A Szomália partjainál tapasztalt kalózaktivitás drasztikus növekedése komoly fenyegetést jelent a nemzetközi hajózásra, miközben a térségben zajló tengeri blokádok és az USA–Irán konfliktus tovább fokozzák a feszültséget, ahogy arról a BBC beszámolt. Az elmúlt napokban két teherhajót is hatalmukba kerítettek a kalózok az Ádeni-öbölben, ezzel az év eleje óta megtámadott hajók száma legalább 13-ra emelkedett. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a kalózok ellen példa nélküli dróntámadásokat hajtottak végre, ami az elmúlt évtized legsúlyosabb eszkalációját jelenti a régióban, újra felélesztve az aggodalmakat a nemzetközi kereskedelem szempontjából kritikus tengeri útvonalak biztonságával kapcsolatban.
Omar Mahmood, az International Crisis Group (ICG) vezető szomáliai elemzője szerint a kalózkodás alapvetően a lehetőségek bűncselekménye, a bűnözők pedig most úgy látják, a nemzetközi figyelem elterelődött. A Hormuzi-szoros feletti ellenőrzésért folyó amerikai–iráni küzdelem, valamint a jemeni huti lázadók által a Báb el-Mandeb-szorosnál bevezetett blokád elvonja a haditengerészeti erők figyelmét. Ignacio Villanueva Serrano ellentengernagy, az Európai Unió szomáliai partoknál járőröző haditengerészeti erőinek parancsnoka megerősítette, hogy a kalózok vélhetően arra számítanak, a nemzetközi erők a nagyobb válságokra koncentrálnak, nem pedig a kalózkodás elleni védelemre.
Augusztus 17-én a kameruni zászló alatt közlekedő MV Lutuf teherhajót támadták meg Szomália félautonóm Puntland régiójának partjainál. Nem sokkal később egy eritreai tartályhajót, az MT Sibu 1-et is elfoglalták Jemen közelében, a tengeri öböl másik oldalán. A Lutuf elfoglalása váratlan következményekkel járt: augusztus 18-a óta két dróntámadásban összesen 13 olyan személyt öltek meg, akik a gyanú szerint a kalózok ellátási hálózatához tartoztak. Bár hivatalosan senki nem vállalta a támadásokat, helyi tisztviselők Törökországot sejtik a háttérben, mivel a hajó török fegyvereket szállított.
A Lutuf jelenleg egyike annak a hat hajónak, amelyet a kalózok tartanak fogva, és amelyekért több millió dolláros (több százmillió forintos) váltságdíjat követelnek. A hajók közül négy a Bander Beyla halászváros közelében horgonyoz, amely a kalózkodás egyik közismert központjának számít. Bár a jelenlegi helyzet még messze van a 15 évvel ezelőtti csúcsidőszaktól, amikor 2011-ben több mint 200 támadást hajtottak végre, és több száz tengerészt tartottak túszként, a mostani események mégis aggasztó tendenciát mutatnak.
A szakértők szerint bár a kalózhálózatokat korábban sikerült visszaszorítani egy összehangolt nemzetközi haditengerészeti válaszlépéssel és a kereskedelmi hajókon alkalmazott magánbiztonsági intézkedésekkel, a bűnözői struktúrák érintetlenek maradtak. A probléma gyökere a szomáliai szegénység és a biztonsági hiányosságok, amelyeket a nemzetközi közösségnek nem sikerült tartósan kezelnie. A jelenlegi újjáéledést helyi szinten az is táplálja, hogy a szomáliai vizeken illegálisan halászó külföldi vonóhálós hajók károsítják a helyi halászatot, ami megélhetési válságot okoz a Puntland régió közösségeiben.
A regionális tengeri bizonytalanság miatt több hajó kényszerül délebbre, közelebb a szomáliai parthoz, hogy elkerülje az északabbra zajló konfliktusokat. Mivel az olajárak magasak, egy tartályhajó eltérítése rendkívül jövedelmező üzletnek bizonyul a kalózok számára. Mahmood elemző szerint a kevesebb haditengerészeti járőrözés és a megnövekedett kereskedelmi forgalom kombinációja ideális lehetőséget teremt a bűnözőknek, és egy sikeres támadás után gyakran követik azt más, hasonló jellegű incidensek is.
Kutatások szerint felmerülhet az együttműködés lehetősége a szomáliai kalózok és jemeni csoportok között, bár a szakértők szerint ezek inkább bűnözői elemek, mintsem az iráni huti lázadók. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az MT Sibu 1 tartályhajó állítólag egy iráni „árnyékflottához” tartozott, amelyet az amerikai szankciók kijátszására használnak kőolajtermékek szállítására. Mahmood szerint nem valószínű, hogy a támadások közvetlenül iráni irányítás alatt állnának.
Törökország szerepe azonban kiemelt a legutóbbi eseményekben. Puntland biztonsági forrásai és egy szomáliai kormánytisztviselő szerint a Lutuf fegyvereket szállított egy török katonai kiképzőközpontba, amely Mogadishuban található. Ankara és Szomália között védelmi és gazdasági partnerség áll fenn, amelynek célja a tengeri biztonság megerősítése. A biztonsági források szerint jelenleg hat nemzetközi hadihajó – két török, valamint egy-egy spanyol, dán, amerikai és indiai egység – tartózkodik a Lutuf közelében, bár ezeket az adatokat független forrásból nem sikerült megerősíteni.
A szomáliai kormánytisztviselő, aki névtelenséget kért, megerősítette, hogy a hajó rakománya között műholdas berendezések is voltak egy olyan űrállomás számára, amelyet Ankara épít a fővárostól északra. A tisztviselő állítása szerint Törökország hajtotta végre azt a második dróntámadást is, amely vasárnap kilenc fegyveres halálát okozta. Bár a tisztviselő elítélte a bűnözőket, aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a dróntámadások alkalmazása tovább eszkalálja a már amúgy is feszült helyzetet.
Törökország védelmi minisztériuma közölte, hogy a biztonsági megállapodás keretében „szükséges támogatást” nyújtanak a szomáliai hatóságoknak a hajóval kapcsolatos incidensben, de a halálos dróntámadásokkal kapcsolatos vádakra nem reagáltak. A mogadishui kormány nyilvánosan csak annyit közölt, hogy tudomással bír a kalózcsoportok elleni műveletekről, és megteszi a szükséges intézkedéseket.
Puntland hatóságai azonban sokkal kritikusabbak. Abdirahman Yusuf, Puntland biztonsági miniszterhelyettese a szomáliai szolgálatának nyilatkozva kijelentette, hogy bizonyítékaik vannak a török felelősségre, hivatkozva a hajó körüli török tevékenységre és a Puntland partvidékén tapasztalt eseményekre. A biztonsági minisztérium hivatalos közleményben fejezte ki ellenzését a „civileket célzó, nemzetközi hadihajók által végrehajtott bombázásokkal” szemben, amelyek szerintük aláássák a kalózkodás elleni együttműködést, és magyarázatot követeltek a támadások okáról.
A szakértők szerint Puntland bizalmatlan Törökország és a szomáliai központi kormány szoros katonai kapcsolataival szemben. Ez a politikai viszály tovább bonyolítja a helyzetet, és megnehezíti az összehangolt fellépést a kalózkodás ellen. A régióban zajló politikai feszültségek és a biztonsági hiányosságok együttesen akadályozzák a hatékony elrettentést.
Bár egyelőre nem beszélhetünk a kalózkodás teljes körű visszatéréséről, a kockázatok egyértelműen növekednek. Az USA és Irán közötti konfliktus lezárása nélkül, vagy a nemzetközi közösség fokozottabb elrettentő erejű fellépése nélkül a szomáliai kalózkodás továbbra is fenyegetést jelenthet egy olyan kritikus tengeri térségben, amely már most is rendkívül sérülékeny a globális kereskedelmi útvonalak szempontjából.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
