A nepáli és tibeti térségben augusztus végén bekövetkezett pusztító áradás, amely több száz ember életét követelte, ismét ráirányította a figyelmet a magashegyi régiók sérülékenységére. A katasztrófát egy hatalmas kőzetomlás váltotta ki, ami azonnal felveti a kérdést: vajon az Alpokban is számítani kell-e hasonló mértékű természeti csapásra? A szakértők szerint bár a földrajzi és topográfiai különbségek jelentősek, a klímaváltozás hatásai miatt a kockázatok az európai hegyvidéken is érezhetően növekednek.
A kutatók párhuzamot vonnak a 2025. május 28-án történt svájci eseményekkel, amikor a Kis-Nesthornnál a Birch-gleccser egy jelentős része leszakadt. A folyamatot megelőzően több kőzetomlás érte a jeget, ami fokozatosan növelte a nyomást, végül több mint kilencmillió köbméter szikla és jég zúdult a völgybe, szinte teljesen betemetve Blatten hegyi falut. A himalájai katasztrófa azonban más mechanizmus szerint zajlott: ott a 7227 méter magas Langtang Lirung északi lejtőjén történt kőzetomlás indította el a végzetes láncreakciót.
Holger Frey, a Zürichi Egyetem gleccser- és permafroszt-szakértője szerint a határvidéken hatalmas mennyiségű kőzet szakadt le, amely magával sodorta a gleccserjeget, majd a folyóvízzel és az üledékben tárolt vízzel keveredve elképzelhetetlenül nagy árhullámmá duzzadt. A szakértő hangsúlyozza, hogy a folyamat pontos lefolyása még vizsgálat tárgyát képezi, mivel a jég olvadása önmagában nem feltétlenül magyarázza a felszabaduló víztömeget, így a kőzetrétegekben tárolt víz szerepe is kulcsfontosságú lehetett a pusztítás mértékében.
A szakemberek rámutatnak, hogy a gleccseromlást követően a Blattenre zúdult törmelékhegy egyes részei elérték a 100 méteres magasságot is. Bár a helyszínen dolgozó geológusok szerint az anyag jelenleg stabil, a helyzet bármikor megváltozhat. A himalájai katasztrófa pontos okai még nem teljesen tisztázottak, és bár a kőzetomlás során felszabaduló hatalmas erők a jég egy részét vízzé alakíthatták, ez a mennyiség önmagában kérdéses. Nincsenek arra utaló jelek, hogy egy gleccsertó kitörése járult volna hozzá a vízmennyiség növekedéséhez.
A Tagesschau beszámolója szerint az Alpok és a Himalája közötti alapvető különbség a völgyek formájában rejlik. A Himalájában hosszabb, meredekebb és szűkebb völgyek találhatók, amelyek felerősítették az árhullám pusztító erejét, lehetővé téve, hogy az több mint 100 kilométeren keresztül romboljon. Ezzel szemben az alpesi régióban a hasonló mértékű katasztrófa valószínűsége alacsonyabb, de nem zárható ki teljesen. A permafroszt lassú olvadása miatt a hegyoldalak instabillá válnak, ami növeli a kőzetomlások gyakoriságát, veszélyeztetve a túrázókat és a völgyekben élőket.
A szakértők szerint a jövőben a gleccserekből származó olvadékvíz felgyülemlése, majd a természetes gátak átszakadása is okozhat hirtelen árhullámokat. Különösen veszélyes lehet a helyzet, ha a törmelék vagy a víz ember alkotta víztározókba érkezik, ahogy az 1963-ban az észak-olaszországi Vajont-völgyben történt. Akkor egy egész hegyoldal omlott a stúdió fölötti tározóba, ami egy hatalmas árhullámot indított el, több falut elpusztítva és mintegy 2000 ember életét követelve.
Markus Aufleger, az Innsbrucki Egyetem vízügyi professzora szerint a himalájai események figyelmeztető jelzésként szolgálnak a mérnökök számára. A klímaváltozás miatt a jövőben gyakoribbá váló kőzet- és gleccseromlások miatt a gátak és egyéb védművek tervezésénél a korábbiaktól eltérő, rugalmasabb szemléletre van szükség. A szakember szerint a gátak ellenálló képességét, azaz a rezilienciát kell növelni, felkészülve olyan extrém eseményekre is, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottak.
Bár a teljes körű védelem a hegyvidéki völgyekben nem garantálható, egyszerűbb műszaki megoldások, például a gátak tetején elhelyezett nagy sziklatömbök is segíthetnek a károk mérséklésében. A legfontosabb intézkedés azonban továbbra is a következetes klímavédelem marad. Emellett az alpesi régióban már most is jól működő megfigyelőrendszerek továbbfejlesztése, valamint a lakosság rendszeres képzése és a vészhelyzeti protokollok pontosítása életmentő lehet egy esetlegesen bekövetkező, hirtelen kialakuló árhullám esetén.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a Blattenben korábban alkalmazott intenzív megfigyelés és a sikeres evakuálás mintaként szolgálhat más veszélyeztetett régiók számára is. Azonban a jövőbeli biztonság érdekében az előrejelző rendszerek technológiai fejlesztése mellett a lakosság felkészítése is elengedhetetlen, hiszen egy hirtelen bekövetkező természeti katasztrófa esetén a gyors és helyes döntések jelentik a különbséget az élet és a halál között.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
