyszabású projektek finanszírozására fordítja, amelyek korábban elérhetetlenek voltak az ország számára. A dél-koreai hírszerzés májusi becslései alapján Phenjan az elmúlt három évben legalább 7,7 milliárd dollár (kb. 2900 milliárd forint) értékű pénzügyi támogatást és gazdasági előnyt kapott Oroszországtól a háborús erőfeszítésekhez nyújtott katonai segítségért cserébe, de ez az összeg akár a 14 milliárd dollárt (kb. 5300 milliárd forint) is elérheti. Ez különösen nagy tétel, ha figyelembe vesszük, hogy Észak-Korea 2024-es GDP-je 26,6 milliárd dollár (kb. 10 000 milliárd forint) volt.

A bevételek egy részét a 2024 januárjában bejelentett, úgynevezett „20×10-es regionális fejlesztési politika” keretében használják fel. A program célja, hogy a következő tíz évben évente húsz regionális városban építsenek modern ipari létesítményeket, ezzel javítva a Phenjanon kívüli lakosság életszínvonalát. Bár a szakértők szerint több civil program is körvonalazódik, ezek többsége vélhetően a fővárosban élő elit érdekeit szolgálja, miközben az ország belső területei továbbra is elmaradottabbak maradhatnak.

Martyn Williams, a washingtoni Stimson Center Korea-programjának vezető kutatója szerint az Oroszországgal kötött szövetség előtt az infrastruktúra állapota a gazdasági félrekezelés és a szankciók miatt kifejezetten rossz volt. A nemzetközi konszenzus felbomlása az ENSZ Biztonsági Tanácsában, valamint a Kínával és Oroszországgal megújult kereskedelmi kapcsolatok azonban új lendületet adtak a folyamatoknak. Jelenleg több nagyszabású program zajlik gyárak és kórházak építésére, új lakónegyedek fejlesztésére, valamint a vidéki lakhatási körülmények javítására, amelyeket a rezsim a gazdaság több szektorának modernizációjával kíván kiegészíteni.

A szakértő ugyanakkor rámutatott a strukturális nehézségekre is: bár az építkezések látványosak, a fenntarthatóság kérdéses. Példaként említette a központi Phenjanban felépült nagy kórházat, amely hosszú ideig üresen állt, mivel hiányoztak a működtetéséhez szükséges gyógyszerek és orvosi berendezések. A rendszer sikere azon múlik, képesek lesznek-e a megépített létesítményeket hosszú távon is üzemeltetni, vagy azok csupán kirakatberuházások maradnak a nemzetközi közvélemény és a belső propaganda számára.

A Deutsche Welle beszámolója szerint a pénzügyi bevételek jelentős hányada közvetlenül a hadsereghez vándorol. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) a közelmúltban azonosított egy új urándúsító létesítményt a Jongbjoni Nukleáris Komplexumban, amely becslések szerint évente 85 kilogramm fegyverminőségű, erősen dúsított urán előállítására képes, ami négy nukleáris robbanófej gyártásához elegendő. Emellett műholdfelvételek tanúskodnak arról, hogy az ország bővíti a nyugati parti Nampo és a keleti parti Cshongdzsin kikötőjét, hogy azok képesek legyenek fogadni az új generációs hadihajókat.

Kim Dzsongun nemrég részt vett a Vonszanban átadott, 5000 tonnás Kang Kon romboló hadrendbe állítási ünnepségén. A vezető állítása szerint a hajó képes nukleáris fegyverek indítására, és alkalmas arra, hogy „halálos ellencsapást mérjen az ellenségekre”. Ez a fejlesztés is jelzi, hogy a rezsim a megszerzett forrásokat elsősorban elrettentő erejének növelésére használja fel.

A harmadik fő beruházási terület az utak, hidak és kikötők fejlesztése. Ez az infrastruktúra a nemzetközi szankciók évei alatt stagnált, ám ma már elengedhetetlen a csapatok Oroszországba történő szállításához, valamint az orosz technológiai és energiaimport fogadásához. A közelmúltban megnyitott, Tumen folyón átívelő közúti híd a két ország közötti stratégiai partnerség szimbóluma, amely megkönnyíti a teherforgalmat és csökkenti a szankciók hatását, miközben a határ menti logisztikai központok kiépítése is gőzerővel zajlik.

Marcus Noland, a Peterson Institute for International Economics ügyvezető alelnöke szerint, bár Phenjan és a kínai határ menti városok gazdaságilag fellendültek, az ország belső területei továbbra is stagnálnak. A szakértő figyelmeztetett: amennyiben az ukrajnai konfliktus véget ér, és a háborúhoz köthető bevételek elapadnak, az észak-koreai rezsim komoly gazdasági kihívásokkal nézhet szembe, ami társadalmi elégedetlenséget is szülhet a megemelkedett elvárások időszakát követően. A rendszer számára a békés átmenet kezelése a jövő egyik legnehezebb feladata lehet, különösen akkor, ha a gazdasági növekedés kizárólag a háborús konjunktúrára épül.